Természet Világa, 2002 (133. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / II. Különszám

Természettudományi múzeumok a veszélyeztetett világban hozott kutatómunka öt tudományterületet ölel fel: az ásvány- és kőzettant, őslénytant, embertant, az állattant és a növénytant. Gyűjteményeiben közel 10 millió példányt őriz. Európa vezető gyűjteményei közé tarto­zik az Állattár gyűjteménye, különösen a ro­vargyűjtemények. A 80 ezer gerinces állat mellett a gerinctelenek - zömmel rovarok - példányszáma meghaladja a 8 milliót. Külön­leges értéke a gyűjteménynek a Kárpát-me­dence állatvilágán kívül a távoli földrészeken folytatott expedíciók anyaga. Délkelet-Ázsia, Közép-Ázsia rovarvilága talán legteljesebb módon a Magyar Természettudományi Mú­zeum gyűjteményében van képviselve. Ko­rábban már említettük a típuspéldányok je­lentőségét. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményei mintegy 40 ezer faj tí­puspéldányát őrzik. Az 1956-ban pusztító tűzvész pótolhatatlan károkat okozott a ge­rinces gyűjteményekben, amelyek közül a hal-, a kétéltű-, hüllő- és a madár-, valamint az afrikai gyűjtemény teljes egészében meg­semmisült. Jelentős kár érte a számos típus­példányt tartalmazó légygyűjteményt is. Ami ma ezekben a gyűjteményekben található, az a legutóbbi fél évszázad áldozatos munkájá­nak az eredménye. A Növénytár gyűjtemé­nye közel 2 millió herbáriumi lapot tartal­maz, amely a Kárpát-medence legteljesebb virágosnövény-gyűjteményét jelenti, de nem kevésbé gazdag a Balkán-félszigetről szárma­zó anyag sem. Nemzetközileg is nagyra érté­kelt a 30 ezer db-ot számláló ősnövénygyűjte­mény számos típus- és originális példánya. Nem kevésbé gazdag a virágtalan növények és a gombák gyűjteménye. A makrogombák hazai génbankja (folyékony nitrogénben le­fagyasztott tenyészetek formájában) a mú­zeumban található. A preparált élettelen anyagokat egy hosszú évtizedek óta fenntar­tott élő alga törzsgyűjtemény egészíti ki. Az Embertani Tár gyűjteményei különle­gességszámba mennek a világ gyűjteményeit tekintve is. Kevés múzeum őriz olyan gazdag anyagot a történeti népességek maradványa­iból, mint a Magyar Természettudományi Múzeum. Közel 40 ezer egyén csontmarad­ványai találhatók a gyűjteményben a Nean­­der-völgyi embertől egészen a XVIII. század újkori leleteiig. Egyedülálló a mintegy 200 egyén XVII-XIX. századból származó múmiája. A múzeum története folyamán a leg­nagyobb pusztulást az Ásvány- és Kőzettár szenvedte el. Az 1956-os forradalom napjai­ban, a Nemzeti Múzeum épületében kitört tűz következtében 150 év gyűjtőmunkája semmisült meg. Az azóta lendületes fejlődés­nek indult gyűjtemény ma több mint 70 ezer ásvány- és kőzetpéldányt tartalmaz. Ezeket egészíti ki Európa egyik legfontosabb meteo­ritgyűjteménye. A történelem viharai a Föld- és Őslény­­tárat sem kímélték, de az intenzív gyűjtő­munka eredményeként ma a gyűjtemény nagysága meghaladja a 90 ezer példányt. A múzeum mint információforrás nélkü­lözhetetlen szerepet tölt be a hazai tudomá­nyos kutatásban, és itt nemcsak a tudo­mányos gyűjteményekre kell gondolnunk, hanem az azokat feldolgozó számítógépes adatbázisokra, valamint a több mint 300 ezer egységből álló könyvtárra is. A könyvtár ma a legnagyobb és legszélesebb gyűjtőkörű ter­mészettudományi szakkönyvtár, a XVII. szá­zadtól kezdve napjainkig gyűjti és szolgáltatja az olvasó számára a hazai és külföldi szak­­irodalmat. Hogyan kapcsolódik a Magyar Természet­­tudományi Múzeum az előzőekben tárgyalt, a világban élő, a múzeumok feladatait meg­határozó tendenciákhoz? Az erre a kérdésre adandó részletes válasz ugyanúgy meghalad­ná e cikk kereteit, mint a korábban bemu­tatott világtendenciák alapos ismertetése. A Magyar Természettudományi Múzeum ugyanis két évszázados működése során min­dig érzékenyen követte, sőt számos területen vezette azokat a nemzetközi kutatásokat, amelyeknek letéteményesei a múzeumok. Csak a legutóbbi évtizedek munkáit figye­lembe véve az alap- és alkalmazott kutatá­sokban az alábbi meghatározó, valamint az nemzetközi jelentőségű munkákat emelhet­jük ki. A biodiverzitás megőrzését, a természet­­védelmet szolgáló kutatások körébe tartozik a hazai fauna és flóra részletes taxonómiai kutatása, de ezt szolgálják az idegen földré­szek állat- és növényvilágának megismerését szolgáló kiterjedt expedíciós és feldolgozó munkák is. Az alkalmazott kutatások szem­pontjából maradandó értékű az a közel há­rom évtizedes munka, amellyel a magyaror­szági nemzeti parkok élővilágának feltérké­pezését végezte el a múzeum. Nem kevésbé jelentős közreműködése a biodiverzitás mo­nitorozása alapelveinek és módszertanának kidolgozásában, illetve a monitorozás végzé­se olyan kiemelten fontos területeken, mint a Szigetköz. Az élővilág-védelmi feladatok túl­nyúlnak határainkon, az utóbbi évek munká­ja a legszélesebb körű európai együttműkö­désben, a nagy európai közös kutatási prog­ramok keretében folyik. Nyitott a múzeum a hagyományos taxonómiai kutatásokon túl­menően a korszerű ökológiai, konzerváció­­biológiai vizsgálatok irányába is. Az intéz­ményben működik - az MTA-val együttmű­ködésben - hazánk egyetlen állatökológiai kutatócsoportja. Töretlenül folynak a föld­­történeti kutatások mind a paleontológiai irányban, mind pedig a kőzettan területén. A nemzetközi együttműködések révén ezen munkák jelentős része már európai keretek között zajlik. Az elmúlt 10-15 év jelentős változást ho­zott Európában is a múzeumok iránt meg­nyilvánuló igényekben. Ez a folyamat az Egyesült Államokban már jóval korábban megkezdődött. Miről is van szó? A társada­lom, a szűkebb vagy tágabb közösségek, amelyek megalapították és fenntartják a múzeumokat, a legszélesebb körben szeret­nének „hasznot húzni” az intézményekből. Ez elsősorban a tudományos ismeretter­jesztést, a múzeumban felhalmozott tudás­anyag igénybevételét, a múzeumok közmű­velődési tevékenységének kiteljesedését je­lentette. A múzeumoknak minden szem­pontból nyitottá kellett válniuk, sokoldalú kapcsolatokat kellet kiépíteniük fenntartó közösségeikkel. Az igény alapján gyorsan változott a muzeológusok szemlélete is. A hagyományos, de módszereiben megújult kiállítási tevékenység mellett a közművelő­dés és oktatás egyéb formái is tág szerepet kaptak az intézmények életében. A Magyar Természettudományi Múzeum ebben a fo­lyamatban sem maradt el a világban fellel­hető törekvésektől. Dinamikus, interaktív multidiszciplináris kiállítások, új közműve­lődési formák, kiterjedt közönségkapcsola­tok, nem utolsó sorban egyre hatékonyabb reklám és marketing munka fémjelzi ered­ményeit. A Ludovika Akadémia épülete ma a Természettudományi Múzeum otthona A Természet Világa 2002/11. különszáma

Next