Textilmunkás, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1963. JANUÁR A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Az év utolsó hónapjában szakszervezetünk központi vezetősége megtárgyalta az ipar 1962. évi termelési helyzetét. A beszámolót Vég László elvtárs, a könnyűipari miniszter helyettese, és Tóth Anna elvtársnő, szakszervezetünk főtitkára tartotta. A következőkben röviden ismertetjük mind a két beszámolót. VÉG LÁSZLÓ az ipar fejlődéséről beszélt, és a következőket mondotta: Az ipar várhatóan 88,5 százalékkal teljesít többet ez évben, mint 1961-ben.A külkereskedelem részére történő szállításoknál lemaradás van, a pamutszövetnél 96,6 százalék, a selyemszövetnél 88,3 százalék, és a kötöttáru egy részénél 98,0 százaléknál tartunk. Az export terén a pamut és nyomott selyemszövetben ismeretes diszpozíciós problémák gátolták az időarányos terv teljesítését. Pamutszövetben azonban december 31-ig történő kiszállítással mégis számolunk a terv teljesítésével. Nyersanyagkészleteink, bár a tervnek megfelelnek, de igen alacsonyak. Ez gondos gazdálkodást kívánt üzemeink vezetőitől. Általában azonban nem lépték túl. Vég elvtárs ezek után a költség alakulását elemezte. Bár a harmadik negyedévi mérlegek alapján a könnyűipar egészében a költségszint javuló tendenciája folytatódott, az év kezdettől még mindig 0,9 százalékkal elmaradt a tervtől. A pamut- és kötszövőiparágak nem kielégítő költségszintje hatott kedvezőtlenül a könnyűipar eredményére. Viszont átlagon felüli javulást ért el: a len-, kender-, rost-, selyem, és rövidáruipar. Kedvezőtlenül befolyásolták a költségek alakulását a kötszövőiparban a magasabb kamatok, a kötbérek és döntőbizottsági illetékek. Jelentősen emelkedett a minőségi engedmények összege a pamutiparban (7,5 millió forint), a sima és nyomókikészítő gyáraknál. Majd megemlítette, hogy a pamutipar költségszintje igen jelentősen (1,7 százalékkal) javult a harmadik negyedévben. 1962-ben számos új beruházás és üzemi rekonstrukció befejezése is segítette a terv teljesítését. Textil huszonhárom napjával szemben. De találtunk háromszáztizenhárom és ötszázhuszonegy napig elhúzódó ügyet is. Az ügyintézésben mutatkozó nemtörődömség, a határozatlanság, a késedelmek elkedvetlenítik az újítókat, nem ösztönzi őket újabb javaslatok kidolgozására. A normák megszilárdultak —öz mondotta a továbbiakban. Nagyobb létszámot érintő lazaságok vagy túlfeszítettségek nincsenek. Az új premizálási rendelet is ösztönző, csökkentek a megkötöttségek. A fonó-, szövő-, festő- és nyomó munkakörökben szakképesítést nyert dolgozók aránya tovább javult, így bővült azoknak száma, akik magasabb keresethez jutottak, ez másokat is tanulásra serkent. Az eredmények ellenére nem lehetünk elégedetlenek a normák „karbantartásával”, számos rendellenességet tapasztalunk ellenőrzéseink során. A jó átlag százalékok sok hiányosságot takarnak több helyen. A pamutiparban nagyon alacsony a teljesítménybérben dolgozók aránya. y ' i *• /.?/ > . A textilipar az 1962. év mérlegén Ülésezett a központi vezetőség 1962. ÉVBEN BEFEJEZŐDŐ BERUHÁZÁSOK A miniszter helyettese hangsúlyozta, hogy munkánk eredményét nagymértékben javította a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny számos formája és az újítómozgalom. Kiemelte még a gépgyorsítási mozgalmat, és az üzemszervezést, amelyben eredményesen dolgoztak együtt a szakszervezeti aktivistáik és a vállalatok vezetői. Befejezésül Vég elvtárs kőszünetet mondott az iparban elért eredményekért, a szakszervezet minden tagjának és a központi vezetőségnek. Vasházi Kendergyár Nagylaki Kendergyár Szombathelyi Pamutipar Richards (Soproni Fésűs) MSV Szentgotthárd Szombathelyi Pamut Soproni Pamut Budapesti Harisnyagyár Kőszegi Ágyterítőgyár Kistarcsai Fésűsfonó Vigogne fonodái rek. rekonstrukció 31.0 mill. gépcsere 6.9 * kikészítő rek. I. 8.S „ bővítés 43.7 „ bővítés 15.7 „ fonodabővítés 131.0 „ szövöde 35.7 „ festöde 41.9 „ lakástextil 16.0 „ rekonstrukció 27.6 „ (MPI, Kistext) 21.8 „ TÓTH ANNA elvtársnő beszámolójában többek között a következőket mondotta: Az 1962. évi terv időarányos, illetve az évi várható teljesítés alakulását Vég elvtárs ismertette. A számokból láthatjuk, hogy 1961-hez minden mutató jelentős javulást igazol, de mutatja azt is, hogy egyes területeken nem értük el a kitűzött célt, pl. a tervezett költségszint, a biztonsági tartalék, a túlórázás csökkentését. Nem javult a balesetek aránya sem. Keveset tudtunk előrelépni a munka- és üzemszervezés lehetőségeiben rejlő tartalékok feltárásában, de még inkább a felhasználásában. Több iparágban, elsősorban a pamutipari kikészítőkben és a kötszövőiparban zavarta a tervszerű munkát a külkereskedelmi rendelések hiánya. A késedelmes rendelés ütemtelen termelést, túlóráztatást von maga után, de ugyanakkor eltakarja az egyéb, a nem objektív okokból meglevő hiányosságokat is. A tervszerűtlen munka miatt az 1961. év háromnegyedévében felhasznált 1 117 000 túlóra helyett 1962 hasonló időszakában 1 555 000 túlórát használt fel az ipar. Tudjuk, hogy vannak elkerülhetetlen túlórák nemcsak az üzemfenntartóknál, a kazánházi dolgozóiknál, hanem a termelésben résztvevőknél is. De ami ebben az évben történt, ez a jövőben nem tartható fenn. A Könnyűipari Minisztérium vezetőire hárul az a feladat, hogy megszabják ezt a legkésőbbi határidőt, amikor még el kell fofogadni a vállalatoknak a rendelést a külkereskedelemtől. Ezt a határidőt úgy kell meghatározni, hogy kellő erőfeszítések mellett a rendes munkaidőben, vagy minimális túlórával teljesíthetők legyenek. Szakszervezetünk főtitkára ezután az újítási mozgalomról tett néhány észrevételt. Az elmúlt két esztendőben visszaesés mutatkozik a benyújtott, elfogadott és bevezetett újítások számában, valamint csökkent az utókalkulált népgazdasági eredmény is, — mondotta. A visszaesés okai között elsősorban az ügyintézés hiányosságait említjük meg. Úgy az elbírálásnál, mint a megvalósításnál rendkívül gyakori a döntések elhúzódása, hónapokig kell várni, amíg egy-egy szakvélemény megszületik és megkezdődhet a kivitelezés. Néhány példát is említett Tóth elvtársnő: a Goldberger I. számú telepén nyolcvanegy nap, a II. számú telepen kilencvenhat nap volt az átlagos idő a döntésekre, a Kőbányai Jelentős eredmények A munkakörülmények javultak. Jobb lett a szociális ellátottság is. Számos gyárban korszerű klímaberendezést, ködtelenítést, világítást létesítettek. A pamutipari fonodákban pihe-elszívókat alkalmaztak. A munkagépekhez pihentető székeket szerelnek. A műhelyek festésében alkalmazzák a színdinamikai megoldásokat. Új ebédlőket, konyhákat építettek, vagy bővítettek, korszerűsítettek. Gyarapodott a mosdók, öltözők, illetve öltözőszekrények száma. Szerényen, de javult az üzemorvosi ellátottság is. Előreléptünk, de korántsem megfelelő mértékben az anyagmozgatás gépesítésében. Felelősnek érezzük magunkat A javuló munkakörülmények ellenére sem tudtunk tartós javulást elérni a balesetek alakulásában. Az eredménytelenség oka elsősorban az emberekben keresendő, vezetőkben és munkásokban egyaránt. Felelősnek érezzük magunkat, a szakszervezeti szerveket és az aktivistákat is. A legtöbb baleset nemtörődömségből, figyelmetlenségből és fegyelmezetlenségből adódik. Nagy a liberalizmus, hiányos a nevelő, a fegyelmező tevékenység is. Kellő szigorral kell fellépni a mulasztókkal és fegyelmezetlenkedőkkel szemben, akár vezetőről, akár munkásról legyen szó. Jobban kell segíteni a Munkásvédelmi Őrség munkáját, biztosítani kell a balesetelhárítás anyagi és személyi feltételeit. A kongresszusi verseny jelentősen hozzájárult az eredmények eléréséhez A textiliparban dolgozók jelentős erőfeszítéseket tettek azért, hogy eredményesen oldják meg az iparra háruló feladatokat. Az üzemi pártbizottságok, szakszervezeti bizottságok, az egész aktívahálózat segítséget nyújtott a gazdasági vezetésnek. A kongresszusi verseny jellemzője, hogy a gazdasági és mozgalmi vezetők nem tekintették valami külön versenynek, hanem arra törekedtek, hogy a verseny elősegítse az 1962- es év tervfeladatainak végrehajtását. Számottevő fejlődést ért el ez évben tartalmát és arányait tekintve a brigád, ezen belül a szocialista brigád-mozgalom. Az 1961. év végét tekintve huszonötezer brigádtaggal szemben ez év június végéig több mint harmincnégyezerre emelkedett számuk. A szocialista brigád címért dolgozók száma hétezer-háromszázról tizennégyezer-ötszázra nőtt, míg a szocialista címet már elnyert brigádtagok száma háromezer-háromszázról négyezer-nyolcszázra emelkedett. A komgresszusi verseny során bontakozott ki a nagyobb termelési egységek — műhelyek, üzemrészek — kezdeményezése a szocialista munka műhelye címért. A munkaversenynek ezen magasabb formáját még az útkeresés jellemzi. Egyik feladatunk lesz a jövő évben, hogy a szerzett tapasztalatokat összegyűjtve a szocialista munka műhelye, gyára címért folyó versenyt teljes kibontakozáshoz segítsük. Jobb, szervezettebb munkára van szükség A központi vezetőségen elhangzott beszámolókat élénk vita követte, amelyben a központi vezetőség tagjai egyben tolmácsolták az üzemek dolgozóinak véleményeit, javaslatait. A központi vezetőség ezután jóváhagyta a márciusban tartandó kongresszus téziseit is. Pártunk VIII. kongresszusa a közelmúltban fejezte be munkáját. A kongresszus jóváhagyta az eddig folytatott és a mindennapi életben helyesnek bizonyult politikáját. E politika legfontosabb eredményeként érte el népünk történelmi győzelmét, a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. A párt VIII. kongresszusa a szocializmus teljes felépítését tűzte ki célul népünk elé. A szervezett dolgozók véleményét nyilvánították ki a szakszervezeti mozgalom képviselői, amikor a kongresszus előtt kijelentették, hogy ezt a célt nemcsak helyeslik, hanem munkájuk elsőrendű programjának tekintik, és megvalósításáért minden erejükkel küzdeni fognak — mondotta Tóth elvtársnő, majd így folytatta.: A kongresszus által meghatározott célok mindenek előtt az embert, az emberek jólétét és felemelkedését szolgálják, és nekünk szakszervezeti tisztségviselőknek, szakszervezetben dolgozóknak, aktivistáknak, részt kell vállalnunk abban, hogy mielőbb megteremtődjenek ezeknek a célkitűzéseknek anyagi feltételei. Az 1963. évi népgazdasági terv fő feladataiban és irányvonalában lényegében hasonló a múlt évihez, de színvonalában magasabb, ezért teljesítése minőségileg jobb, és szervezettebb munkát igényel minden területen. • Sikerekben gazdag, boldog , új évet kívánunk a textilipar minden dolgozójának és veze- ] tőjének. Taggyűlésen a Goldberger-gyárban Az év utolsó heteiben, december hónapban a textilipar valamennyi üzemében taggyűlésen vetettek számot arról, hogy milyen eredményeket értek el a szakszervezeti választások óta. Hogyan használták fel az utóbbi félévet a termelésben, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására, a kulturális és nevelőmunkára. Időszerű volt ez a számvetés annál is inkább, mivel szakszervezetünk márciusban tartja XXI. kongresszusát, melyre az üzemek eredményeit, a dolgozók véleményét és javaslatait — hangozzék el a taggyűlésen, vagy magánbeszélgetéseken — egyaránt elvisszük. Ennek jegyében tartották meg mindenhol a taggyűlések beszámolóit, így az Óbudai Goldberger-gyárban is, megemlítve a terv, a termelékenység alakulását, a szakszervezeti munka eredményességét, mely meglátszik az újítások emelkedő számában, a munkásvédelmi őrség hatásos működésében, a társadalmi bíróság nevelő hatásában. Részletesen elemezték azt a tényt hogy mi az oka annak, hogy a vállalat nem teljesíti az évi tervét. A szakszervezeti bizottság legfőbb okát abban látja, hogy a kevésbé munkaigényes élethanyag helyett, nyomott anyagot kellett gyártaniok, mely áruk tartós fény vagy gyűrtelenített folyamatokon is átmennek. Ez tehát megnehezítette a dolgozók munkáját, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy időközben megnőttek a követelmények az első osztályú áru megítélésében is, így azután csaknem kétszer annyi túlórát használt fel a vállalat, mint 1961-ben. Sok ez, pedig a dolgozók mennyi újítást nyújtottak be saját ötleteik nyomán, vagy egy-egy tapasztalatcsere-látogatás eredményeként. Valószínűen a dolgozók alkotó kezdeményezése is hozzájárul ahhoz, hogy csökkent az önköltség. A szocialista és munkabrigádok betöltik hivatásukat. A százötvenhárom brigádban kilencszázötvenen dolgoznak, melynek egyharmada női munkaerő. Indokolt lenne tehát a vezető posztokon is több nőt alkalmazni. A statisztika kimutatta ebben a gyárban is, hogy a férfiakkal egyenlő eredményeket tudnak elérni, és az igazolatlan hiányzók száma nagyrészt férfi munkaerőből tevődik össze. A szakszervezeti taggyűlések beszámolója arról is szólt, hogy hétszázharmincöt dolgozónak hiányzik az általános iskola nyolc osztálya. Nem arról van szó, mintha itt nem tanulnának. Hiszen csupán a karbantartó műhelyből huszonheten járnak szakmai továbbképző tanfolyamra és a gyárból összesen harmincöten látogatják az általános iskolát. Ez azonban még csak az , elenyésző kisebbség, melyen sürgősen változtatni kell, elsősorban a szakszervezeti felvilágosító munkával. Az üzemi bizottsági szemléket minden hónapban rendszeresen megtartják. Jól működő munkásvédelmi őrségeket szerveztek, és mégsem csökkent a balesetek száma az üzemben. Sőt, míg 1961-ben százötvennyolc dolgozót ért baleset, addig 1962. december 1-ig kétszázhuszonhármat. Azzal sem lehet mentegetőzni, hogy több új dolgozó került a vállalathoz, mert ha a baleseti névsort végignézzük, találkozunk olyanokkal, akik kéthárom, sőt öt éve dolgoznak a Goldbergerben. Olyan védőberendezésekkel kell a gépeket ellátni, amelyek megakadályozzák a balesetet. Főként ezekről a kérdésekről esett a legtöbb szó a taggyűléseket követő hozzászólások, viták alkalmával is, melyeket a dolgozók már annak szellemében mondtak el, hogy eljusson a márciusi kongresszus elé. A tmk-bem például G. Szabó elvtárs az üzemi balesetek pontosabb felülvizsgálását és meghatározását kérte a bizottságtól. Nemegyszer előfordult már, hogy a baleset körülményei a vállalatot terhelték, mégis a dolgozót tették felelőssé, aki emiatt csupán hetvenötszázalékos táppénzben részesült. Az üzemi bizottság titkára, Girold elvtárs véleménye is azonos a dolgozóéval, hiszen a balesetek felületes vizsgálata azt eredményezheti, hogy csupán a dolgozókat okolva az igazgató nem változtat a körülményein és máskor is bekövetkezhet ugyanaz a baleset. Az előlegkeretről is szó került a festékkonyha dolgozóinak szakszervezeti taggyűlésén. Többen hangoztatták, hogy ma már az embereknek nem cipőre, ruhára kell az előleg, hanem tartósabb cikkekre, ahhoz pedig a keret igen alacsony. Egy száz dolgozót foglalkoztató műhelyben hétszáz forint igen kevés, s mivel a dolgozók ezt visszafizetik, ezért méltán kérik, hogy magasabb összegben szabják meg. Ugyanitt vetette fel Hutke Lajosné, hogy a csúszós, rossz kövezeten sokan szenvednek balesetet. Majd arról beszélt Schelling Pállal együtt, hogy a festékkonyha dolgozói igen egészségtelen munkakörülmények között töltenek napi nyolc órát. Bár a szakszervezeti bizottság a felvetett problémákat igyekszik mielőbb saját erőből is megoldani , a festékkonyha légköritartalmát növelik, s felülvizsgálják a többi balesetveszélyes területet is —, mégis eljuttatják a dolgozók véleményét a kongreszszushoz, ahol a Goldbergergyár dolgozóinak küldöttein kívül, Magyarország valamennyi textilipari üzeme tanácskozik, véleményt nyilvánít. A siker pedig annál biztosabb, minél többen szolgáltatnak anyagot e nagy, mindannyiunk érdekét képviselő tanácskozáshoz. W. V. Irodalmi délután és szellemi vetélkedő December 3-án délután 3 órakor a Pamutkolor Művek dolgozói a KISZ-szervezet és a szakszervezeti könyvtár rendezésében irodalmi délutánon és szellemi vetélkedőn vettek részt . Dr. Moravánszky Ákos tanár színvonalas előadásban ismertette Gárdonyi Géza életét és irodalmi munkásságát. Művei közül különösen az Egri csillagokkal foglalkozott. Jellemezte Gárdonyi írásművészetét és megemlékezett halálának 40. évfordulójáról és arról, hogy a jövő évben lesz születésének százesztendős évfordulója. Az előadást szellemi vetélkedő követte, melyen irodalomból, földrajzból, történelemből és helyi ismeretekből hangzottak el kérdések. Végeredményben tizenhat díj talált gazdára. Ebben az évben, ez a második irodalmi délutánnal öszszekötött szellemi vetélkedő a Pamutkolor Műveknél. Gyimesi Dömötör, Székesfehérvári Pamutkolor