Természetvédelmi Közlemények 10. (Magyar Biológiai Társaság, Budapest, 2003)

Tanulmányok a „Kiskunsági Szikes Tavak” állapotfelméréséről - Szabó Sándor: Két évtized a Felső-Kiskunság szikes vizeiben élő Molluscák kutatásában

SZABÓ S. tűri rövid ideig, de az Anisus spirorbis (Linné, 1758) itt még tömegesen él, a 10 fö­lötti pH értéken már ez a faj is elpusztul (Richnovszky 1970). A Kiskunsági Nem­zeti Park és környékének szikes tavain végzett kutatásai során Richnovszky (1978) megállapította, hogy a szikes vizekben (9 pH felett) nem élnek kagylók. Az általa vizsgált szikes tavakban összesen 16 faj élt. Közülük az Anisus spirorbis dominan­ciája legalább 60%, de többnyire 90% feletti értékű. A kiskunsági szikes tavak kö­zül „kilóg” a Kisréti-tó, melynek oka a Kiskunsági-főcsatorna vizével való idősza­kos érintkezés (Richnovszky 1978, 1992). Magam 1977 óta veszek részt a szikes vizek kutatásában, eredményeimről rendszeresen beszámoltam (Szabó 1979, 1980,1981, 1982, 1986, 1990a,b, 1992a,b, 1993, 1994a,b, 1995, 1998, 2000). Vizsgálataimat a Kiskunsági Nemzeti Park „Kis­kunsági Szikes Puszta” és a „Kiskunsági Szikes Tavak” területen és a Szelidi-ta­­von végeztem. A kutatások során az időszakosan kiszáradó tavakban élő vízi csi­gák populációdinamikájával, a túlélés és a visszatelepülés lehetőségével foglal­koztam. Figyelemmel kísértem a Kiskunsági Nemzeti Park mindkét területén - a vizsgálat időszakában - folyó élőhely-rekonstrukciós kísérleteket is. Módszerek Terepmunka. A gyűjtések időszakában KNP I. számú területén lévő gyűjtő­helyekre kéthetente, a II. számú területeken lévő gyűjtőhelyekre havonta mentem ki. A gyűjtésnél vízihálóval, és 50 cm x 50 cm-es, 25-ös osztású kvadráttal dolgoz­tam. A kiszáradt medrek rétegvizsgálatát 2 köbdeciméteres tolattyús talajfúróval végeztem. A nyílt, mély vízben csónakból gyűjtöttem. Mindkét területen alkal­maztam a faunafeltáró egyelő-, és a mennyiségi viszonyok elemzését szolgáló cö­nológiai gyűjtést. Feljegyeztem az élőhely ökológiai adottságait, a szükséges víz­kémiai vizsgálatokat a Visocolor-gyorsteszt segítségével végeztem el. Laboratóriumi munka. A gyűjtött anyagot a laboratóriumban válogattam, ha­tároztam, rendszereztem. A fúrásmintákból 5 cm-es szeletenként iszapolással vá­logattam ki a Mollusca anyagot. A karakterisztikus fajok esetében akváriumi kí­sérletekkel vizsgáltam a túlélés lehetőségeit. A csiga-biomassza méréséül, közelítő módszert a Haarlow-indexet (Balogh 1953) alkalmaztam. A Haarlow-index az állat térfogata és az abundancia szorzatá­nak felel meg. A Lymnaeaidáknál kúp, a Planorbidáknál korong, az Acroloxus lacustris (Linné, 1758) esetében gúla alakot vettem térfogatul. Ezt nagyobb fajok­nál ellenőrizni is tudtam úgy, hogy az üres héjakba gipszet töltöttem, majd mérő­hengerben mértem a héj által kiszorított víz térfogatát. A közelítő térfogatmérés és az ellenőrzés között elhanyagolható különbség volt. Természetvédelmi Közlemények 10, 2003

Next