Turista, 1967 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
Mindig valami különös elfogódottság vesz erőt rajtam, mikor lépteimet a Somló szőlői felé veszem. A hegy magányossága, óriási méretei valami fenséget sugároznak. Az alakja olyan, mint egy óriási harangnak. Még hangja is volt évmilliókkal ezelőtt, amikor a harmadkori rétegekre bömbölve és dübörögve szórta a vulkáni kitörés a hatalmas szikladarabokat, majd szétterítette izzón folyó bazaltlepényét, amely még most is fedi a Somló tetejét. A hegy oldalában, ahol a hegynek nevet adó sem tenyészett, már a római földműves édes nektárt adó szólót termelt. Ma is szépen ápolt szőlők sorazoknak a lejtőin, köztük zöld lombokkal benőtt vízmosások csíkjai szaladnak a hatalmas, meredeken álló bazaltoszlopokig. Az utakat sár ellen szőlővenyigével borítják. Olyan ruganyos járás esik rajtuk, mintha perzsaszőnyegen járnánk. Míg a szőlők között hol felfelé, hol oldalozva haladunk, találgathatjuk, melyik volt Mátyás király és melyik Kinizsi Pál szőlője, vagy honnan szüretelt Vak Bottyán, később Vörösmarty. S vajon melyik rész termett Mikszáthnak, aki így ír boráról: „Ha Tokaj a bortermő hegyek királya, Somló se kutya, nagy oligarcha Somló is. Aranyszínű nedve Grand Vin, s behűtve a világ bármelyik pecsenyeborával felveszi a versenyt.” A somlói bort évszázadokig természetes gyógyborként tartották számon, és sokféle betegség ellen használták. Tudunk eseteket, amikor patikákat somlói bor tartására köteleztek, sőt ünnepi nyitvatartást is elrendeltek, hogy baj esetén hozzá lehessen jutni a gyógyító italhoz. Latin közmondás is állítja gyógyhatását: Vinum Somlaianum omni tempore sanum, vagyis a somlói bor mindig gyógyít. Kitűnő vesetisztítónak és savképzőnek tartják ma is. Az 1752-ből ránk maradt Hegy Articulusok szerint a bor hamisítóit borbüntetésire ítélték. Olajsárga borát csak az igazi bornivók kedvelik, mert nem édes, inkább nyalós. Bora jó hírével ma is törődnek. 1957-ben a Szőlészeti Kutató Intézet elkészítette rekonstrukciós tervét. 700 kát. hold szőlőt kívánnak újjátelepíteni, ebből 76 hold állami szőlő. Az új telepítéseken a 160 cm-es sorközzel megteremtik a korszerű gépesítés feltételeit Üzembe helyeztek egy hordozható drótkötélpályát és korszerű úthálózatot építenek, amelyen majd eljuthatunk egészen a kilátóig. A hegy lejtőjének közepe táján érjük el az ország egyetlen épségben maradt taposókútját, vagy ahogyan itt nevezik, tiprókútját. A 80 méteres mélységől egy nagy forgódobban előre gyalogolva — taposva — lehetett a nagy vödröt felhúzni. Ma körülkerítve műemlékvédelmet élvez. A szőlőkre a legszebb kilátást a XV. sz.-ban épült Margit kápolnától, egy 200 éves védett hársfa árnyékából élvezhetjük. A kápolna Kisfaludy „Essegváry”-jában is szerepel. Kisfaludy nagyon szerette somlói szőlőjét és az itteni víg szüreteket. A közelben álló házáról írja: „Ez volt évtized óta gondjaimtól menedékhelyem. Itt írom pompás kilátású ablakomnál utolsó elmeműveimet. Halálom után, midőn már porladni fogok, ez oly hely leend Magyarországban, melyet megnézni el nem mulasztja az utód. ... hol egy hazafi kebelből azon szózatok hangzanak el, melyek a magyart hazaszeretetre gerjedni, nemzetiségét és ezzel nemzeti életét visszavívni, szóval a magyart önmagának visszaadni segítették.” A házát ma emléktábla jelöli. A hegy széljárta fennsikjára bazaltsziklák közt vezető meredek úton kapaszkodunk fel, majd egy kis erdőből kilépve hirtelen tárulnak ki a dúsfüvű rétek, amelyek napozásra, vagy játékra csalogatnak, vagy ahol heverészve is pompás kilátást élvezhetünk. A Somló legmagasabb pontján (435 m) a Petőfi Sándor kilátóból nagyszerű körképben gyönyörködhetünk. Nyugatra — a Kisalföld felett — az osztrák Alpokig, keletre a Bakonyig, délre pedig a Balatonig látni. A kilátótól árnyas sétaút vezet a kissé alacsonyabban fekvő várromhoz. Az első erősség még feltehetően a XIII. sz. második felében épült. Hatalmas ép kapuzaton léphetünk a kanyarodó falszorosba, amelyen a hajdani lakosztályokig juthatunk.J Én nagyon szeretem a „beszélő kövek”et, leültem hát egy faldarabra és hosszan szemlélődtem. Gótikus ajtónyílások, faragott ablakbélleletek jelezték a hajdani szobákat. Mi mindent láttak e falak? Fénykorát a művészetkedvelő Bakócz Tamás alatt élte. De magáénak mondta a várat Liszthy László költő is, aki falai között írta a mohácsi csatáról szóló verses krónikáját. Talán ott lent, abban a pincehelyiségben verette ugyanő a hamis pénzt, és lehet, hogy ebben a szépkilátású gótikus teremben tervelte ki sötét rablásait, gyújtogatásait és gyilkosságait. Legérdekesebb maradványa a várnak a máig megfejtetlen rendeltetésű hatalmas kőgúla. Talán a kápolna tornya lehetett. A várudvaron egy hatalmas ciszterna, felnőttek számára is életveszélyes, fedetlen nyílását pillantottam meg. Nem ártana ráccsal elzárni, míg súlyos baleset nem történik. (Sok tanuló látogatja a várat!) A kilátóban tértem nyugovóra. 22 hálóhely várja itt a turistákat, bár e sok turisztikai és idegenforgalmi előnnyel rendelkező hely megérdemelné, hogy legalább egy autóbusz létszámát jelentő 35 fő befogadására bővítsék újabb faházikók építésével. Balogh Ferenc A vár középkori falai között