Textilmunkás, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
Textilipari újítóankét és kiállítás 1962. november 14-én rendeztük meg a textilipari újítóankétot és az újítási kiállítást a textilszakszervezet székházában. Az ankéten Vég László könnyűipari miniszter -A tapasztalatcsere-mozgalomban a következő eredmények voltak: Tapasztalatcsere útján benyújtott javaslatok száma 1230, 93%. Tapasztalatcsere útján elfogadott javaslatok száma 269, 89%. Tapasztalatcsere útján bevezetett újítások száma 193,76%. A fent leírt adatokból láthatjuk, hogy az 1962. I. félévi eredmények az 1961. I. félévi eredményekhez képest némi visszaesést mutatnak. Ennek ellenére az 52 millió forint félévi megtakarítás nagyon jelentős eredmény, és mindent el kell követnünk, hogy ezt az eredményt a további években is el tudjuk érni. A textiliparban a kiváló újítók száma állandóan növekszik. Most is a november 7-i ünnepünkre és az újítási ankét alkalmával harmincnyolc textilipari dolgozó kapta meg a kiváló újító kitüntetés különböző fokozatát. A textiliparban már eddig tizenhét aranyfokozatú, nyolcvannégy ezüstfokozatú és egyszázhatvanhárom bronzfokozatú kiváló újító van. Az ankét az eredmények közlése mellett nagy részben a meglevő hiányosságok ismertetésével foglalkozott, hogy azokat minél előbb fel lehessen számolni. Az utóbbi időkben néhány olyan ügy került felszínre, amelyekből kiderült, hogy egyes esetekben az újítási rendelkezéseket, más esetekben pedig az erkölcsi normákat megsértették. 1992-ben számos vállalatnál vizsgálták az újítómozgalmat. Az ellenőrzések pozitív eredménye, hogy a vállalatok többségében a törvényességet és az erkölcsi normákat szem előtt tartják. Majdnem minhelyettes tartott vitaindító előadást. A textilipari újítómozgalom fejlődése 1962. I. félévében — az előző évhez viszonyítva — a következő képet mutatja: de a újítás egy-egy speciális eset, és ha az újítómozgalom fejlődését tartjuk szem előtt, nincs helye merevségnek, de a túlzottan liberális elbírálást sem lehet eltűrni. Az újítási rendelet keretutasításokat tartalmaz, nem terjedhet ki a speciális esetekre és részkérdésekre, ezért megítélésünk szerint az újítások elbírálásánál minden szinten különös jelentőséggel bír a megfelelő szakértelmet, felelősségvállalást, erkölcsi-politikai mérlegelést igénylő vezetési színvonal. Az ellenőrzés során tapasztalt hiányosságok általában az alacsony vezetési színvonalra, a szakértelem hiányára vezethetők vissza. Még mindig előfordul, hogy a vállalatok olyan javaslatokat fogadnak el újításként, ami az újítás fogalmát nem meríti ki. Pl.: a Csillaghegyi Lenárugyárban újításként fogadták el, hogy a kapura jelzőlámpát szereljenek fel, hogy a portás tájékozódhasson arról, hogy a kapu zárva van-e. Egyébként a kaput sohasem zárják be, így az újítás, bár fel van szerelve, de nem működik. Kalkuláció készítésénél több hiba abból adódott, hogy a 16/1961. PM. sz. rendeletet felületesen ismerik. Pl.: forgalmi adót, illetményadót, SZTK- járulékot megtakarításként vettek figyelembe. A rendelet betartásában is gyakoriak a szabálytalanságok. Sajnos, az újítási előadók szakmai képzettségének színvonala a követelményeknek nem mindig felelnek meg. Az újonnan beállított újítási előadók szakvizsgáztatásáról gondoskodni kell. Csak a követelményeknek megfelelő újítási előadók maradjanak továbbra is ebben a beosztásban. A vitaindító előadás is és a hozzászólások több fontos kérdéssel foglalkoztak. Ilyenek voltak pl.: újítási feladattervek és az újító tevékenységének összhangja. Az éves újítási feladattervekre általában kevés újítási javaslatot nyújtottak be. A feladattervi pontok olyan problémával foglalkoznak, amelyekre a vállalat szakemberei nem találtak megoldást. Ezen feladatok megoldására úgy látszik kevés az egy esztendő. A feladattervek megoldására helyes lenne komplexbrigádokat szervezni. Ahol jó az újítómozgalom, ott a műszaki intézkedési tervbe felvett megvalósításra kerülő témák húsz százaléka újítás. A tapasztalatcsere újítások megósítása továbbra is nehézkesen megy. Felvetették, hogy a vállalati összevonások csokiznteni fogják a tapasztalatcsere lehetőségét. Ez csak látszólagos, az újítások megvalósítását a nagy vállalat könnyebben tudja intézni, mert a gyáraktól beérkezett jó javaslatok bevezetését kötelezően el tudja, rendelni. Pl.: a Magyar Selyemipari Vállalathoz tizenegy gyár tartozik, és az elfogadott újításokat kilencvenöt százalékban megvalósítják. Több vállalat nem tartja be azt a szabályt, hogy a tapasztalatcserére csak megvalósított újítást szabad küldeni. Az ankéten részt vevő Tasnádi elvtárs, a Találmányi Hivatal elnöke, az érdeklődésre közölte, hogy az új rendelettervezetet ötezer helyre küldték ki véleményezésre. A beérkezett vélemények feldolgozása folyamatban van. Ki kell választani a legjobb javaslatokat, meg kell oldani a különböző igényeket. Ez olyan nagy feladat, amit már ebben az évben elvégezni nem tudnak. Ezért az új rendelet csak a jövő évben fog megjelenni. Az ankét részvevői megtekintették az előcsarnokban elhelyezett újítókiállítást Százötven textilipari újítást, működő modellekben, eredeti tárgyakban, új termékekben, a nagyobb berendezéseket fényképekben mutatták be. Nagy sikert arattak főleg a működő modellek, mint pl.: a csereválogató gép, centrifuga leállító berendezés. A kiállítást az üzemek dolgozói szervezetten látogatták. A kiállított tárgyakról katalógus nem készült, és ezt hiányolták. Most utólag elkészítjük a kiállított újítások rövid tartalomjegyzékét, és a vállalatoknak ki fogjuk küldeni. A sikeres újítóankét és kiállítás segítséget adott az újítóknak, gondolatokat ébresztett a műszaki vezetőkben és a szakszervezeti aktívákban. Karsai László Könnyűipari Minisztérium újítási előadó Benyújtott újítási javaslatok száma — — 8061 101 % 'Elfogadott újítások száma — — — — 4173 92 % Bevezetett újítások száma — — — — 4008 96 % ♦ Utókalkulált gazdasági eredmény — 52 044 000 Ft 94 % Kifizetett újítási díj — — — — 3 374 000 „ 79 % részlet a szakszervezetünkben megrendezett újítási kiállításról. A képen látható a centrifuga-leállító berendezés kicsinyített mása. / Vasárnap délután van, az ablakok elé sűrű, szürke hálót von a vízfüggöny, s ahogy egy-egy kiskatona befordul a kapun az ismerős kislányt keresve, csizmája körül apró tócsák keletkeznek. — A Marikát keresem — fordul oda az egyik vendég egy barna, pettyes pongyolás lányhoz, aki nagy érdeklődéssel nézi a fogadóteremben zajló pingpongmérkőzést. — Melyiket? — mosolyodik el. A fiú magyarázkodni kezd, egy hete ismerkedtek meg a grülben. A lány elveszti türelmét. A mosoly eltűnik arcáról, rendreutasítóan mondja. Máskor legalább a nevét jegyezze meg, ha randevút kér valakitől. Negyvenen tanulnak A Füredi laktanyával régi a kapcsolatuk a lányszálló lakóinak. Tavaly novemberben színjátszó csoportot alakítottak, akkor még csupán azzal a tervvel, hogy összegyűjtenek néhány, kedélyes, vagy kirívó esetet közös életükből és színpadra viszik. Ehhez három fiúszereplőt kerestek. Mivel a laktanya közel esik hozzájuk, magától adódott a választás. A pedagógusok verseket faragtak, jeleneteket írtak s a legügyesebb lányok és néhány ismerős fiú, zártkörű klubesten eljátszotta a szerepeket, amelyek után harsány nevetéssel, vagy sértődöttséggel, de mindenki magára ismert. Azóta az alkalmi színjátszókból csoportok alakultak műszakonként, külön az A-nak, külön a B-nek. Ez utóbbinak kettő is, és felváltva járnak a környező falvakba. Legutóbb Andocson, Csombárdon voltak, mindkét helyen kultúrházavatáson. De nézzük, ott a társalgó sarkában kik vitatkoznak. Kiss Marika kémiafeladatán akadtak meg. Vegyjelek, képletek szava hangzik, s már mennek is Klárikáért, az otthon legfiatalabb nevelősnőjéért: tegyen igazságot köztük. Marika és Vera ugyanis középiskolások és nem ritkaság közöttük az ilyen véleménykülönbség. összesen negyvenen tanulnak a kétszáznegyven fiatal közül általános és középiskolában. Olvasók, kézimunkázok, unatkozók... A szálló előcsarnokából rendezett fogadószoba lassan megtelik. A körbeállított padokon, székeken lányok ülnek, itt-ott egy-egy fiú. Látogatóba jöttek, meg udvarolni. Aki pár nélkül maradt, kézimunkázik, beszélget s úgy tűnik, hogy várják az esős vasárnap múlását, alapjában véve unatkoznak. Egy fekete kislány, Arácsi Magda, csíkos frottír köpenyben ül ölhetett kézzel. Néha szól csak a vontatott beszédbe, míg hirtelen a tanulócsoport mellől ott terem Klárika, a nevelő. Egykorú a lányokkal, s talán csak az különbözteti meg tőlük, hogy meggondoltabb, halkszavúbb. Közéjük ül, hallgatja a beszélgetőket és arra gondol, hogy nemcsak kötött előadásokon kellene foglalkozni ezekkel a fiatalokkal, hanem meg kellene tanítani őket úgy élni, hogy üres óráikban se érezzék az unalmat, mint most ezen a délutánon is. Vajon milyen elfoglaltságot találhatnak az otthon lakói a színjátszó körön — melyre hozzávetőlegesen húsz lány jár — s a sportoláson, ahová körülbelül ugyanannyi és a rendszeres tanuláson kívül. Radics Jánosné, az igazgatónő azt mondja, hogy igen sokféle hasznos foglalkozással tölthetik idejüket. Az üzemben ő maga negyven lánynak vezet szemináriumot, akik közül húsz ugyancsak a szálló lakója. Mozi keddenként van, ifjúsági est pedig csütörtökönként, ahol táncolnak. Januárban tizenhárman főzőtanfolyamon ismerkedtek meg a szakácsművészettel. Költséges „mulatság” volt, 3500 Ft, melynek nagy részét báli bevételekből az otthon fedezte. Ma már nem tudni, hogy ezért-e, de annyi bizonyos, hogy azóta a részvevők közül Nemzetes Marika, Subitz Magda, Hegedűs Irénke és Palkó Rózsa férjhez ment és saját otthonában készíti a finom diós fánkot, jóféle disznópörköltöt, egyszóval mindazt, amit itt megtanultak. Bár a könyvtár a szállóban megszűnt, mert a kevés kötettel működő otthon-könyvtárt átvitték a többihez az üzembe, többen olvasnak. Hadobás Erzsi például most vett először a kezébe saját könyvet. Két hete rendelte meg az otthonban járt terjesztőktől. Vele együtt sokan iratkoztak fel a megrendelők listájára, összesen nyolcezer forint árukönyvet kértek, s a posta négy nap óta alig győzi szállítani az otthonba. Ha több lenne a bizalom... Ezek a tanulási, szórakozási lehetőségek ma már jóval bővebbek, mint két évvel ezelőtt. Maguk a lányok is sokat változtak, formálódtak azóta, mégis úgy látszik, a kötött programok mellett önállóbbakká kellene tenni ezeket a fiatalokat. Beszerezni sakkot, dominót, társasjátékokat — nem 8—10 éves gyerekeknek valót, mint amilyenek most találhatók az igazgatói irodában — és a lemezjátszót se azzal óvják, hogy nem használják, hanem nevezzenek ki felelőst a kezelésére. Felelősségteljes önkormányzatot Bizonyára úgy a lányok is jobban otthonuknak éreznék ezt a szállót, ha a nevelőktől több bizalmat élveznének, és ezáltal jobban felkeltenék felelősségérzetüket. A kaposvári leányotthon az ország egyik legjobban felszerelt munkásotthona. A konyhában két gázrezsón és két villanyfőzőn főzhetnek, ha éppen kedvük tartja. A három- és négyágyas szobákban most cserélik ki a pokrócot paplanra, a frissen festett, újonnan parkettázott, központi fűtéses helyiségek kényelmesek. A lányok tisztán, rendben tartják lakószobájukat. Mosó-, vasaló-, szárító- és varrószoba áll rendelkezésükre, és ennek ellenére mégsem érzi mindegyik otthonának e falakat. Az otthon valóban nemcsak a tiszta, szép lakószobából áll, hanem legalább olyan fontos az otthon légkörét is megteremteni. Olyan légkört, amelyben a lányok bizalommal fordulhatnak a megértő pedagógusokhoz, nevelőkhöz. Ennek a légkörnek a megteremtése elsősorban a pedagógusok feladata. Nagyon régen fordult elő, de megtörtént; a lányok önkényesen meghosszabbították a szombat éjjeli kimaradást (ez napjainkban is előfordul), másnap büntetésből felmosatták velük a folyosót Húsz-, harmincéves lányokkal és asszonyokkal. A derekuk nem fájdult meg tőle, izomlázat sem kaptak, de valami a tekintetükben megkeményedett Ma már dacosan vágják vissza, ha az igazgatónő figyelmezteti őket, jobban is kihasználhatják idejüket: — Ne törődjön vele! Pedig A. Magda, aki ilyen tiszteletlenül, nyersen beszél a pedagógusokkal, nem rossz, csupán szeretetre vágyik. És talán arra, hogy valakinek, aki megértéssel közeledik hozzá, elmondja, miért van ágya fölött Alain Delon, két régi fiúismerőse társaságában. Mert a jó pedagógus olyan, mint az orvos. A nehezebben kezelhető, súlyosabb beteget nagyobb gondossággal veszi körül, mint az egészségeseket. Az adminisztratív fegyelmi eszközök, az „erkölcsi prédikációk” keveset használnak már felnőtt korban, sőt, ellenszenvet válthatnak ki. A bizalom és a megértés annál többet ér. És ebben nemcsak a pedagógusoknak kell hogy szerepük legyen — hiszen hárman nem is fejthetnek ki olyan hatásos tevékenységet kétszáznegyven lánynál, hanem az ebben az időszakban éppen szünetelő önkormányzatnak is. Nem szükséges ehhez a legszolidabb, legsimulékonyabb lányokat kiválasztani. Alapjában jóindulatú, de határozott egyéniségek kellenek, akik vezető szerepet tölthetnek be társaik között. Akiket szívesen megválasztanak a lányok. Az önkormányzat tagjainak segítséget kell adni. Az ő segítségükkel kézben tartani és irányítani mind a kétszáznegyven fiatalt. Felelősséget adni nekik, teljes bizalommal rájuk bízni a lányokat. Ezek a fiatalok most utat keresnek. Helyüket az életben, a közösségben, s ha néha tévednek vagy botlanak, még akkor sem lehet elítélni őket, vagy eltaszítani. Hiszen ők a fiatalság, a jövő, és olyanok lesznek, amilyenekké mi formáljuk őket. Wimmer Valéria G Gyuri bácsi Nincs tállán egy ember sem a Kőszegi Ágyterítőgyárban, aki nem ismeri Ágoston György SZTK-ügyintézőt, a népszerű „Gyuri bácsit”, ahogyan barátai, ismerősei nevezik. Nemcsak ismerik, hanem szeretik is, mert hiszen bárki fordult hozzá táppénz, szülési, házassági segély, temetkezés, vagy nyugdíjazás ügyben, gyorsan, pontosan intézte a dolgozók ügyes-bajos dolgait. Most az SZTK-irodát felkereső dolgozók érdeklődésére állandóan ugyanazt a választ kell adni a volt munkatársaknak: nyugdíjba ment. Sokaknak szinte hihetetlenül hangzik ez, hiszen Ágoston György még most is fiatalos, vígkedélyű ember. Pedig, ha valaki ismeri családi körülményeit, a múltban elszenvedett nélkülözéseket■ nehéz, megpróbáltatásokkal teli éveket, akkor megérti, hogy a fiatalos külsejű, deres halántékú Gyuri bácsi negyvenháromévi becsületes munka után nyugdíjba kívánkozik. Ahogy elmondja élettörténetét egy küzdelmes, nehéz éltút bontakozik ki előttem. Az első világháború alatt édesapja bevonult katonának. A négy kiskorú gyermek nevelésének minden gondja az anya, Ágoston Györgyné vállaira nehezedett ezekben az időkben. Az üres savanyú krumpli, vagy babfőzelék ünnepi ebédnek számított. A háborúból visszatérő apa, a Járásbíróságra került, mint altiszt. A Tanácsköztársaság megalakulásakor a Vörösőrség tagjaként védte a nép államát. Amikor a Tanácsköztársaságot megdöntötték, id. Ágoston Györgyöt eltávolították állásából. 1919 októberében elítélték. Négy évet kapott. Fiát, Ágoston Györgyöt, aki eddig mint gépíró dolgozott a Járási Direktóriumban, apja „bűneiért” elbocsátották. Ettől kezdve ügyvédi irodákban, a vasútnál élte a kisfizetésű tisztviselők életét. Hajlongás, megaláztatás, a munkaadótól való félelem volt jellemző akkori életére. Kevéske kéréséből testvéreivel együtt, még szüleit is el kellett tartania. 1933-ban került az Ágy terítőgyárba, mint gépíró, levelező és számlázó egyszemélyben. Rengeteg munka, kevés fizetés és fiatal házas volt akkor. 1945 Ágoston György életében is gyökeres változást hozott. Azok között volt, akik a felszabadulás után elsőkként keresték fel a gyárat, hogy a termelést beindítsák. Elsők között kereste fel a környező falvakat is, hogy a kommunista párt megbízásából agitációt, felvilágosító munkát végezzen. Elérkezettnek látta az időt, öreg édesapja nyugdíját, melyet a Tanácsköztársaság után megvontak tőle, megkérvényezze. A nép állama gyorsan segített. Alig egy hét leforgása alatt megjött a válasz: folyósítják id. Ágoston György nyugdíját. Még egy nagyon kedves meglepetés érte a családot. 1959. március 21-én az idős, akkor már nyolcvanhat éves Ágoston Györgyöt a megyei vezető családjával együtt vendégül látta és mellére tűzte a Tanácsköztársasági Emlékérmet. A kedves, bensőséges ünnepségről még most is elérzékenyülten, csillogó szemmel beszél Gyuri bácsi. Az üzemben is sokra értékelték Gyuri bácsi munkáját. Egymás után kapta meg a Szakma kiváló dolgozója, a Könynyűipar kiváló dolgozója kitüntetéseket, törzsgárda jelvényt, hűségjutalmat, ajándékokat, jutalmakat. Precíz, pontos munkát végzett és soha nem hiányzott egyetlen napot sem. Harminc évet dolgozott egyfolytában az Ágyterítőgyárban, ezalatt az idő alatt igazolatlan mulasztása, fegyelmije soha nem volt. Jó emlékező tehetsége miatt „eleven lexikon” néven ismerik. Huszonöt-harminc év előtti dolgokra is pontosan emlékszik. Az üzem dolgozóinak adatait kívülről tudja. Nem csoda, ha sokszor régi dolgok miatt feljebbvalói, munkatársai kikérték véleményét. Testvérei is „egyenesbe” jutottak. Egyik MÁV-felügyelő, a másik tanító, a húga pedig boldog családanya, akinek egyik fia H. éves egyetemi hallgató. Ágoston György most búcsút mond a gyárnak. Megérdemli, hogy tisztes nyugdíj mellett, mint a kötelességtudás példaképe, sok-sok éven át élvezze jól megérdemelt nyugdíját feleségével együtt, erőben és egészségben. Horváth István : Kőszegi Ágyterítőgyár