Természet Világa, 2008 (139. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
Százhetvenöt évvel ezelőtt - 1833. december 22-én - született Semsey Andor, a magyar tudományos élet XIX. század végi felvirágoztatásának legbőkezűbb támogatója, a természettudományok legnagyobb mecénása. Ősei már csaknem hatszáz éve jeleskedtek Magyarország közigazgatásában, a tudományos életben, vagy a hont védő háborúk harcterein. Az ifjú Semseyről Mikszáth Kálmán a Pesti Hírlap vezércikkében a következőket írta: Semsey fiatal korában meglehetős szerény körülmények között élt, míg végre roppant terjedelmű birtokot örökölt Balmaz-Újváros vidékén, de annyi adóssággal, hogy alig volt megtartható. Tanácskozott ügyvédekkel, s ezek kieszeltek egy „modus vivendit”: ha az új földesúr szigorú életet él, nem költ, csak a legszükségesebbekre, akkor bizonyos idő múlva tiszta lesz a birtok. - „És mennyit szabadtöltenem?" - „Évenként tizenötezer forintot.” - „Én csak ezerötszáz forintot szándékozom költeni. ” Az ügyvédek persze mosolyogtak rajta, tudták már, mennyit érnek a fiatal gentry-örökösök jó szándékú fogadkozásai. ... Semsey olyan élethez látott e naptól fogva, mely közel áll a nélkülözéshez. Egy kis szobában lakott, olcsó ruhában járt, olcsó vendéglőkben étkezett, legfeljebb könyvekre költött valamit. ... Sok, sok év kellett még így is, míg végre tiszta lett a birtok. ...A tiszttartója egy napon azt jelentette: „Elhoztam az első negyvenezer forintot, ami már a nagyságod jövedelme erre az esztendőre. " Ettől kezdve birtokai jövedelme egyre csak növekedett, de életmódján a következő csaknem hetven évben nem változtatott. Semsey Andor egész életét és szinte teljes vagyonát a tudományra áldozta. Adományainak sora a korabeli újságok cikkeiből és - többnyire - a levéltárakban, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár kézirattáraiban megbúvó levelekből és iratokból követhetően az 1870-es évek elején kezdődött. Az akkor alig negyvenéves földbirtokos nemes csaknem kilencvenéves korában bekövetkezett haláláig, tehát fél évszázadon keresztül hatalmas összegeket fizetett vagyonából tudományos és kulturális célokra. Már az 1870-es évek elején Semsey fizette Mocsáry Sándor és Entz Géza állattani kutatásait. 1878-ban az ő pénzén épült fel a fővárosi állatkert madárháza. Az 1890-es évek elején Böckh János és Schafarzik Ferenc több évekig tartó svédországi, norvégiai, olaszországi, majd görögországi kőzet és ásványtani kutató útjait finanszírozta. A XIX. és a XX. század fordulóján a Magyar Állami Földtani Intézet Stefánia úti épületének felépítésére és működési feltételeinek megteremtésére fizetett ki hatalmas összegeket. Támogatásainak és adományainak mértékét és nagyságát legpontosabban Ilosvay Lajos vette számba először 1925-ben, majd Semsey halálának tizedik évfordulóján, az Akadémia közgyűlésén tartott emlékbeszédében. Semsey Andort leginkább a természettudományi kérdések nyűgözték le. Nemcsak támogatta korának tudományos kutatásait és neves tudósait, hanem többjükkel szoros barátságba is került. Az egyik Herman Ottó volt (1835. június 28. - 1914. december 27.), kit úgy becsül, mint a két szeme fényét, rásegítette, beleösztökélte a gyönyörű halászati könyv megírásába, most meg újabban a madarakról szóló munkába ugratta be - írta Mikszáth Kálmán a Pesti Hírlap vezércikkében. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában fennmaradt nagyszámú Herman Ottóhoz írt leveléből,10 melyekben magánéletről, betegségről és bajokról ugyanúgy szó esik, mint a tudományos- és gyűjtő utakról, egy igazán mély emberi kapcsolat, őszinte barátság képe bontakozik ki. Az első levél még 1879-ből maradt meg." Ebben a 46 éves Semsey leromlott egészségi állapotáról panaszkodik, sajnálatát fejezi ki, hogy nem tudja Herman Ottót elkísérni al-dunai útján, mert kénytelen Herkulesfürdőn saját magát kúrálni. Az 1914. november 3-án kelt utolsó levélben, melyet alig több mint egy hónappal Herman halála előtt irt, a magát akkor éppen Tátraszéplakon kúráló Semsey megköszöni Herman legújabb írásának megküldését és gratulál ahhoz és a nyolcvanadik életévében járó Herman Ottó szellemi frissességéhez.12 Másik igazi nagy barátja báró Eötvös Loránd (1848. július 27. - 1919. április 8.) volt. Semsey nagy érdeklődéssel, élénk figyelemmel kísérte Eötvös munkálkodását, mely egyrészt a magyarországi tudós- és tanárképzést szorgalmazta, és ami az apjáról elnevezett „báró Eötvös József kollégium” létrehozásában teljesedett ki, majd a földmágnesesség mérési torziósinga- kísérleteit is. Természetesen mindkettőt jelentős összegekkel támogatta is. Semsey Andornak két fontos levele ismert, melyeket Eötvöshöz irt. Az első 1889. október 7-én kelt és Eötvös az Akadémia közgyűlésén olvasta fel. Ebben a levélben Semsey 100 000 forintot ajánlott fel a Magyar Tudományos Akadémiának tíz pályamű kiírására.13 Már egy héttel a levél kelte után Párizsból érkezett válasz. Reich Emiltől 14, aki megbízást akart kieszközölni Semsey Andortól egy terjedelmes mű megírására Magyarország Institutios címmel.15 A pályázat határidejének többszöri módosítása ellenére egyedül Krenner József kapta meg 1908-ban a Magyarország ásványai című írásáért a 20 000 koronás fődíjat, és hárman kaptak 3000 koronás pályadíjat. Egyikük, Pintér Jenő az A magyar irodalom története című nagyszabású művéért, melyből az első két kötet A legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig 1909-ben, a harmadik és negyedik kötet Bessenyei György fellépésétől Kazinczy Ferenc haláláig 1913-ban jelent meg. A másik, Eötvös Loránd báróhoz írt levelet8 talán a legkifejezőbben mutatja be Semsey nézeteit, tudománypártolását és elhivatottságát. Mindemellett jelentőségében és összegszerű nagyságát tekintve is e levélben jelenti be a legnagyobb adományát. Kedves Barátom! Az évek hosszú sorában, beszélgetéseink alkalmával, mindig újra meg újra visszatértünk arra a kérdésre, miként lehetne oda hatni, hogy többen foglalkozzanak ha POZSONYI JÓZSEF A Semsey-féle ösztöndíj Természettudományi Közlöny 139. évf. 4. füzet 157 TUDOMÁNYTÖRTÉNET