Természetvédelmi Közlemények 10. (Magyar Biológiai Társaság, Budapest, 2003)

Tanulmányok a „Kiskunsági Szikes Tavak” állapotfelméréséről - Boros Emil: Vízimadár populációváltozások és környezeti okai a Kiskunsági Nemzeti Park szikes tavain és mocsarain (KNP II. sz. területének térségében)

Természetvédelmi Közlemények 10, pp. 289-312, 2003 Vízimadár populációváltozások és környezeti okai a Kiskunsági Nemzeti Park szikes tavain és mocsarain (KNP II. sz. területének térségében) Boros Emil Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 6001 Kecskemét, Liszt F. u. 19. E-mail: borose@knp.hu Összefoglaló: Az 1975-ben megalakult Kiskunsági Nemzeti Park II. számú nemzetközi jelen­tőségű Ramsari­ területén található szikes tavak (Kelemen-, Zab-szék) és egy szikes mocsár (Kis-rét) 1975-2000 időszakára vonatkozóan, illetve 1997-ben védetté vált és rehabilitált Böddi-szék, 1995-2000 időszakára vonatkozóan a fészkelő és átvonuló vízimadár populációk létszámát, a trendeket és ezek okait elemeztem. Huszonkét jelentősebb állományú vízimadárfaj vonuló, gyülekező állományának évi maxi­mum egyedszámából képzett populációs indexek idősoros tendenciáját vizsgáltam statisztika­ilag a modellterületnek kiválasztott Kelemen-széken. A statisztikai értékelés alapján 5 faj ese­tében sikerült szignifikánsan növekvő populációs trendet kimutatni, melyek a nyári lúd, nyílfarkú réce, böjti réce, pajzsoscankó, és a küszvágó csér voltak. A többi faj és terület vonat­kozásában a statisztikailag nem elegendő adat, vagy a nagy szórás miatt csak a havi maximum egyedszámok idősoros alakulásának feltételezhető tendenciáját határoztam meg az abszolút létszámok alapján. Az abszolút létszámok alapján további 11 vízimadár fajnál feltételezhető állománynövekedési tendencia, melyek a következők: nagy kócsag, vörösnyakú lúd, bütykös hattyú, kanalas réce, fütyülő réce, gólyatöcs, gulipán, havasi partfutó, szerecsensirály, sárga­lábú sirály, fattyúszerkő. Feltételezhető csökkenő trendet csak az ezüstlibe vonuló állományai esetében tapasztaltam. A helyi állománynövekedési trendek a nyílfarkú réce kivételével meg­felelnek közép-európai tendenciáknak. A fészkelő állományok esetében növekedési tendencia feltételezhető a gólyatöcs, a fattyú­szerkő és a szerecsensirály, a gulipán, a küszvágó csér, a kormos szerkő, és a piroslábú cankó esetében. Állománycsökkenési tendencia feltételezhető, a nagy goda és a dankasirály estében, illetve eltűnt a fészkelő állománya a kanalasgémnek, a székicsérnek, illetve az alkalmi fészke­lő feketeszárnyú székicsérnek. Az állománynövekedések részben a helyi vízviszonyok javulá­sával magyarázhatók, részben általános tendenciának tekinthetők a Kárpát-medencében, illet­ve Közép-Európában. Az állománycsökkenések konkrét helyi oka jelenleg nem ismert. A jelentősebb egyedszámú fajok esetében statisztikailag vizsgáltam a tavak közötti terület­preferenciát is a vízfelületekre vetített vízimadár egyedsűrűségek összehasonlításával. A vízi­madarak egyedsűrűsége alapján vizsgált tavak közötti preferenciára is találtam példát. A Böddi-széket elsősorban a lilefélék (Charadriidae) keresik fel jelentősebb számban a többi te­rülethez képest, valószínűleg a juhokkal jelentősen legeltetett parti övezet kedvező számukra. A Kelemen-széken a dankasirály a megfelelő fészkelő sziget miatt koncentrálódik. A bíbic és nagy póling számára a környező mezőgazdasági területek jelenléte, mint táplálkozó területek is meghatározó lehet a gyülekező létszámokat tekintve. Kulcsszavak: vízimadár populációk, hosszú távú változások, Kiskunsági Nemzeti Park, szi­kes tavak, szikes mocsarak

Next