Természet Világa, 1994 (125. évfolyam, 1-12. szám)
Mellékletek
A TERMÉSZET VILÁGA MELLÉKLETE III. TERMÉSZETTUDOMÁNY DIÁKPÁLYÁZAT A Lágymányosi-tó élővilága CSECSERITS ANIKÓ Városmajori Gimnázium, Budapest Buda déli részén egykor kiterjedt vízivilág terült el. Ennek utolsó darabja a Déli vasúti híd lábánál fekvő Lágymányositó, mely 1993-ban tűnt el az Expo-építkezések következtében. Mielőtt a tó betemetése elkezdődött volna, sikerült a terület élővilágának egy részét felmérni, illetve áttelepíteni. A terület kialakulása a Duna medrének vándorlásához kötődik. A pleisztocénben kb. 1,5 millió évvel ezelőtt alakult ki a Duna medre, aminek a keleti partja ekkor még Mátyásföld-Csömör határában húzódott. Völgyét szakaszos teraszképző, eróziós tevékenységével formálta és fokozatosan húzódott nyugat felé. A holocénban alakította ki erőteljes oldalazó eróziós tevékenységével a Budaörsi-medencét, melynek délkeleti részén található a Lágymányosi-tó. A tó alapja kiscelli agyag, erre rakta le a Duna kavicsos-homokos, majd iszaposagyagos hordalékát. A meder kialakulása nem természetes folyamatok eredménye. A Duna szabályozása közben hozták létre, majd töltötték fel szakaszosan. A folyó még pár száz évvel ezelőtt is (a Gellért-hegy után) széles, tölcsérszerű mederben folyt a Csepel-sziget felé, míg 1873— 1876-ban a helytől délre húzódó töltéssel kialakult a Lágymányosi-öböl. Ezt az öblöt a Déli összekötő vasúti híd töltésével két részre osztották, egyrészt a ma is megtalálható, a Dunával közvetlen összeköttetésben lévő lágymányosi téri kikötőre, másrészt az egyre zsugorodó Lágymányosi-tóra. A megmaradt sekély vizű tó a tőle töltéssel elzárt Duna vízállását követte. A vízutánpótlás zöme a talajvízen és a Dunával összeköttetést biztosító keskeny csatornán át került ide, de a csapadék is vízforrás volt a tó számára. 1922-ben az összes műegyetemi intézményt Lágymányos feltöltetlen részére kívánták helyezni. A Fővárosi Közmunka Tanács a Duna-ág egy részét ekkor töltötte fel. A százholdas terület szinte teljes feltöltése 1931-ben fejeződött be. A tóból ekkor 1/3 km 2 vízfelület maradt, de ebbe is folyamatosan hordták a városi törmeléket, így 1993-ra egy kö-V___________________________________ rel 700 m2 felületű tavacskává zsugorodott. A területre lakossági bejelentés hívta fel a figyelmet. Az ELTE Természetvédelmi Klub Varangy Akciócsoportját az EXPO Programiroda kérte fel a területen élő kétéltűek és hüllők mentésére. Februárban és márciusban a hideg idő miatt még nem jelentek meg a békák petét rakni. Ezért a tényleges mentési munkálatok csak április második felében kezdődhettek el és május közepéig tartottak. A mentést részben a Varangy Akciócsoport tagjai, részben kerületi lakosok és budapesti középiskolák (pl. Trefort utcai, Móricz Zsigmond Gimnázium stb.) diákjai valamint biológiatanárai végezték. Általában délutánonként gyűjtöttük az állatokat. A halakat merítőhálóval, a békákat és gőtéket részben merítőhálóval, részben kézzel fogtuk ki és vödrökbe gyűjtöttük össze. Összesen 1285 db kétéltűt sikerült összegyűjtenünk, melyeknek néhány jellemző méretét (tömegét és hosszát) rögzítettük. A békáknak az orrcsúcs és a kloáka közötti hosszát és a tömegét, a gőtéknek az orrcsúcs és a kloáka közötti hosszát, a farokhosszát és a tömegét mértük. A mérések után az állatokat a Hárosiöbölben szabadon engedtük. A vízi fajok mellett a tó környékének az élővilágát is vizsgáltuk. Munkánk eredményeként a vidék növénytársulásairól, az állatok közül a halakról, a kétéltűekről, a hüllőkről és a madarakról vannak adataink. Összesen 1285 kétéltűt, 7 vízisiklót (Natrix natrix), 2 kockássiklót (Natrix tesselata), 11 zöldkígyót (Lacerta viridis), 1 lábatlan gyíkot (Anguis fragilis), 1 mocsári teknőst (Emys orbicularis), 15 faligyíkot (Padarcis mularis), 17 fürgegyíkot (Lacerta agilis) mentettünk. Ezek eszmei értéke mintegy 3 millió Ft. Az emberi tevékenység a terület jellegét erősen megváltoztatta, így őshonos növénytársulásról nem beszélhetünk. A parton Budapest többi részére is jellemző gyomnövények jelentek meg, például a sarlófű, az útszéli imola, a vadrezeda stb. A társulást hőmérséklet-, víz-, talajigény és természetvédelmi érték figyelembevételével vizsgáltam. Hőklíma alapján a lomberdő és mediterrán klímát igénylő fajok a legjellemzőbbek, ami az átlagnál némileg magasabb hőmérséklet következménye. Vízigény szempontjából előfordultak itt extrém szárazságtűrő fajok, például a királydinnye és a mérsékelten üde talajt igénylők, így a farkasalma, az ördögcérna. A legtöbb növény enyhén meszes talajt igényelt. Azért telepedtek meg itt ezek a fajok, mert a tó alapja kiscelli agyag. Az állatvilág képviselői közül elsősorban a gerinceseket vizsgáltuk, bár természetesen előfordultak gerinctelenek is: lópióca, különböző vízicsiga-fajok, molnárka és egyéb vízi rovarok. A területen 4 hangyafajt is sikerült meghatároznunk. A gerincesek közül 3 halfajt figyeltünk meg a tóban: csukát, sügért és tüskés pikót. Ezek valószínűleg akkor kerültek ide, amikor a Duna vízállása magasabb volt és közvetlen összeköttetésbe került a tóval. A kétéltűekét 7 faj képviselte. 7 hüllőfaj is élt a területen: zöld gyík, fürge gyík, fali gyík, lábatlan gyík, vízisikló és kockássikló. Madár a tó közvetlen közelében nem fészkelt, viszont táplálkozni 11 faj is rendszeresen eljárt ide. További 4 madárfajt csak egyszer láttunk: vörösvércsét, hantmadarat. _______________ | LVNI AGROBANK RT 1994. AUGUSZTUS