Turista, 1969 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

Га­rkabarka Leánderes udvarok, öreg kapualjak, vén cseréptetők kerülnek csákány alá — lassan eltűnik a barokk­kori Víziváros is, mint Óbuda, legalábbis mindaz, ami már nem érték jelen­nek s jövőnek. Lakói átvi­szik a nagymamák komód­ját s a nagypapák mester­levelét valamelyik új lakó­telep összkomfortos, köz­ponti fűtéses lakóházába, s megszokják lassan a csil­logó csapokat, meg azt is, hogy már nem kell lavór­ban mosakodniok. Miért „vízi” ez a „város”. Hiszen a Duna két partján fekszik még egy-két régi lakónegyed, Pest, Óbuda, a Tabán sarka és az egykori Sáros-fürdő tája. Fent volt a vár, s lent a kikötő, a középkori Budáé. Érthető hát, hogy ezen a parton, a királyi székhely tövében, a kikötő táján lak­tak a hajósok is, építették házaikat a családnak, s ma­guknak, mikorra már deres lesz a haj és az izmokból elszállt az erő. És később? Bizony kedves Olvasó, ha betérsz egy pohár sörre a Várkert-kioszkba, talán nem is tudod, hogy miért épült ez a tornyos ház. Nem egyébért, minthogy gépei innen nyomják fel a vizet a királyi várba. S amikor a Nemzeti Múzeumban látsz egy láncdarabot, vas­kos szemekből öltve, jus­son eszedbe az is, hogy Zsigmond király ilyen vas­tagságú lánccal akarta el­zárni a Dunát, hogy minden hajót megvámolhasson. A tervből nem lett semmi, mert nem tudtak olyan erős tornyokat építeni a két parton, amelyek elbírták volna a lánc súlyát. * * * Ha már itt vagyunk, nézzük meg a budai palota ásatásait. Az­ egyik kőfal­ban csúcsíves, vasrácsos ajtó. Nemrég láttam cím­lapon, egy képeslap első oldalán. Csinos manöken támasztotta a sarkát, s hon­nan sejthette volna a szép kislány, meg a fotóriporter, hogy Hunyadi László bör­tönének kapujában állnak. Innen vitték V. László ál­dozatát a vesztőhelyre. (Menyasszonyának, Gara Máriának koponyája, a Mátyás-templom alagsorá­ban berendezett múzeum­ban látható, fátyollal leta­karva. Döbbenetes látvány — de ott van.) • * * Tavasszal, ősszel szíve­sen sétálgatunk a Városli­get útjain. Ma már elkép­zelni sem tudjuk, hogy a mai Pestet (a régi csak a mostani Kiskörútig terjedt) erdő borította. Ennek utolsó maradványa a Városliget, s bízunk abban, hogy a nem­zetközi vásárok pavilonjai­nak kitelepítése, az új vá­sárváros felépítése után — ismét a mienk lesz. Az év mind az 52 hetében. Volt ez már apácáké, főpapé, más­félszáz éve pedig­­ a pes­tieké. Szélén, a mai mil­lenniumi emlékmű helyén, állt az a kis építmény, ame­lyet ma a Széchenyi­-he­­gyen, mint Széchenyi-kilá­­tót ismerünk. A múlt szá­zadban itt fúrták a kutat, amely a Széchenyi-fürdőt ma is ellátja meleg vízzel. És itt épült fel az ezeréves Magyarország látványos, romantikus kiállítása, benne fából — Vajdahunyad vára. Azaz dehogyis: Alpár Ignác a leghíresebb magyarorszá­gi műemlékek legösszeil­­lőbb részleteit egyesítette, sikeresen, a román stílus­tól a barokkig — és ez úgy megtetszett a látogatóknak, hogy később kőből, mara­dandó módon kellett felépí­teni. És séta közben már kit érdekel, hogy a jáki temp­lomnak a valóságban két tornya van — itt pedig csak egy? * * * Sok mendemonda járta a lánchídi oroszlánok nyelvé­ről. Hogy szobrászukat, Marschalkó Jánost, mennyit csúfolták barátai , milyen egy oroszlán nyelv nélkül? És hogy emiatt a Dunába ugrott, s meghalt. Kérem, a nyelvük megvan, s a szob­rász nem lett öngyilkos. Marthy Barna FELSZABADULÁSUNK évfordulóján AZ JUBILEUMI a felszabadítással kapcsolatos városnéző és or­szágjáró túrákat szervez SZÁZ ÚTVONALON félnaptól három napig terjedő IBUSZ—TIT or­szágjáró túrák Természetjáróknak gyalogtúrával egybekötött autóbusz-kirándulások­­ Bel- és külföldi társasutak intézmények­nek, üzemeknek, csoportoknak kívánság szerinti útvonalon, időtartammal és programmal Társasutazások EURÓPA, AFRIKA, ÁZSIA legszebb tájaira! Díjmentes, részletes tájékoztatás minden utazási ügyben az irodákban 23

Next