Természet Világa, 1970 (101. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

lakosság száma 15,2 millió, az elmúlt években már meghaladta a 30 milliót, sőt a legújabb becslések szerint már megkö­zelíti a 32 milliót is. A lakosság egyéb­ként 1882—1961 között megnégyszerező­dött, ma a húsz­ éven aluliak száma megközelíti az 50%/,-ot. A népszaporulat 2,6%, tehát csaknem tízszerese, mint ná­lunk. Az új földterületek növekedési ará­nya természetesen meg sem közelíti a lakosság számának emelkedését. A bevezető terem világosan megálla­pítja, hogy Egyiptom ma is elsősorban mezőgazdasági ország, hiszen a nemzeti jövedelemből a mezőgazdaság 41%-kal részesedik; az összes export 70—85%-át adja. Ennek 80%-a a földművelésből, 20 %-a az állattenyésztésből származik. A továbbiakban a múzeum kiállításai részletesen megismertetik az öntözés rendkívül nagy múltú történetét is. A legegyszerűbb, de még ma is elterjedt módszerek már az ókori Egyiptomban is ismeretesek voltak. A gondosan karban tartott csatornákból a vízátemelés több­féleképpen is történik. A legegyszerűbb szerszám olyanféle, mintha a mi gémes­­kútunk kicsinyített mása lenne, a henger alakú vízátemelő már lényegesen na­gyobb teljesítményekre képes, de még ez is az ember erejére támaszkodik. A vízhúzó kanalas szerkezetet már ökör, bivaly vagy szamár mozgatja. A vízát­­emelésnek ezek a módozatai ma is jel­lemzik a paraszti kisbirtokokat, csak a nagy állami birtokokon, mezőgazdasági szövetkezetekben találjuk meg a modern­ gépeket. A kiállítások ezek után sorra ve­szik a legfontosabb termesztett nö­vényeket és ezek közül is elsőül a gyapotot. E növénynek jelentőségét az is mutatja, hogy a közeljövőben kiemelik a kiállítások sorából és a Mezőgazdasági Múzeum szervezeté­ben ugyan, de új, modern épületben Gyapot Múzeumot hoznak létre. Már a fáraók korában is termelték, de gazdasági jelentősége csak a múlt század elején nőtt meg. Ez időtől elsősorban a Nílus-deltában gyapot­monokultúra jött létre, ahol manap­ság a művelhető terület harmadát foglalja el. Termelésével az EAK az utóbbi két évtizedben a világrang­lista 4—7. helyén áll. A gyapot után a legfontosabb növé­nyüknek a rizst tartják, amelynek ter­melése a delta északi vidékein és a Fa­­rum-oázisban a legnagyobb jelentőségű. A Mezőgazdasági Múzeum kiállításában megismerhetjük a régebbi és az újabb fajtákat egyaránt. Különösen nagy súlyt helyeznek a rizsbetegségekre, azok meg­előzésére és megszüntetésére. Ez olyan általános vonása ezeknek a kiállítások­nak, amelyre külön is érdemes felhívni a figyelmet. Nagyjából azonos bemutatási móddal ismerjük meg a búza és a kukorica faj­táit, termelését és felhasználását. Jelen­tős mértékben növekszik a cukornád termelése is. Ezt a kultúrát csak a múlt század közepén hozták be Egyiptomba, termelése ma is inkább a középső és déli részeken terjedt el. A kiállítás ugyanilyen részletesen mu­tatja be azokat a mezőgazdasági növé­nyeket is, amelyeknek itt viszonylag ki­sebb a gazdasági súlya: az árpát, bur­gonyát, édesburgonyát, babot, lencsét, földimogyorót stb. A gyümölcsök közül a datolyának van a legnagyobb jelentősége. A narancs és citrom fontossága is egyre növekedőben van. E növényekkel kapcsolatban nem­csak a feldolgozást, de a csomagolást is bemutatja a kiállítás. Nagyon nehéz volt a növényter­mesztés kiállításaitól elszakadnom, annál is inkább, hiszen a Magyar Mezőgazdasági Múzeum különböző okok miatt éppen ebben nagyon sze­gény. Csakhamar kárpótolt azonban a lótenyésztési kiállítás, márcsak azért is, mert Vastagh György szob­raiban gyönyörködhettem. A kiál­lításnak ez a része sokkal régiesebb, mint a többi, és számos olyan része is van, melyet alig változtattak meg, amióta azokat magyar elődeink kö­zel négy évtizeddel ezelőtt elrendez­ték. A kiállítás legrészletesebben a szarvas­marhával foglalkozik. Ezek száma 3,5 millió, és abból mintegy 1,8 millió a bivaly. Ez utóbbinak mint vonóerőnek jelentősége különösen nagy; a szántás, vízátemelés, teherhúzás stb. munkáját többnyire ezzel végzik. Megismerhetjük a paraszti és a nagyüzemi tejfeldolgozást egyaránt. A juhok száma 1,7 millió, me­lyek közül a különböző hazai fajtáknak még mindig nagy a számuk, mert ezek adják az egyiptomiak hússzü­kségletének nagyobb részét. A kecskék száma 1 mil­lió, éppenúgy, mint a legfontosabb teher­hordóké, a szamaraké. A tevék száma visszaesőben van és százezer körül mo­zog. A múzeum birtokában van Egyip­tom legnagyobb botanikai gyűjte­ménye is, amelynek egyes példányai már tudománytörténeti ritkaság­számba mennek. Mindezt a hatal­mas gyűjteményt száz egyetemet és főiskolát végzett munkatárs kezeli megfelelő mennyiségű­­ segéderővel együtt. Fényképészműhely, restau­ráló és preparáló laboratóriumok se­gítik a munkát. Terjedelemben és anyagban az Egyiptomi Mezőgazdasági Múzeum kétségtelenül nagyobb, mint a miénk. Tudományos munkásságuk azonban, amely rendszeres gyűjtésre, feldol­gozásra támaszkodnék, sokkal ki­sebb. Ezért egyes kiállításaik so­káig megmaradnak, hiszen új kuta­tási eredmények nem követelik azok felújítását, újrarendezését. Ez az a terület, melyben a Magyar Mezőgaz­dasági Múzeum szívesen nyújt ismét segítséget, és reméljük, hogy ehhez nemcsak az igény, hanem a lehető­ség is meglesz az elkövetkezendő években. Dr. Balassa Iván a történettudományok doktora a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatóhelyettese Van-e „született gyilkos’*? Emanuel Steigleder, a klen egyetem magántanára 150 gyilkossági eset lélektani elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy az agressziós ösztönök legfeljebb kísérő jelenségei, de nem kiváltó okai az erőszakos cselekményeknek. Stelgleder három kategóriába osztályozza a gyilkosokat. Az elsőbe a sértett ön­­érzetű, indulatos típusokat, a másodikba a tervszerűen, nyerészkedési céllal élő, érzelmekben szegény és egocentrikus személyeket, a harmadikba az elferdült és túltengő nemi ösztönök rabjait sorolja. Lehetnek ..átfedések’­ e kategóriák között, de az elsődleges okot mindig meg lehet állapítani. Az első csoport tagjai visszafojtott indulatokkal küszködő emberek felhalmozott belső feszültséggel, amely robbanásszerűen tör utat magának. Ezek az erők gyökerük­ben a társadalom, a környezet ellen irányulnak, amely megfosztotta az egyént belső egyensúlyától. Az erőszakos bűntény után levezetődik e feszültség, helyreáll az egyen­súly. Az ilyen tetteseknél nagyobb arányú adrenalin kiválasztódás figyelhető meg: ha fé­lelem is közrejátszik a gyilkosság kiváltásában, az agy szerotonon-állománya is meg­növekszik. Csupán a harmadik csoportba tartozó gyilkosoknál jogosult némileg agressziós ösztönről beszélni, mivel náluk a hipermotorikus aktivitás alkati jellegű. Stelgleder megállapításai új feladatokat róhatnak az orvosokra, akik az egyes lelki konfliktusok felismerésével, azok pszichofarm­akonokkal való kezelésével elejét vehetnék sok bűncselekménynek, gyilkosságnak. Az érzelmeket fizikai aktivitássá alakító agycentrumok befolyásolása, valamint a túltengő nemi ösztön hormonprepa­rátumokkal való visszaszorítása ma már megoldható. (B. I.) Albinizmus - halaknál Hogy Italaknál is előfordul albinizmus, annak bizonysága legújabban egy 61 centiméter hosszú citromsárga angolna, amelyet egy szerencsés horgász a Rajná­ból fogott ki. A horgász az állatot nyom­ban szakemberek rendelkezésére bocsá­totta, és a vizsgálatok során kiderült, hogy a citromsárga szín albinizmus, egyébként az állat teljesen ép és egész­séges volt. (Ko Ti) 185 Kőolajvezeték tisztítása „gumi­labdákkal" A leghosszabb amerikai föld alatti kő­olajvezetéket, az Úgynevezett Caphine-t, amely a Louisiana állambeli St. James­­től vezet az Illinoisban levő Patokáig, legújabban óriás méretű , közel egy­méteres átmérőjű és 450 kg súlyú tömör­­gumi ,.labdákkal” tisztítják. A csőtisz­tító gömböket St. Jamesben indítják, és azok tizenhat közbeeső szivattyúállomá­son keresztül tíz nap alatt teszik meg több mint ezer kilométeres csőtisztító útjukat. A golyókat sűrített olaj nyomja keresztül a vezetéken. Patakában kive­szik a ,,labdákat” a csővezetékből és megtisztítva visszaszállítják őket. St. Jamesbe a következő tisztító útra. (ko)

Next