Természet Világa, 2004 (135. évfolyam, 1-12. szám)

2004-10-01 / 10. szám

neki kellett eltartania munkához sosem szokott férjét és tizenhárom éves fiát. Trefort Ágoston vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter ugyan magánlevélben biz­tatta, hogy nyugodtan gyakorolja hivatá­sát, a hatóságok nem tesznek ellene kifo­gást, a jogi akadályok miatt azonban erre nem nyílt lehetősége. Végül a világhírű szülész-nőgyógyász, dr. Tauffer Vilmos professzor járult hozzá ahhoz, hogy vizsga nélkül, bábaként tevékenykedhessen. Ez­után sokáig csak szülésznőként gyakorol­hatta hivatását. Mit sem törődve férje hiú­ságával és családja tiltakozásával, kitette a „Bába” táblát az Ősz utcai bérház kapujá­ra. Energiái lekötéseként ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű könyveket kezdett írni. Ebben az időben írta A nők munka­köre című tanulmányát, amelyben a nők számára kedvező iskolareform mellett foglal állást és minden igyekezetével a nők egyenjogúsítását tűzte ki célul. Ezek a szakirodalmi alkotások foglalkoztak a nők munkakörével, az egyenjogúsággal, de a havi vérzéssel és további fontos dol­gokkal is. Közel tízéves szülésznői gyakor­lat után érdeklődése kifejezetten a szak­­irodalom és az orvosi elméleti kérdések felé orientálódott. Szilassy Györgytől el­vált (noha anyagilag támogatta), 1887- ben másodszorra is férjhez ment, Wartha Vincéhez, aki kitűnő vegyész és egyetemi tanár volt. Ebből a házasságból született 1888-ban Vilma nevű leánya. A kormányzat azonban valahogy pon­tot akart tenni annak a kényes ügynek a végére, hogy sosem adta fel oklevelének elismertetését. 1891-ben a Monarchia egyik minisztere javasolta, hogy Bosz­niában legyen a mohamedán nők orszá­gos orvosa, amit Hugonnai Vilma eluta­sított. 1894-ben magyarra fordította Delac­­rouix „Az ó- és újkori bábák” című orvos­­történeti munkáját, melynek több fejeze­te a Magyar Bábakalauzban látott nyom­dai nyilvánosságot. 1894-ben a Szabad Lyceum Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökévé választotta. 1896-ban a Magyar Bábaegyesületben előadást tar­tott „Szaglás és egészség őr” címmel a la­kás- és település-egészségügyről. Amikor először - 1895-ben - meghoz­ták azt a rendeletet, hogy a nők is szerez­hetnek bölcsészeti, orvosi és gyógyszeré­szi képzést, máris folyamodott diplomája elismeréséért, de az orvoskar elutasította, s ő csak egy évvel később próbálkozott is­mét. Végül, néhány vizsga letétele után, 1897. május 14-én sikerült neki, és Buda­pesten - mint az első magyar doktornőt - orvosdoktorrá avatták. Ezután a tanítás­sal foglalkozott. Előadásokat tartott a Bábaképző Intézetben, és nagy siker fo­gadta a leánynevelés kérdéseiről tartott beszédeit is. Munkáját nagyban segítette több magyarra fordított, bábaképzéssel foglalkozó francia és német nyelvű szak­könyv is. Két kiadást is megért „A nő mint házi­orvos” címmel 1907-ben megjelent leg­fontosabb munkája. Ez ugyan dr. Anna Fischer-Dückelmann, e német szerző könyvének fordításán alapult, de a fejeze­teket alaposan kiegészítette saját gyakor­latának ismereteivel. Ezt akkoriban az egészség ápolása kézikönyvének tekintet­ték, különös tekintettel a női és gyermek­­betegségekre, valamint a szülészetre és gyermekápolásra. A második kötet 191. oldalán a következők olvashatók: „ Vize­­letrekedés-vizeletcsepegés. Mindkettő ideges állapotoknál fordul elő, vagy hisztéria ese­teiben szüléseknél és méhbajoknál stb. Az előbbi nagyon fájdalmas; szükségessé teszi, hogy hólyagteltségnél katéterrel mestersége­sen távolítsuk el a vizeletet, s a legfájdalma­sabb tünetekhez vezetnek. Meleg kezelés és nyugalom segít a bajon. A vizeletcsepegés a hólyag záróizomhűdéséből származik, vagy nyomáshatás, vagy ingerlékenység, kankó és fisztula folytán. Az ok kiderítése a kezelés el­ső feltétele, mert a kezelés e szerint rende­zendő be. Vizeletrekedés ellen meleg teljes fürdők jó hatással vannak. Ha a katéter bevezetése lehetetlen, s ha az állapot életve­szélyessé válik, akkor hólyagmetszést kell csinálni, különben a beteg elpusztul. A vize­letcsepegés gyakran csak múló tünet. Vize­lési inger. Ez nőknél gyakori baj, miután lét­rejön a megnagyobbodott vagy eltolódott méh nyomása által, valamint átterjedt gyul­ladásoknál és a hólyag meg kiváltképpen a húgycső megbetegedésétől. Noha a hólyag sincs túlterhelve, mégis rövid időközökben vizeleti inger lép föl, súlyos gyötrelemmé vál­va. A baj okának megszüntetése természete­sen legfőbb feladatunkat képezi, mert meg­nyugtató borogatások és egyebek csak rövid időre szüntetik meg a gyötrelmes állapotot. A nyomást gyakorló méhet belső masszázs által más helyzetbe lehet hozni, és levezető eljárással kisebbíteni kell. Hólyaghurut je­lenlétében, miután gyakori tünete a vizelési inger, a hólyagot kell kezelni, és tej-, gyü­mölcsdiétával minden ingertől meg kell óv­ni a hólyagot, illetőleg a húgycsövet. Néha ezen baj csak idegességből származik, és sa­játos körülmények találkozásával függ ösz­­sze. Ilyenkor csak az általános állapot meg­­javulásával múlik el. Vizelettartó. Olyan emberek, kik vizeletüket visszatartani képte­lenek és vizeletszivárgásban szenvednek, vi­seljenek egy megfelelő készüléket, nehogy minden órában nedvesek legyenek, és a hó­lyag tartalmát lakásukban szétcsurgassák Erre szolgál a vizelettartó... Ezt erősen a de­rék körül csatolják és naponkint többször kiürítik Használatával a beteg a társas érintkezésre ismét képessé válik ” Egyik alapítója volt az Országos Nő­képző Egyesületnek és vezetője a Magyar Bábaegyesületnek. Tudományos érdeklő­dése a gyermeknevelésre, a nők és gyer­mekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők kép­zésére összpontosult. Lelkes kezdemé­nyezője volt a leánygimnáziumok szerve­zésének, a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanította a betegápolást, a gyermekgon­dozást, a gyermekvédelmet, a ragályos betegségek ismereteit, mely írások nyom­tatásban is megjelentek a Magyar Pesta­lozzi című pedagógiai folyóiratban. Papp Samu országgyűlési képviselő éles kritikát a nőkről arra ösztönzi, hogy megírja „A nőmozgalom Magyarországon” című tanulmányát. Az első világháború súlyos vereségei, a rengeteg sebesült bizonyították be a nők szükségességét a betegápolás és a kórházi munka területén. Hugonnai Vilma ekkor már hatvanhét éves volt, de 1914 augusz­tusában elvégezte a katonaorvosi tan­folyamot. 1915 áprilisában a Gyógyászat c. lapban felhívást tesz közzé, melyben ké­ri az orvosnőket a katonaorvosi szolgálat­ba való belépésre, de nemcsak felszólít, hanem 14 városban szervez betegmegfi­gyelő állomást. Felhívása követőkre talál, bizonyíték rá a sok száz vöröskeresztes ápolónő és a 84 orvosnő, akiket ő szerve­zett a vöröskeresztes hadikórházakban végzendő orvosi szolgálatra. Ezért a tetté­ért 1915 augusztusában kitüntették. Az első magyar orvosnő 1922. március 25-én, hetvenöt éves korában, szívinfark­tusban halt meg Budapesten. A Kerepesi úti temető Magyar Nemzeti Panteonjá­ban helyezték örök nyugalomra Wartha Vince professzor mellé, aki mellett meg­találta a megérdemelt boldogságot. sas IRODALOM Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár: Hugonnai Vilma iratai Katona Ibolya: Az első magyar orvosnő. Comm. Hist. Med. Hung., 1956 Adatok Hugonnai Vilma életéhez. SOMEL Adattár, 345/1977 Hugonnai Vilma DIÁKPÁLYÁZAT CL­VII

Next