Természet Világa, 2008 (139. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
TUDOMÁNYTÖRTÉNET Semsey Andor emlékezete A Földtani Intézet tanácstermének faláról egy jellegzetes arcú, őszes szakállú öregúr az örökkévalóság nyugalmával figyeli, hogy az általa teremtett birodalom késői helytartói miképpen küzdenek meg a mindennapok gondjaival. Egykor Semsey Andor, az intézet tiszteletbeli igazgatója is ott ült Böckh János vagy később Lóczy Lajos jobbján, miközben a tudós urak a Felvidék földtani felvételéről vagy éppen a Balaton tudományos kutatási eredményeinek közzétételéről tárgyaltak. Mit keresett itt az egyik legkorábbi eredetű nemes család késői sarja, akinek ősei a XIII. században települtek át Szászországból, s hamarosan megszerezték a nevüket adó Semse falu melletti első birtokukat? Ki gondolná, hogy ez a törékeny szervezetű ember olyan családból származott, akik között megtalálni a nikápolyi csatában elesett Semsey László főpohárnokot, akinek hősiességért testvére, János és utódai 1401-ben Zsigmond királytól címeres levelet kaptak. Birtokaikat vitézségükért és lojalitásukért Abaúj, Zemplén és Sáros vármegyében gyarapították. Miért nem lett Semsey Andorból főispán, mint a címszerző János a XVI. század elején, vagy mint nagyapja, Semsey András, aki többek között királyi táblabíró is volt? Miért nem követte ősei dicsőséges hagyományát? Megtehette volna, hiszen az 1833-ban Kassán született Andor családjának már csaknem 40 ezer kataszteri holdnyi birtoka volt Balmazújváros határában. Mint a hatalmas föld várományosa, szülővárosában jogot tanult, a magyaróvári gazdasági akadémián az állattenyésztéssel ismerkedett, s miután Hohenheimben befejezte gazdasági tanulmányait, európai körútra indult. Alig múlt 21 éves, amikor idős apja úgy végrendelkezett, hogy a családi birtokon három hitbizományt hoznak létre, s az elsőszülött fiatalember a ráeső részen, Balmazújvárosban gazdálkodni is kezdett. Miután két testvére, Jenő és Lajos elhunyt, ő lett a három hitbizomány ura. Ilosvay Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Semsey Andor születésének századik évfordulóján megjelentetett beszédében említette, hogy hiányoztak belőle azok a testi és lelki sajátságok, amelyek a gazdát jellemzik. A természettel és az emberrel folytatott állandó küzdelem elkedvetlenítette. Nem remélte, hogy teste a külső hatások nagy változásaival, lelke a környező emberek nyersességével valaha is megbarátkozik. 1866-ban, 33 éves korában elhatározta, hogy birtokait bérbe adja, Budapestre költözik, ahol a Kálvin tér 4. szám alatti épületben egyszerű körülmények között lakott. Nem azokat a társaságokat kereste, amelyekhez születésénél, családja és nagy vagyonával fogva tartozott, nem járt lóversenyre, nem vadászott, sőt még puskája sem volt... Félrevonultan élt, figyelt és készült, hogy megvalósítsa elképzeléseit. .. Ekkor megfogalmazott elgondolásairól barátjához, Eötvös Józsefhez írt 1895. évi levelében a következőképpen szólt „Az évek hosszú sorában beszélgetéseink alkalmával, mindig újra, meg újra visszatértünk arra a kérdésre: miként lehetne oda hatni, hogy többen foglalkozzanak hazánkban komolyan a tudománnyal, nemcsak gyűjtve, vagy tanítva, hanem teremtő erővel gyarapítva is azt. Mozdítsunk hát valamit a dolgon.” Alig múlt 40 éves, amikor az 1870-es évektől kezdve ötven éven át, egészen haláláig, elgondolásait tettei követték. Adományaival nem dicsekedve az utókor csak hosszas búvárkodás után tudta kideríteni, milyen nagy szolgálatot tett bőkezű tudománytámogatásaival. Már 1875-ben díjat alapított a Természettudományi Társulat kebelén belül, amivel később olyan nagyhírű tudósok munkásságát segítette elő, mint Herman Ottó, Cholnoky Jenő, Lóczy Lajos. 1878-ban a Vasárnapi Újság arról tájékoztat, hogy Semsey Andor adományából felépült a budapesti Állatkert madárháza. Az 1870-es években ismerkedett meg a Nemzeti Múzeum Ásványtára élére 31 éves korában kinevezett Krenner Józseffel, akivel később szoros barátságba kerülve fantasztikus adományokkal világhírűvé fejlesztette az ország elsőszámú természettudományi gyűjteményét. Mint Tasnádi Kubacska András úra, a legnagyobb müncheni, bonni, londoni és philadelphiai kereskedők a British Museumot is megelőzve kincseiket először a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajánlották fel megvételre. Ettől kezdve a múzeumba hetenként érkeztek a ládák, telve csodálatosan szép és ritka ásványokkal. Nagystílű támogatására jellemző, hogy e mexikói ritka ezüstércről fényképen értesülve Semsey még aznap táviratilag megvásárolta a különleges példányt a Nemzeti Múzeum számára. A British Museum sürgönye csak fél órával később érkezett, így a különleges kristály Magyarországra került. Az ásványok mellett az ősmaradványok is felkeltették érdeklődését, s neki köszönhetjük, hogy országunkban eredeti Ichthyosaurus- és Titanotherium-példányokkal büszkélkedhetünk, sok tízezer egyéb őslény általa megvásárolt maradványa mellett. Sajnos 1956 októberében az általa világhírűvé fejlesztett ásványtár kincseit nagyrészt a tűz emésztette meg. A Ferenc József által 1869-ben alapított Magyar Királyi Földtani Intézet palotája nem a fenséges aláírásnak, hanem Semsey Andor nagylelkűségének köszönheti létezését. 1882-ben megvásárolta Marseille-ben a 28 ezer darabból álló Coquand-féle ősmaradvány-gyűjteményt, amit az Észak-Afrikával és Franciaországgal foglalkozó kutatók azóta is gyakran keresnek. Miután a Földtani Intézet szűkös és érdemtelen körülmények között egyik albérletből a másikba vándorolt, Semsey 1895-ben százezer aranykoronát ajánlott fel egy új székház felépítésére, amit Lechner Ödön díjnyertes tervei alapján igen rövid idő alatt felépítve az uralkodó nyitott meg 1900. május 7-én. Miután a Földtani Intézet épületének minden második tégláját Semsey fizette, a működésre, könyvtárra, múzeumra és laboratóriumokra még ennél is többet költött. Eötvös Loránd zseniális műszaki alkotása, a róla elnevezett torziós inga sem futhatott volna be világsikert, ha 1901 és 1907 között Semsey nem támogatja a kifejlesztéséhez szükséges kísérleteket. Az Eötvös-inga segítségével mutatták ki először Kína és a Közel-Kelet hatalmas szénhidrogénkincseit rejtő földtani szerkezeteket, s mint tudjuk, mindennek napjainkig ható viágpolitikai hatása van. Semsey Andort ugyan leginkább a természettudományok, s azon belül is a Föld kincsei érdekelték, látóköre és pénztárcája mégis sokkal messzebbre eljutott. 1881-ben a Természettudományi Társulat Semsey támogatásának bitokában bízta meg Herman Ottót a „Magyar halászat” könyvének adatgyűjtésére majd megjelentetésére. Jelentősen támogatta az Eötvös-kollégium létrehozását, angol példára segítette a tehetséges pályakezdőket, taneszközökkel látta el a budapesti I. kerületi tanítóképezdét, az ún. pedagógiumot. Áldozatkészsége nélkül nem valósulhatott volna meg az Akadémiai Nagy Szótár kiadása, vagy a Szily Kálmán által alapított,Magyar Nyelvű tudományos társaság és az azonos nevű folyóirat. Semsey Andor nagyvonalú kezdeményezéseit időnként a sikertelenség is kísérte. 1889- ben százezer forintos adományával meghirdette az akadémiai Semsey-pályázatot tíz pályakérdés kidolgozására. A szinte teljes magyar kultúrvilágot felölelő felhívásra azonban sajnálatos módon egyetlen jelentkező sem akadt. Nem volt olyan tudós, akit vonzott volna a tízezer forint azért, hogy megírja a magyar irodalom történetét, vagy éppen az ország közgazdaságát. Sokan próbálták már összegezni, milyen összeggel is támogatta Semsey Andor a magyar tudományt. A legszerényebb adatok szerint is legalább 2,8 millió koronával! Nehéz ma megítélni, hogy ez mennyit is ér. Összehasonlításul annyit, hogy a XIX. század végén 200 ezer koronából fel lehetett építeni a Földtani Intézet szecessziós palotáját. (Folytatás a 192. oldalon) 160 Természet Világa 2008. április