Természettudományi Közlöny 1889 (21. évfolyam, 233-244. füzet)

1889-05-01 / 237. füzet

A VILÁG LEGÖREGEBB TUDÓSA. látott és a »Comptes Rendus «-nek alig van kötete, a melyben nevével ne ta­lálkoznánk. Önálló munkái közül meg­említendő még az organikus elemzésről irt könyve (»Considération général sur l'analyse organique et sur ses applica­tions«. Paris, 1824.) továbbá a »His­toire de connaissance chymique. « Pa­ris, 1866. Az 1870—71-iki franczia-porosz háború alatt a 85 éves aggastyán nem hagyta el múzeumát, noha több mint 80 bomba csapott bele a szekrényekbe és a­ gyűjteményekbe, maga pedig a legnagyobb fogyatkozásokat állta ki. Ugyanekkor erélyes fellépésével meg­mentette a Gobelins-gyárat a Commune gyújtogatásaitól. Ekkor írta a »Distra­ction d'un Membre de l'Institut de France, lorsque le Roi de Prusse Guillame I. assiégait Paris« czímű híres munkáját. Nagy érdemeihez mérten sok szá­mos kitüntetésben részesült a hosszú élet alatt. Az »Académie des Sciences« már 1826-ban tagjává választotta. 1838-ban annak alelnöke, 1839-ben pedig elnöke volt. 1852-ben a »Société d'encouragement pour l'industrie natio­nale« 12,000 frankos díjat nyert el. 1873-ban a »Society of Arts« az Albert­éremmel tüntette ki »a szappanosodást, kelmefestést és mezőgazdaságot illető munkálataiért, melyek félszázadnál to­vább jótékony hatással voltak a világ iparának fejlődésére«. 1826-ban a lon­doni »Royal Society« is levelező tag­jává választotta. Tagja volt továbbá a koppenhágai, stockholmi, berlini, mosz­kvai stb. akadémiáknak. A párizsi akadémia már évekkel ez­előtt elkészíttette mellszobrát, a heidel­bergi egyetem pedig 500 éves fennállá­sának ünnepélyén 1886-ban tiszteletbeli doktorrá nevezte ki. Százéves jubileumán megünnepelte az ősz tudóst az egész tudományos vi­lág, de különösen nagy ovácziókban részesítette Párizs és az ottani tudomá­nyos intézetek. Az »Academie des Sciences« elnöke szép beszéd kíséreté­ben nyújtotta át neki az akadémia ajándékát, a múzeum pedig díszülést tartott, melyen a többek között Frémy, a múzeum igazgatója is beszédet inté­zett az ünnepelthez ; Broch a három skandináv ország akadémiái, Let Nat a washingtoni nemzeti intézet nevében, Gilbert Govi a nápolyi akadémia részé­ről, Goblet közoktatásügyi miniszter és még több tudományos intézet és város küldötte üdvözölte. Chevreul élete igen szerencsés volt. Neje, életének hű társa, 1862-ben halt meg; egyetlen fia szintén nagy kárt ért el és pár héttel halt meg atyja előtt. Tetemes vagyont is bírt, a­mi azonban mit sem változtatott egyszerű életmód­ján. Magas termetű, egyenes tartású és végtelenül nyájas természetű volt ; agg­korában »a franczia tanulók legidő­sebbjének« mondotta magát. Benne olyan embert gyászol hazája és a tudo­mányos világ, a­ki egész hosszú életén át nem ismert egyéb czélt, mint a tudo­mányok előbbrevitelét, aki látta a che­miának óriási haladását az utolsó ötven év alatt és eme haladást halhatatlan munkáival maga is elősegítette. »Az emlékek űzik egymást, ha e nagy férfiúra gondolunk« mondja egyik életrajzírója ; »utolsó tagja ő azon tudós phalanxnak, mely dicsővé tette a mult század végét és a jelen század elejét, kik között voltak : Guyton de Morveau, Lavoisier, Berthollet, Fourcroy, Gay-Lussac, Thénard, Dumas, Bertelius, Wöhler, Liebig, Arago, Ampére, Biot, Fresnel, Cousin, Regnault és mások­. Chevreul temetése április 13-ikán államköltségen rendkívüli nagy ünne­piességgel ment végbe. Különösen im­pozáns volt a párizsi tanulók menete, melyben 2000 tanuló vett részt, hogy megadja a végtisztességet az elhunyt tudósnak, ki a tanulók egyesületének elnöki tisztét is hosszú időn át viselte. SZIL­ASI JAKAB.

Next