Természet Világa, 2008 (139. évfolyam, 1-12. szám)

2008-04-01 / 4. szám

S­zázhetvenöt évvel ezelőtt - 1833. de­cember 22-én - született Semsey An­dor, a magyar tudományos élet XIX. század végi felvirágoztatásának legbőke­zűbb támogatója, a természettudományok legnagyobb mecénása. Ősei már csaknem hatszáz éve jeleskedtek Magyarország köz­­igazgatásában, a tudományos életben, vagy a hont védő háborúk harcterein.­ Az ifjú Semseyről Mikszáth Kálmán a Pesti Hírlap vezércikkében a következőket írta: Semsey fiatal korában meglehetős szerény körül­mények között élt, míg végre roppant terje­delmű birtokot örökölt Balmaz-Újváros vi­dékén, de annyi adóssággal, hogy alig volt megtartható. Tanácskozott ügyvédekkel, s ezek kieszel­tek egy „modus vivendit”: ha az új földesúr szigorú életet él, nem költ, csak a legszüksé­gesebbekre, akkor bizonyos idő múlva tiszta lesz a birtok. - „És mennyit szabad­­tölte­nem?" - „Évenként tizenötezer forintot.” - „Én csak ezerötszáz forintot szándékozom költeni. ” Az ügyvédek persze mosolyogtak rajta, tudták már, mennyit érnek a fiatal gentry-örökösök jó szándékú fogadkozásai. ... Semsey olyan élethez látott e naptól fog­va, mely közel áll a nélkülözéshez. Egy kis szobában lakott, olcsó ruhában járt, olcsó vendéglőkben étkezett, legfeljebb könyvekre költött valamit. ... Sok, sok év kellett még így is, míg végre tiszta lett a birtok. ...A tiszt­tartója egy napon azt jelentette:­­ „Elhoz­tam az első negyvenezer forintot, ami már a nagyságod jövedelme erre az esztendőre. "­ Ettől kezdve birtokai jövedelme egyre csak növekedett, de életmódján a követke­ző csaknem hetven évben nem változtatott. Semsey Andor egész életét és szinte teljes vagyonát a tudományra áldozta. Adomá­nyainak sora a korabeli újságok cikkeiből és - többnyire - a levéltárakban, a Ma­gyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár kézirattáraiban meg­búvó levelekből és iratokból követhetően az 1870-es évek elején kezdődött. Az akkor alig negyvenéves földbirtokos nemes csak­nem kilencvenéves korában bekövetkezett haláláig, tehát fél évszázadon keresztül ha­talmas összegeket fizetett vagyonából tudo­mányos és kulturális célokra. Már az 1870-es évek elején Semsey fi­zette Mocsáry Sándor és Entz Géza állattani kutatásait­. 1878-ban az ő pénzén épült fel a fővárosi állatkert madárháza­. Az 1890-es évek elején Böckh János és Schafarzik Fe­renc több évekig tartó svédországi, norvé­­giai, olaszországi, majd görögországi kőzet és ásványtani kutató útjait finanszírozta­. A XIX. és a XX. század fordulóján a Magyar Állami Földtani Intézet Stefánia úti épüle­tének felépítésére és működési feltételeinek megteremtésére fizetett ki hatalmas össze­geket.­ Támogatásainak és adományainak mértékét és nagyságát legpontosabban Ilos­­vay Lajos vette számba először 1925-ben­, majd Semsey halálának tizedik évforduló­ján, az Akadémia közgyűlésén tartott em­lékbeszédében.­ Semsey Andort leginkább a természettu­dományi kérdések nyűgözték le. Nemcsak támogatta korának tudományos kutatásait és neves tudósait, hanem többjükkel szoros barátságba is került. Az egyik Herman Ot­tó volt (1835. június­ 28. - 1914. december 27.), kit úgy becsül, mint a két szeme fényét, rásegítette, beleösztökélte a gyönyörű halá­szati könyv megírásába, most meg újabban a madarakról szóló munkába ugratta be - írta Mikszáth Kálmán a Pesti Hírlap ve­zércikkében.­ A Magyar Tudományos Aka­démia kézirattárában fennmaradt nagyszá­mú Herman Ottóhoz írt leveléből,10 melyek­ben magánéletről, betegségről és bajokról ugyanúgy szó esik, mint a tudományos- és gyűjtő utakról, egy igazán mély emberi kap­csolat, őszinte barátság képe bontakozik ki. Az első levél még 1879-ből maradt meg." Ebben a 46 éves Semsey leromlott egészsé­gi állapotáról panaszkodik, sajnálatát fejezi ki, hogy nem tudja Herman Ottót elkísérni al-dunai útján, mert kénytelen Herkulesfür­­dőn saját magát kúrálni. Az 1914. november 3-án kelt utolsó levélben, melyet alig több mint egy hónappal Herman halála előtt irt, a magát akkor éppen Tátraszéplakon kúrá­ló Semsey megköszöni Herman legújabb írásának megküldését és gratulál ahhoz és a nyolcvanadik életévében járó Herman Ottó szellemi frissességéhez.12 Másik igazi nagy barátja báró Eötvös Loránd (1848. július­ 27. - 1919. április 8.) volt. Semsey nagy érdeklődéssel, élénk fi­gyelemmel kísérte Eötvös munkálkodását, mely egyrészt a magyarországi tudós- és ta­nárképzést szorgalmazta, és ami az apjáról elnevezett „báró Eötvös József kollégium” létrehozásában teljesedett ki, majd a föld­mágnesesség mérési torziósinga- kísérleteit is. Természetesen mindkettőt jelentős össze­gekkel támogatta is. Semsey Andornak két fontos levele is­mert, melyeket Eötvöshöz irt. Az első 1889. október 7-én kelt és Eötvös az Akadémia közgyűlésén olvasta fel. Ebben a levélben Semsey 100 000 forintot ajánlott fel a Ma­gyar Tudományos Akadémiának tíz pálya­mű kiírására.13 Már egy héttel a levél kelte után Párizsból érkezett válasz. Reich Emil­től 14, aki megbízást akart kieszközölni Sem­sey Andortól egy terjedelmes mű megírására Magyarország Institutios címmel.15 A pályá­zat határidejének többszöri módosítása el­lenére egyedül Krenner József­ kapta meg 1908-ban a Magyarország ásványai című írásáért a 20 000 koronás fődíjat, és hárman kaptak 3000 koronás pályadíjat. Egyikük, Pintér Jenő az A magyar irodalom története című nagyszabású művéért, melyből az el­ső két kötet A legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig 1909-ben, a harmadik és negyedik kötet Bessenyei György fellé­pésétől Kazinczy Ferenc haláláig 1913-ban jelent meg. A másik, Eötvös Loránd báróhoz írt leve­let8 talán a legkifejezőbben mutatja be Sem­sey nézeteit, tudománypártolását és elhiva­tottságát. Mindemellett jelentőségében és összegszerű nagyságát tekintve is e levélben jelenti be a legnagyobb adományát. Kedves Barátom! Az évek hosszú sorában, beszélgetése­ink alkalmával, mindig újra meg újra vis­szatértünk arra a kérdésre, miként lehetne oda hatni, hogy többen foglalkozzanak ha­ POZSONYI JÓZSEF A Semsey-féle ösztöndíj Természettudományi Közlöny 139. évf. 4. füzet 157 TUDOMÁNYTÖR­TÉNET

Next