Természet Világa, 2009 (140. évfolyam, 1-12. szám)

2009-05-01 / 5. szám

Kandírozott ciprusok­ hoz folyamodtak: a kandírozáshoz. Ponto­san úgy, mint nagymamáink egykor a gyü­mölcsöket, cukorszirupban tartósítják az ősi fákat. Hatalmas tartályokban, mind tö­ményebb cukoroldatba helyezik őket, míg már több cukrot nem vesz fel a fa. Ekkor a beépült cukor adja majd a támasztószer­kezetet, pótolva a cellulózt. A film vágása közben nemegyszer előfordult, hogy amikor valami szakma­ilag nagyon érdekes volt, és magyaráz­ni kezdtem, ez mennyire fontos, hogy a geológusok erről akár órákon át képesek „vérre menő” vitát folytatni, Kollányi Guszti rendező és Tóth György vágó fi­gyelmesen végighallgattak, majd egysze­rűen csak ennyit mondtak: „Ez tényleg tök jó, de ki a csudát érdekel?” Ezek a részek kerültek ki egy laza csuklómozdu­lattal a szövegkönyvből. Ahhoz, hogy az ősi ciprusoknak a kér­gét is meg tudják őrizni, kiemeléskor nem lehetett egyszerűen csak átkötözni őket! Be kellett pólyálni mindegyiket, mint egy törékeny hímes tojást. Ám ezek több ton­nás, több méter kerületű hímes tojások! Mibe pólyálhatók be, hogy sérülésmente­sen tudják kiemelni őket? Jó sok purhab­­ba, emiatt aztán a környéken az anyag egy időre hiánycikké vált... Ahhoz, hogy a fákat roncsoló vas-szul­­fidot, a piritet közömbösíteni lehessen, a kutatók szerették volna megtudni, mekko­ra mennyiségben van jelen ez az ásvány az ősciprusokban. A számításhoz a fák keresztmetszetében is meg kellett volna mérni az elemi összetételt - felemelve a fákat, a műszert becsúsztatni a tartólap rá­csai közé. Ekkora fáknál már a felemelés sem megy könnyen, darut kellett segítsé­gül hívni. A több órán át tartó előkészítés után derült ki, a műszer nem fér be a tar­tólaprácsok közé - s végül a fontos adat­hoz kórházi röntgentomográf segítségével jutottak hozzá a kutatók. Gyermekkoromban faltam a búvár­régészetről, az elsüllyedt hajókról, azok kiemeléséről szóló könyveket. Az egyik ilyen klasszikus történet a svéd csataha­jóhoz, a Vasához kötődik, amely 1628- ban, a próbaútján süllyedt el a stockhol­mi kikötőben. 1961-ben emelték ki a víz alól. Mivel a Vasa volt az első olyan fából készült tárgy, amelyet polietilénglikollal, azaz egy speciális műanyaggal konzer­váltak, tavaly nyáron elmentünk Stock­holmba, a Vasa Múzeumba, hogy film­re vegyük, miként konzerválták a hajót, közben mit tapasztaltak, mennyire vált be a módszer, mi okozhat a későbbiekben problémát - hiszen a bükkábrányi őscip­rusoknál is előfordulhatnak majd hason­ló gondok. Az egykori Pannon-tó és környe­zete élővilágát, s az akkori éghajlatot ma már viszonylag jól ismerjük. Per­sze, vannak még homályos részletek, melyeket csak mi rajzoltunk a képbe. E fák felfedezése, fajbasorolása alap­vetően nem rengeti meg és nem dön­ti romokba az eddigi elképzeléseinket, de mindenképpen pontosítja az eddigi adatokat, így finomabb, árnyaltabb ké­pet alkothatunk a 7 millió évvel ezelőt­ti világról. A filmet május 10-én az m2-en, 18.50- kor tekinthetik meg az érdeklődők. FARKAS CSABA Természettudományi Közlöny 140. évf. 5. füzet 233 FILMSZEMLE

Next