Természet Világa, 1999 (130. évfolyam, 1-12. szám)

1999-02-01 / 2. szám

FÖLDTANI ÖRÖKSÉGÜNK kizárt, hogy a barlang dolomitjában megtalálható az az impakt (nagy meteor becsapódásából származó) nóm­ szferulaszint, amely a kanadai Manb­ugban óriás meteoritkráterrel hozható kapcsolatba. Ez a meteorbecsapódás 210 millió évvel ezelőtt történt, mely­nek következtében nagy mennyiségű kozmikus por és részecske került földünk légkörébe. A légáramlatokkal ezek a részecskék a föld legtávolabbi részére is eljuthattak. Leülepedve, ma a haj­danán képződött üledékes kőzetek különböző rétegeiben talál­hatjuk meg őket. Ennek megerősítése még további sokirányú vizsgálatot igényel. A Csatár-hegyi-barlangból gyűjtött minta az első ilyen célból megvizsgált barlangi kőzet. A Csatár-hegyi-bar­­lang feltárásának folytatása, rendkívül fontos, hisz a barlang fel­tehetően sok újdonságot tartogathat még. Kis méretei ellenére már eddig is jelentős adatokkal szolgált, s remélhetőleg a továb­bi feltáró munka egyéb különlegességekre is derít fényt. Ahogy növekszik az ember, úgy változik egy-egy tájról, hegy­ségről alkotott képe... Mindig más értékeket helyez előtérbe, vagy fedez fel, illetve gondokra, problémákra lesz figyelmes. Számtalan gyermekkori élmény fűz a tájhoz, de teljesen más szemmel látom ma! Az orgonabokrok mellett elhaladva - melyekről annyiszor szedtünk anyák napi csokrot - feltűnik a sok limlom, s egy-egy utca végén a konténerek mellett hatalmas kupac szemét, melyet szanaszét hord a szertelen bakonyi szél a Veszprémi-fennsíkon. Igazi várromként tekintettünk a kápolna melletti épületre is. Ma már tudom, hogy több mint százéves nyaraló. Egykor Pribék István József (1814—1898) kanonok építtette a szép nyaralót, s az év nagy részét is itt töltötte. E házat a 2. világháború után egy csa­lád mint tanácsi lakást lakta, de sajnos tüzelő hiányában a tetőge­rendákat szedték le és tüzelték el. Ennek következtében a tetőzet beomlott, az épület romossá, lakhatatlanná vált. Ám a ház, bár romjaiban, de ma is áll, öreg falai stabilnak hatnak, vastagok, az ablakok alatt fehérre meszelt átlós díszítéssel (ez ma már sajnos csak az egyik ablak alatt látható), belül a boltívek precíz építésze­ti munkáról vallanak. A tágasnak tűnő pince lejárata aránylag ép. Kár érte, mert szép, gondozott volt kertjével, szőlőjével együtt, ahova az irgalmas nővérek, a „sveszterek” rendszeresen kijártak a diáklányokkal kirándulni, és a kerti munkálatokban segíteni. Ezekben az esetekben a kanonok úr misézett, illetve litániát tar­tott nekik a kis kápolnában. Telkéből már csak parányi rész veszi körül ugaron a romos házat, de a valahai telkét alul lezáró, jó pár száz méterre lévő, vörös kőkereszt még most is áll, melyet 1900- ban emeltek Szűz Mária tiszteletére. Ám a Csatár-hegy története jóval régebbre is visszanyúlik! Csatártól alig pár száz méterre őskori földvár nyomai vannak. Közvetlen környékén római edénycserép és vasszerszám került ki a földből. 997 körül egyes feltételezések szerint István ifjú fe­jedelem ezen a környéken mérhetett végzetes vereséget a láza­dó Koppány seregeire. Talán a helység neve is e csatából eredez­tethető. (A kápolna jobb oldali falfestménye is e dicső harcot örökíti meg.) Hivatalos iratokban 1082-ben említik először, 1240-ben felté­telezhetően már jól működő püspöki gazdasági birtok volt. Egy 1637-es említés szerint: „elhagyott Csatár, puszta” arra követ­keztethetünk, hogy a törökdúlás e tájon is súlyos károkat oko­zott. Újra életre majd csupán 1712-es években, a török kiűzése után kelhet. 1767-ben épült a várostól 4 km-re nyugatra az egy­kor szőlővel borított Csatár-hegyen a Csatári-kápolna. Fráter Nerbt Hilarius remete építette, miután 1764-ben engedélyt ka­pott Dravecz püspöki helynöktől arra, hogy a Csatár-hegyen lakhassák, és ott a hívektől alamizsnát gyűjtessen. Három évre rá az alamizsnákból elkezdett kápolna építését be is fejezte. Ké­sőbb a kápolna - mind a mai napig - búcsújáró hely lett. 1889-ben két farkast láttak a területen ólálkodni, melyek csu­pán egy-két csendes vérű embert ijesztettek meg, de senkit se bántottak, minthogy őket se bántotta senki. A 2. világháború után még laktak ott családok, majd a hetve­nes évek elején minden átalakult. Városi nyaralók, pihenők, hobbikertek telkeivé osztották fel a területet, mely merőben új arculat, hangulat létrejöttét vonta maga után. Napjainkban az emberek számára egyre fontosabb a termé­szet. Különösen megnőtt az erdők szerepe a fában-erdőben sze­gény Magyarországon. Ám az erdők összetett életközössége csak nagyon kevés helyen maradhatott érintetlen állapotban. Mi több, ezek az értékes területek sokszor nem csupán megváltoz­tak, igazodva az ember környezetéhez, de felelőtlen döntések nyomán, vagy pusztán tudatlanságból pótolhatatlan természeti kincsek károsultak, vagy tűntek el végleg. Mostanra talán kezdünk ráeszmélni, hogy ezt a Földet csupán kölcsönkaptuk, s hogy mit hagyunk belőle az utánunk követke­zőknek, az rajtunk áll, vagy bukik! Sosincs késő felvállalni a fe­lelősséget! Bár vannak veszteségek, melyeket már nem tudunk pótolni, de temérdek élő, létező kincs kiált gondoskodásért. S a segítségnyújtásnak nem csak a nagymérvű programok létreho­zása és megvalósítása a módja. Egy átlagember is sok, számára apró dolgot tehet a természetért! „Úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” (Teréz anya) ig Szeretném megköszönni a pályázat megírásához kapott segítséget Schäfer István­nak, a Veszprémi Egyetem Barlangkutató Egyesület Vezetőjének és földrajztaná­romnak, Simon Ágnes tanárnőnek. IRODALOM Barta Zoltán (1994, Vp.): Magas-Bakony TK Boroszlán tanösvény, KDT Termé­szetvédelmi Igazgatóság Bontó Józsefné (1995, Vp.): A veszprémi csatár-hegyi búcsú, Sport Lap- és Könyv­kiadó Fekete G. (1988, Bp.): Természetes növénytakaró. In.: Pécs M. (ed): Magyarország földrajza. Dunántúli-középhegység, Akadémia.Kiadó Futó János (1992, Zirc): Adatok a szentgáli Kő-lik barlang fejlődéstörténetéhez. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei Gyurmann Cs. (1991): A Bakonyi Barlangkutató Egyesület ’91. évi jelentése Jakucs P. (1971, Márkó): A Bakony-hegység földtani térképe - 20 000-es sorozat Keresztesi Béla (1971, Bp.): Magyar erdők (jóléti erdőgazdálkodás), Akadémia Kiadó, 1-432 Dr. Király Pál (1997, Bp.): Erdők a Bakonyban és a Balaton-felvidéken, FM Erdőrendezési szóig. Dr. Marián Miklós (1988, Zirc): A Bakony-hegység kétéltű- és hüllőfaunája. Bakonyi Természettudományi Múzeum Markó L. (1960): Beszámoló a Veszprémi barlangkutató csoport 1960. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutató Tár, (12) p. 583. Markó L. (1960): Új barlang nyílt meg a veszprémi Csatár-hegyen. Karszt és Barlangkutató táj (12) p. 321 Maucha­ László (1989, Bp.): Veszprém Csatár-hegyi vízszennyezés hatásvizsgálata és az ezzel kapcsolatos intézkedések kidolgozása Mészáros Gyula (1983, Bp.): Bakony-Balaton-felvidék útikalauz, Sport Lap- és Könyvkiadó Pécsi Mo. (1987, Bp.) (ed): Magyarország tájföldrajza, Dunántúli-középhegység, Akadémiai Kiadó Schäfer István (1993,1994,1995,1996,1997, Vp.): Jelentés a Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület ’93., ’94., ’95., ’96., ’97. évi munkájáról, kézirat Szentléleky T. (1960, Vp.): Csatár-hegyi leletmentés, Magyar N. Múzeum adattár­a. 1960/192. Vajkai A. (1960): Zsomboly a Csatár-hegyen. Közép-dunántúli Napló, 1960. máj. 24. Vértes L. (1960): Kiszállási jelentés. Magyar N. Múzeum adattár, 863-05-11-1960. Veszprém Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal (1994. február, Csopak): Talajtani szakvélemény Veszprém Csatár-hegy környezetkímélő Mezőgazdasági tevékenységéhez xx

Next