Természet Világa, 2002 (133. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / II. Különszám
Természettudományi múzeumok a veszélyeztetett világban hozott kutatómunka öt tudományterületet ölel fel: az ásvány- és kőzettant, őslénytant, embertant, az állattant és a növénytant. Gyűjteményeiben közel 10 millió példányt őriz. Európa vezető gyűjteményei közé tartozik az Állattár gyűjteménye, különösen a rovargyűjtemények. A 80 ezer gerinces állat mellett a gerinctelenek - zömmel rovarok - példányszáma meghaladja a 8 milliót. Különleges értéke a gyűjteménynek a Kárpát-medence állatvilágán kívül a távoli földrészeken folytatott expedíciók anyaga. Délkelet-Ázsia, Közép-Ázsia rovarvilága talán legteljesebb módon a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében van képviselve. Korábban már említettük a típuspéldányok jelentőségét. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményei mintegy 40 ezer faj típuspéldányát őrzik. Az 1956-ban pusztító tűzvész pótolhatatlan károkat okozott a gerinces gyűjteményekben, amelyek közül a hal-, a kétéltű-, hüllő- és a madár-, valamint az afrikai gyűjtemény teljes egészében megsemmisült. Jelentős kár érte a számos típuspéldányt tartalmazó légygyűjteményt is. Ami ma ezekben a gyűjteményekben található, az a legutóbbi fél évszázad áldozatos munkájának az eredménye. A Növénytár gyűjteménye közel 2 millió herbáriumi lapot tartalmaz, amely a Kárpát-medence legteljesebb virágosnövény-gyűjteményét jelenti, de nem kevésbé gazdag a Balkán-félszigetről származó anyag sem. Nemzetközileg is nagyra értékelt a 30 ezer db-ot számláló ősnövénygyűjtemény számos típus- és originális példánya. Nem kevésbé gazdag a virágtalan növények és a gombák gyűjteménye. A makrogombák hazai génbankja (folyékony nitrogénben lefagyasztott tenyészetek formájában) a múzeumban található. A preparált élettelen anyagokat egy hosszú évtizedek óta fenntartott élő alga törzsgyűjtemény egészíti ki. Az Embertani Tár gyűjteményei különlegességszámba mennek a világ gyűjteményeit tekintve is. Kevés múzeum őriz olyan gazdag anyagot a történeti népességek maradványaiból, mint a Magyar Természettudományi Múzeum. Közel 40 ezer egyén csontmaradványai találhatók a gyűjteményben a Neander-völgyi embertől egészen a XVIII. század újkori leleteiig. Egyedülálló a mintegy 200 egyén XVII-XIX. századból származó múmiája. A múzeum története folyamán a legnagyobb pusztulást az Ásvány- és Kőzettár szenvedte el. Az 1956-os forradalom napjaiban, a Nemzeti Múzeum épületében kitört tűz következtében 150 év gyűjtőmunkája semmisült meg. Az azóta lendületes fejlődésnek indult gyűjtemény ma több mint 70 ezer ásvány- és kőzetpéldányt tartalmaz. Ezeket egészíti ki Európa egyik legfontosabb meteoritgyűjteménye. A történelem viharai a Föld- és Őslénytárat sem kímélték, de az intenzív gyűjtőmunka eredményeként ma a gyűjtemény nagysága meghaladja a 90 ezer példányt. A múzeum mint információforrás nélkülözhetetlen szerepet tölt be a hazai tudományos kutatásban, és itt nemcsak a tudományos gyűjteményekre kell gondolnunk, hanem az azokat feldolgozó számítógépes adatbázisokra, valamint a több mint 300 ezer egységből álló könyvtárra is. A könyvtár ma a legnagyobb és legszélesebb gyűjtőkörű természettudományi szakkönyvtár, a XVII. századtól kezdve napjainkig gyűjti és szolgáltatja az olvasó számára a hazai és külföldi szakirodalmat. Hogyan kapcsolódik a Magyar Természettudományi Múzeum az előzőekben tárgyalt, a világban élő, a múzeumok feladatait meghatározó tendenciákhoz? Az erre a kérdésre adandó részletes válasz ugyanúgy meghaladná e cikk kereteit, mint a korábban bemutatott világtendenciák alapos ismertetése. A Magyar Természettudományi Múzeum ugyanis két évszázados működése során mindig érzékenyen követte, sőt számos területen vezette azokat a nemzetközi kutatásokat, amelyeknek letéteményesei a múzeumok. Csak a legutóbbi évtizedek munkáit figyelembe véve az alap- és alkalmazott kutatásokban az alábbi meghatározó, valamint az nemzetközi jelentőségű munkákat emelhetjük ki. A biodiverzitás megőrzését, a természetvédelmet szolgáló kutatások körébe tartozik a hazai fauna és flóra részletes taxonómiai kutatása, de ezt szolgálják az idegen földrészek állat- és növényvilágának megismerését szolgáló kiterjedt expedíciós és feldolgozó munkák is. Az alkalmazott kutatások szempontjából maradandó értékű az a közel három évtizedes munka, amellyel a magyarországi nemzeti parkok élővilágának feltérképezését végezte el a múzeum. Nem kevésbé jelentős közreműködése a biodiverzitás monitorozása alapelveinek és módszertanának kidolgozásában, illetve a monitorozás végzése olyan kiemelten fontos területeken, mint a Szigetköz. Az élővilág-védelmi feladatok túlnyúlnak határainkon, az utóbbi évek munkája a legszélesebb körű európai együttműködésben, a nagy európai közös kutatási programok keretében folyik. Nyitott a múzeum a hagyományos taxonómiai kutatásokon túlmenően a korszerű ökológiai, konzervációbiológiai vizsgálatok irányába is. Az intézményben működik - az MTA-val együttműködésben - hazánk egyetlen állatökológiai kutatócsoportja. Töretlenül folynak a földtörténeti kutatások mind a paleontológiai irányban, mind pedig a kőzettan területén. A nemzetközi együttműködések révén ezen munkák jelentős része már európai keretek között zajlik. Az elmúlt 10-15 év jelentős változást hozott Európában is a múzeumok iránt megnyilvánuló igényekben. Ez a folyamat az Egyesült Államokban már jóval korábban megkezdődött. Miről is van szó? A társadalom, a szűkebb vagy tágabb közösségek, amelyek megalapították és fenntartják a múzeumokat, a legszélesebb körben szeretnének „hasznot húzni” az intézményekből. Ez elsősorban a tudományos ismeretterjesztést, a múzeumban felhalmozott tudásanyag igénybevételét, a múzeumok közművelődési tevékenységének kiteljesedését jelentette. A múzeumoknak minden szempontból nyitottá kellett válniuk, sokoldalú kapcsolatokat kellet kiépíteniük fenntartó közösségeikkel. Az igény alapján gyorsan változott a muzeológusok szemlélete is. A hagyományos, de módszereiben megújult kiállítási tevékenység mellett a közművelődés és oktatás egyéb formái is tág szerepet kaptak az intézmények életében. A Magyar Természettudományi Múzeum ebben a folyamatban sem maradt el a világban fellelhető törekvésektől. Dinamikus, interaktív multidiszciplináris kiállítások, új közművelődési formák, kiterjedt közönségkapcsolatok, nem utolsó sorban egyre hatékonyabb reklám és marketing munka fémjelzi eredményeit. A Ludovika Akadémia épülete ma a Természettudományi Múzeum otthona A Természet Világa 2002/11. különszáma