Természetbarát híradó, 1969 (6. évfolyam, 1-5. szám)
1969-03-01 / 3. szám
A modern útikalauznak is jut feladat: körséta, körtúra jellegű utak leírása, ismertetése, elsősorban a motoros és autós turisták részére. Fel kell hívni ezekre a figyelmet s az útvonalat tüzetesen ismertetnie kell. Kísérletképpen a Budai-hegység útikalauz III. kiadásában szerepel néhány ilyen útvonal. A TURISTA is közölt már ilyeneket: "Csúcshegy" /1968. Május/ és "Nagykovácsitól Nagykovácsiig" /1969. március./ Kedves feladatunk és kötelességünk, hogy motoros-autós turistatársainkat túráiknak gyalogsétákkal való kiegészítésére ösztönözzük. Hogy újabb és újabb, szebb és nagyobb gyalogutakra biztassuk azokat, akik már megtették e téren az első lépéseket. A megfelelő feltételek megteremtésével megnyerjük azokat is, akik ma még idegenkednek ettől. Pápa Miklós dr. 10 A SZILÉZIAI BESZKIDEKBŐL Lankás hegyoldalak, magaslati legelők, bájos völgyek, haragoszöld fenyvesek. Meredek sziklafalak, váratlanul felmagasodó hegycsúcsok, zugó vadvizek. Szelídség és vadság egyszerre, ez a Sziléziai Beszkidek. Hire, forgalma nem vetekszik a Magas Tátráéval, de aki egyszer is látta, megszereti e tájat. Zebrizdowicéből, a lengyel határállomásról egy óra alatt répít a fürge villanyvonat Bielsko-Bialába, a Sziléziai Beszkidek "fővárosába". Iparváros ez, melynek lakói bányában, gép és textilgyárban, vasúti javítóműhelyben szorgoskodnak. Itt készülnek a világhírű lengyel vitorlázórepülőgépek is. Az ódon falak között élő loo ooo-ből sok a fiatal. Bielskonak /6 /1/ iskolája van, gimnázium, felsőfokú technikum, egészségügyi líceum, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A városból piros Ikarusz visz bennünket a kötélpálya állomásra. A kis négyszemélyes kabinok tíz perc alatt érik el a Kolowrót 954 méteres csúcsát, ahonnan már gyalog folytatjuk útunkat. Lombos fákkal tarkított fenyőerdőbe megyünk el az 1 pol méteren épült Szyndzielnia turistáim mellett. Alig félóra járás után kilépünk az erdőből. Két csúcs szokik fel előttünk gigászi mutatóujjként a magasba. A Klimczok /1 119 m/ és a Magura /1 095 m/. A közöttük lévő nyergen találjuk a "Klimczok" turistaház szép, kétemeletes kőépületét. Nagyszerű siterep, gyönyörű körkilátás, bőséges túralehetőség jellemzi ezt a környéket. Négy színjelzés csomópontjában áll a ház, melyet a kitűnő gondnokházaspár, Krystyna és Tadeusz Puczko vezet. Meg kell említeni őket, megérdemlik. Szíves gondoskodásuk még a lengyelhoni átlagot is felülmúlja. Nehéz is a búcsú tőlük. Fenyővédőn visz tovább utunk lefelé. Barátságos üdülőhelyre érünk, sicseretúrázóink kedvenc helyére, Szczyrkbe. Modern, csupa üveg üdülők pompáznak az út két oldalán, míg a kötélpálya állomás felé ballagunk. Itt azután kitör a félsz és a lábremegés! Kis karosszék van a drótkötélre felerősítve, a menetközben kell beülni. Gyanakodva nézegetjük, de aztán győz a magyar virtus. Nemsokára magasra nőtt fenyőfák csúcsai felett utazunk egyre feljebb. Az útegyszeri átszállással 25 percig tart s amikor megérkezünk, ott vagyunk a Sziléziai Beszkidek legmagasabb csúcsán, az 1257 méter magas Skrzycznen. Szótlanul állunk az előttünk kitálálkozó panoráma szépsége előtt. Százéves faházban helyezkedünk el , vacsora közben nem győzzük csodálni az épület belső faragásait. A garérok - éppúgy, mint a székelyek - mindig jól értettek a fafaragáshoz. Másnap reggel korán útrakelnünk. A gerincút zöld jelzését követve a Visztula forrásvidékére igyekszünk. Mintegy két óra járás után éretik el a Marinowska Skálát, a Málnás Sziklát. Malna és málna mindenütt... A térkép is árulkodik. A távolban látható hegyifalut és a rajta átfolyó patakot Matinkának, málnásnak hívják. Miközben habzsoljuk az üdítő gyümölcsöt, állatkerti mackóinkra gondolunk. De jól éreznék itt magukat! További útuikon teli pocakunk egyensúlyozza hátizsákunkat. Az utolsó két kilométer erősen húz felkelé s a Baraina Góra 220 méteres csúcsán álló fakilátó tövében nagyot fújva tesszük le hátizsákjainkat. Nem messze fehérre festett söntéspult mellett öreg néni áll ropogósra keményített fehér köpenyben és főkötőben. Italt mér, málnát, jégbehűtve. A három kilométerre lévő turistaházból hozzák fel terepjáró kocsin. A málnát is, jeget is. Egymásra nézünk - majd a Turistaellátóra gondolunk. A "Pod Barania" Turistaház fából épült, mint a legtöbb a Beszkidekben. Közelében ered a Fekete Visztulácska, melynek mentén visz tovább útunk, míg csak a Fehér Visztulécskával találkozunk. A szűk mederben kövek közt zúgó viz innen már a Visztula nevet viseli Nem messze háromemeletes épület áll a parton. A wislai Kirándulók Háza, útunk végcélja. Mesterséges vízesés van a ház mellett s a lezúduló viz dübörgése egybeolvad a fenyőfák zúgásával. Még a hazafelé tartó vonaton is ezt halljuk... Mintha a Visztula sellője együtt üzenne a Beszkid erdőrengetegével . Magyar turisták - viszontlátásra! Kondor Endre