Természet Világa, 1998 (129. évfolyam, 1-12. szám)

1998-08-01 / 8. szám

KÉMIA tehát nem egynemű felületekhez kötőd­nek. Egy másik, a gyakorlat igényei által dik­tált cél nagy, végső soron 100% szelektivi­­tású katalizátorok kifejlesztése („catalyst tailoring”, azaz a testre szabott katalizátor elkészítése). Itt az enzimek példája mutat­ja, hogy ez lehetséges: a természet, igaz, évmilliók alatt kifejlesztett ilyeneket. A praktikus cél kettős: a profit csak a kívánt termék értékesítéséből keletkezi, ugyan­akkor a melléktermékek szennyezik a kör­nyezetet is. Ma még nehéz eldönteni, hogy számos lehetséges és ígéretes eljárás közül (katalizátorszemcsék előállítása zeolitok üregeiben, kolloidok felvitele hordozókra, esetleg a mikrochipgyártás módszereinek alkalmazása katalizátorkészítésre, melyik lesz a jövő technológiájának alapja. Q JEGYZETEK 1 Izoterma az a görbe, ami a felületen megkötött (ad­­szorbeált) mennyiséget határozza meg a gáz nyomásá­nak függvényében, állandó hőmérsékleten. A Langmuir-izoterma telítésbe megy át, a nyomás nagy­mértékű növelése esetén az abszorbeált mennyiség adott határértékhez tart. Ez fizikailag a felület „telíté­sét” jelenti, azaz ha a szilárd anyag felszínének minden pontján már van egy adszorbeált molekula vagy atom, akkor - egy felületi réteget feltételezve - arra több nem fér rá. A többrétegű adszorpció modelljét Paul Emmett amerikai professzorral együtt a magyar születésű Brunauer István és Teller Ede dolgozta ki az 1930-as évek végén. 2 Az aktiválási energia az az energiabefektetés, amit egy reakció lejátszódása megkövetel. Ezt egy gátnak kép­zeljük el, amin fel kell kapaszkodni, még akkor is, ha a gát túloldalán egy, az eredetinél alacsonyabb energiaál­lapot vár a reagáló molekulára. A katalitikus reakciók­nál e gát magassága általában jóval alacsonyabb. 3 Képzeljünk el egy kockát, amelynek sarkain 8 atom van. A tércentrált szerkezetben a kocka közepén, a lap­­centrált szerkezetben minden kockalap közepén he­lyezkedik el egy-egy további atom (1/a ábra). 4 A kristálytanban az egyes lapokat az ún. Miller-index­­szel jellemezzük. Ez, az (xyz) formában felírt szám a tér három, x, y, z koordinátájával alkotott metszéspontnak és az origónak a reciproka. Az 1. ábra mutatja, hogy az (111) lap mindhárom tengely egyforma távolságban metszi, az (100) lap pedig az egyik tengelyt egységnyi távolságban metszi, a másik kettővel pedig párhuzamos (a végtelen tengelymetszetnek 0 a reciproka). 5 A vas tércentrált köbös szerkezetű fém, főbb kristály­lapjain az atomok elrendezése kissé eltér az 1. és a 2. ábrán bemutatott lapcentrált köbös elrendezéstől. 6 Az expozíció az előzetesen evakuált felületen a gáznak történő „kitételét” jelenti, a gáznyomás és a gázzal történő érintkezés szorzataként kifejezve. Egységes a Langmuir (L). 1 L=10-6 Torr s, azaz 1 másodpercig 10-6 Torr gázzal történő érintkezés. Ha minden, a felületnek ütköző gázmolekula megtapadna, ez éppen egy monomolekulás borítottságot hozna létre, a gázok megtapadási valószínűsége azonban 1-nél általában jóval kisebb szám (esetünkben 10“5 nagyságrendű). 7 Ugyanakkor a CO szerves vegyületek előállításának is az egyik legfontosabb alapanyaga. Metánná is hidrogénezhető, de sokkal fontosabb CO-ból hosszabb láncú szénhidrogének, alkoholok és számos más szer­ves alapanyag is előállítása. A CO elektronszerkezete hasonló az N2 molekulához, ezért hidrogénezésének katalizátorai, a K promotor hatása mindkét esetben ha­sonlók. E reakciókkal itt és most nem foglalkozunk részletesebben. 8 A SFG-módszemél egy állandó frekvenciájú (zöld) lé­zerfénnyel és ezzel egy időben egy hangolható infravö­rös lézerrel világítják meg a vizsgálandó felületet. Ahol két frekvencia összege egybeesik a vizsgálandó molekula(rész) frekvenciájával, jelet kapunk. Itt nem részletezett számítások igazolják, hogy ezen a módon csak aszimmetrikus molekulák (felületi képződmé­nyek) gerjeszthetők, tehát a gázfázisból és a szabályos elrendezésű kristályrácsból jövő jelek nem zavarnak 9 A fémkarbonilok komplex vegyületek, ahol egy fém­atomot több CO ligandum is körülvehet. Fontos szere­pet játszanak a homogén katalízisben. | 348 FÖLDRAJZ MAJOR ISTVÁN Amazóniáról, érzelmek nélkül Az ökológiával és természetvédelemmel hi­vatásszerűen foglalkozó szakembernek rop­pant nehéz a dolga akkor, amikor úgy akar ír­ni Amazóniáról, hogy közben lehetőleg mel­lőzze érzelmeit e csodálatos világgal kapcso­latosan. Az Amazóniáról érkező információk anynyira ellentmondásosak, a hozzáértők vé­leményei sokszor annyira eltérőek, hogy tár­gyilagos, minden szempontból megalapozott állásfoglalást kialakítani szinte lehetetlen. Ha pedig lehetőség adódik a helyszínen vizs­gálódni és összegyűjteni, értékelni a ténye­ket, talán még bonyolultabb a megfelelő kö­vetkeztetéseket levonni. A térséget gyakran úgy jellemzik, hogy az az ökológiai katasztró­fa küszöbén áll (vagy talán már át is lépte azt), csak a történteket még nem tudjuk kel­lőképpen felfogni és értékelni. Egyes vélemé­nyek szerint Amazónia rövidesen az atlanti őserdők sorsára jut. A Rio Grande do Sul szö­vetségi államtól a Cearáig húzódó egykori óceánpart menti őserdővidéknek napjainkra a legoptimistább felmérések szerint is csupán az 5-8%-a maradt meg. Az adatok azt mutat­ják, hogy a Föld legnagyobb síkvidéki őserde­inek jelenlegi pusztulását több tényező együt­tes hatása okozza, következésképpen a meg­oldást sem az ökológusoktól kell várni, a problémák (társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális) messze túlmutatnak Amazónia vagy akár a hatalmas és gazdag Brazília hatá­rain. A száraz tények A „Veja” című (magyarul: „Nézze”, „Lássa”) nagy példányszámban kiadott brazíliai havi folyóirat, amely rendszeresen közöl környe­zet- és természetvédelmi témájú írásokat, né­hány hónappal ezelőtt százoldalas színes kü­­lönszámmal lepte meg olvasóit. Ez a szakem­berek által megírt, gondosan szerkesztett és igen szép kivitelben megjelentetett kiadvány Űzárólag Amazonjával foglalkozott. A benne leírt tények hatása sokkolónak bizonyult. Nem csak a természetvédőket, az olvasókö­zönséget is meglepték azok a hivatalos forrá­sokból származó adatok, amelyek bizonysága szerint a terület védelmével kapcsolatos in­tézkedések ellenére sem tudják megakadá­lyozni Amazónia pusztulását, sőt ennek üte­me az utóbbi években még gyorsulni is lát­szik. Nehezen érthető és nehezen elfogadha­tó tények ezek, hiszen közismert, hogy Brazí­lia az utóbbi évtizedekben valóban hatalmas erőfeszítéseket tett és jelenleg is tesz termé­szeti környezete megóvása érdekében. És mégis, az elmúlt harminc esztendő folyamán Franciaország teljes területével egyenlő, azaz mintegy 600 000 négyzetkilométernyi őserdőt pusztítottak el Amazóniában! Ez több mint ami az ezt megelőző közel öt évszázad alatt összesen elpusztult! Pedig a hetvenes évek­ben már éreztették hatásukat azok a világ­méretű akciók, amelyek szinte kikényszerí­tették e térség kiemelt oltalmát. Ha végig­kísérjük az innen érkező hivatalos tudósítá­sokat és jelentéseket, szinte valamennyi a pusztítás és pusztulás korlátozásáról, a védel­mi intézkedések hatékonyságáról számol be. Azután egy-két évtized elmúltával bebizo­nyosodik, a hírek valótlannak vagy pontatlan­nak bizonyultak, illetve, hogy valamely védel­mi akció sikeresen megvalósult ugyan, de máshol újabb, még nagyobb mértékű pusztí­tás történt. A fakitermelés ma már elvileg ellenőrzött keretek között és csökkentett ütemben fo­lyik. A cellulóz- és papíripar alapanyagának jelentős részét az őserdő helyén telepített fa­ültetvényekből termelik ki, így legalább ezek nem jelentik újabb erdőterületek elpusztítá­sát. Bár megjegyzendő, hogy az így' kitermelt fa költsége gyalaan magasabb, mint az őser­dőből származóé. A nemes bútor- és épület­fákat viszont ma még nem lehet ültetvények­ben felnevelni, így ezek továbbra is az erede­ti őserdőből kerülnek a kereskedelembe. És itt jönnek a gondok. A hivatalos felmérések szerint ugyanis az elmúlt esztendőben az Amazonjából származó fa 80%,-a illegális úton jutott a kereskedelembe. így azután nem meglepő, hogy a fakitermelés üteme itt a legnagyobb az egész világon. A köztudat­ban az a hit él, hogy ebben Délkelet-Ázsia „vezet”. Tévedés. A WWF (Természetvédel­mi Világalapítvány) szakemberei az amerikai NOAA-12 műholdak adatainak értékelése alapján megállapították, hogy Amazóniában a fakitermelés üteme 30%-kal meghaladja az indonéziait. Szinte hihetetlen, de a kivágott famennyiség 50%-a faszénként hagyja el Amazóniát és így kerül felhasználásra. Más­hol a világon egyetlen fakitermelő gazdaság sem engedhetne meg magának ekkora pazar­lást. A fő gondot mégsem ez okozza, hanem az, hogy hatalmas erdőterületeket égetnek fel, hogy helyüket marhalegelő foglalhassa el. Napjainkban Amazóniából származik Brazí­lia marhahúskivitelének jelentős része. Az er­dőégetések feltartóztathatatlanok, és üte­mük is egyre növekszik. 1997-ben 28%-kal több erdőt égettek fel, mint az előző évben. A felégetett területek száma 57%-kal emel­kedett, vagyis az ellenőrzések során ennyivel több tűzesetet regisztráltak. Természet Világa 1998. augusztus

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék