Természetvédelmi Közlemények 23. (Magyar Biológiai Társaság, Budapest, 2017)

Természettudományi Módszerek - Paládi Petra, Tóth Dávid, Lengyel Szabolcs, Juhász Lajos és Kövér László: Dolmányos varjak (Corvus cornix Linnaeus, 1758) szárnybilétás jelölése Debrecenben

69Dolmányos varjak szárnybilétás jelölése Debrecenben Bevezetés A varjúfélék már az ősi időktől kezdve előfordultak városi környezetben. A 18. és 19. században populációik hanyatlása volt megfigyelhető, a 19. század végétől azonban tendenciózusan nőtt egyedszámuk az urbánus élettereiken (Vrezec 2010). Napjainkban több varjúfaj tekinthető gyakorinak Európai városokban (Vogrin 2003, Mazgarski et al. 2008, Juhász et al. 2009, Kövér et al. 2015). A városia­sodás számos tényezővel magyarázható. A települések változatos élőhelyeikkel kiváló életfeltételeket biztosítanak a varjak számára is, úgy, mint megfelelő köl­tőhelyek, állandó táplálékforrások (Vutorisalo et al. 2003). Fontos szempont még, hogy városi környezetben kisebb mértékű az adult egyedek predációja (Anderies et al. 2007), továbbá egyes urbanizálódott fajok rezisztensek lehetnek különbö­ző parazitákkal szemben is (Møller 2009). A varjúfélék széleskörű elterjedése és nagymértékű városiasodása köszönhető továbbá kiemelkedő alkalmazkodóké­pességüknek, ökológiai rugalmasságuknak (Emery & Clayton 2004, Kövér et al. 2015). A dolmányos varjú debreceni fészkeléséről 1959 óta beszélhetünk (Juhász 1983), ezután azonban közel 20 évig nem történt költési próbálkozás. 1972-ben (Fintha 1994), majd 1979-ben jelent meg újra, azóta pedig általánosan előforduló, állandóan jelenlévő költőfajnak tekinthető (Juhász et al. 2009). A DE MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszéken az utóbbi években többrétű kutatás folyik a fajjal kapcsolatban; ilyen például a fé­szek-monitoring (Kövér et al. 2015), a színes gyűrűs jelölési program (Kövér & Juhász 2012), 2014 óta pedig egy csapdázási kísérlet is elindult (Kövér et al. 2017, in press). A nyolc éven keresztül folyó fészkelő-állomány felméréséből kiderült, hogy a városban élő dolmányos varjak száma az elmúlt évtizedben drasztikusan növekedett, amely számos problémát vet fel mind a városi fauna, mind a lakos­ság tekintetében. Más madarak fészekaljait rabolják ki (Amar & Barthe 2001), fészkükből kirepült fiókákat is zsákmányolhatnak, sőt az is előfordult már, hogy a varjak összehangoltan zsákmányoltak parlagi galambokat (Kőszegfalvi 2008). Problémát okozhat még zajongásuk (Raatikainen et al. 1989), rongálásuk, esetle­ges kórokozók terjesztésében betöltött szerepük (Gremmel 1988), továbbá egyre gyakrabban előforduló agresszív viselkedésük is. Mindezek tükrében indokolt a faj egyre szélesebb körű tanulmányozása mind életmód, mind pedig terjeszkedés szempontjából, emellett elképzelhető, hogy a dolmányos varjak városi állomány­szabályozására is szükség lehet. Fent említettekhez járul hozzá a Tanszék 2016 őszén újraindult csapdázási kísérlete. Ennek egyik célja a különböző típusú élvefogó ládacsapdák sikeres­ségének vizsgálata városi környezetben. A varjak gyakran különböző kutatások alanyai – pl. etológiai (Holzhaider et al. 2011) –, ezért sikeres csapdázásuk, egye­di jelölésük és vizsgálatuk kiemelkedő fontosságú. Az élvefogó csapdák alkal- Természetvédelmi Közlemények 23, 2017

Next