Textilmunkás, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1963. JANUÁR A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Az év utolsó hónapjában szakszervezetünk központi ve­zetősége megtárgyalta az ipar 1962. évi termelési helyzetét. A beszámolót Vég László elvtárs, a könnyűipari miniszter helyettese, és Tóth Anna elvtársnő, szakszervezetünk főtitkára tartotta. A következőkben röviden ismertetjük mind a két beszá­molót.­­ VÉG LÁSZLÓ az ipar fejlődéséről beszélt, és a következőket mondotta: Az ipar várhatóan 8­8,5 százalék­kal teljesít többet ez évben, mint 1961-ben.­­A külkereskedelem részére történő szállításoknál lemara­dás van, a pamutszövetnél 96,6 százalék, a selyemszövet­nél 88,3 százalék, és a kötött­áru egy részénél 98,0 százalék­nál tartunk. Az export terén a pamut és nyomott­ selyemszövetben is­meretes diszpozíciós problé­mák gátolták az időarányos terv teljesítését. Pamutszövet­­ben azonban december 31-ig történő kiszállítással mégis számolunk a terv teljesítésé­vel. Nyersanyagkészleteink, bár a tervnek megfelelnek, de igen alacsonyak. Ez gondos gazdálkodást kívánt üzeme­ink vezetőitől. Általában azon­ban nem lépték túl. Vég elvtárs ezek után a­­ költség alakulását elemezte. Bár a harmadik negyed­évi mérlegek alapján a könnyűipar egészében a költségszint javuló tenden­ciája folytatódott, az év kezdettől még mindig 0,9 százalékkal elmaradt a tervtől. A pamut- és kötszövőipar­­ágak nem kielégítő költség­szintje hatott kedvezőtlenül a könnyűipar eredményére. Vi­szont átlagon felüli javulást ért el: a len-, kender-, rost-, selyem, és rövidáruipar. Kedvezőtlenül befolyásolták a költségek alakulását a köt­­szövőiparban a magasabb ka­matok, a kötbérek és döntő­­bizottsági illetékek. Jelentősen emelkedett a mi­nőségi engedmények összege a pamutiparban (7,5 millió fo­rint), a sima és nyomókikészítő gyáraknál. Majd megemlítette, hogy a pamutipar költségszintje igen jelentősen (1,7 százalékkal) ja­vult a harmadik negyedévben. 1962-ben számos új beruhá­zás és üzemi rekonstrukció be­fejezése is segítette a terv tel­jesítését. Textil huszonhárom napjával szemben. De találtunk há­romszáztizenhárom és ötszáz­huszonegy napig elhúzódó ügyet is. Az ügyintézésben mutatkozó nemtörődömség, a határozatlanság, a késedelmek elkedvetlenítik az újítókat, nem ösztönzi őket újabb ja­vaslatok kidolgozására. A normák megszilárdultak —ö­z mondotta a továbbiakban. Na­gyobb létszámot érintő lazasá­gok vagy túlfeszítettségek nin­csenek. Az új premizálási ren­delet is ösztönző, csökkentek a megkötöttségek. A fonó-, szö­vő-, festő- és nyomó munka­körökben szakképesítést nyert dolgozók aránya tovább ja­vult, így bővült azoknak szá­ma, akik magasabb keresethez jutottak, ez másokat is tanu­lásra serkent. Az eredmények ellenére nem lehetünk elégedetlenek a normák „karbantartásával”, számos rendellenességet ta­pasztalunk ellenőrzéseink so­rán. A jó átlag százalékok sok hiányosságot takarnak több helyen. A pamutiparban na­gyon alacsony a teljesítmény­bérben dolgozók aránya. y ' i *• /.?/ > . A textilipar az 1962. év mérlegén Ülésezett a központi vezetőség 1962. ÉVBEN BEFEJEZŐDŐ BERUHÁZÁSOK A miniszter helyettese hang­súlyozta, hogy munkánk ered­ményét nagymértékben javí­totta a szocialista brigádmoz­galom, a munkaverseny szá­mos formája és az újítómozga­lom. Kiemelte még a gépgyor­sítási mozgalmat, és az üzem­­szervezést, amelyben eredmé­nyesen dolgoztak együtt a szakszervezeti aktivistáik és a vállalatok vezetői. Befejezésül Vég elvtárs kő­szünetet mondott az iparban elért eredményekért, a szak­­szervezet minden tagjának és a központi vezetőségnek. Vasházi Kendergyár Nagylaki Kendergyár Szombathelyi Pamutipar Richards (Soproni Fésűs) MSV Szentgotthárd Szombathelyi Pamut Soproni Pamut Budapesti Harisnyagyár Kőszegi Ágyterítőgyár Kistarcsai Fésűsfonó Vigogne fonodái rek. rekonstrukció 31.0 mill. gépcsere 6.9 * kikészítő rek. I. 8.S „ bővítés 43.7 „ bővítés 15.7 „ fonodabővítés 131.0 „ szövöde 35.7 „ festöde­­ 41.9 „ lakástextil 16.0 „ rekonstrukció 27.6 „ (MPI, Kistext) 21.8 „ TÓTH ANNA elvtársnő beszámolójában töb­bek között a következőket mondotta: Az 1962. évi terv időarányos, illetve az évi várható teljesí­tés alakulását Vég elvtárs is­mertette. A számokból láthat­juk, hogy 1961-hez minden mutató jelentős javulást iga­zol, de mutatja azt is, hogy egyes területeken nem értük el a kitűzött célt, pl. a terve­zett költségszint, a biztonsági tartalék, a túlórázás csökken­tését. Nem javult a balesetek aránya sem. Keveset tudtunk előrelépni a munka- és üzem­­szervezés lehetőségeiben rejlő tartalékok feltárásában, de még inkább a felhasználásá­ban. Több iparágban, elsősorban a pamutipari kikészítőkben és a kötszövőiparban zavarta a tervszerű munkát a külkeres­kedelmi rendelések hiánya. A késedelmes rendelés ütemte­­len termelést, túlóráztatást von maga után, de ugyanakkor eltakarja az egyéb, a nem ob­jektív okokból meglevő hiá­nyosságokat is. A tervszerűtlen munka miatt az 1961. év há­­romnegyedévében felhasznált 1 117 000 túlóra helyett 1962 hasonló időszakában 1 555 000 túlórát használt fel az ipar. Tudjuk, hogy vannak elkerül­hetetlen túlórák nemcsak az üzemfenntartóknál, a kazán­házi dolgozóiknál, hanem a ter­melésben résztvevőknél is. De ami ebben az évben történt, ez a jövőben nem tartható fenn. A Könnyűipari Miniszté­rium vezetőire hárul az a feladat, hogy megszabják ezt a legkésőbbi határidőt, amikor még el kell fo­­fogadni a vállalatoknak a rendelést a külkereskede­lemtől. Ezt a határidőt úgy kell meg­határozni, hogy kellő erőfe­szítések mellett a rendes mun­kaidőben, vagy minimális túl­órával teljesíthetők legyenek. Szakszervezetünk főtitkára ezután az újítási mozgalomról tett néhány észrevételt. Az elmúlt két esztendőben visszaesés mutatkozik a be­nyújtott, elfogadott és beveze­tett újítások számában, va­lamint csökkent az utókalku­lált népgazdasági eredmény is, — mondotta. A visszaesés okai között elsősorban az ügyinté­zés hiányosságait említjük meg. Úgy az elbírálásnál, mint a megvalósításnál rend­kívül gyakori a döntések el­húzódása, hónapokig kell vár­ni, amíg egy-egy szakvéle­mény megszületik és megkez­dődhet a kivitelezés. Néhány példát is említett Tóth elvtársnő: a Goldberger I. számú telepén nyolcvanegy nap, a II. számú telepen ki­lencvenhat nap volt az átlagos idő a döntésekre, a Kőbányai Jelentős eredmények A munkakörülmények ja­vultak. Jobb lett a szociális el­látottság is. Számos gyárban korszerű klímaberendezést, ködtelenítést, világítást léte­sítettek. A pamutipari fono­dákban pihe-elszívókat alkal­maztak. A munkagépekhez pi­hentető székeket szerelnek. A műhelyek festésében alkal­mazzák a színdinamikai meg­oldásokat. Új ebédlőket, kony­hákat építettek, vagy bővítet­tek, korszerűsítettek. Gyara­podott a mosdók, öltözők, il­letve öltözőszekrények száma. Szerényen, de javult az üzem­orvosi ellátottság is. Előreléptünk, de korántsem megfelelő mértékben az anyag­­mozgatás gépesítésében. Felelősnek érezzük magunkat A javuló munkakörülmé­nyek ellenére sem tudtunk tartós javulást elérni a bal­esetek alakulásában. Az ered­ménytelenség oka elsősorban az emberekben keresendő, ve­zetőkben és munkásokban egyaránt. Felelősnek érezzük magunkat, a szakszervezeti szerveket és az aktivistákat is. A legtöbb baleset nemtörő­dömségből, figyelmetlenségből és fegyelmezetlenségből adó­dik. Nagy a liberalizmus, hiá­nyos a nevelő, a fegyelmező tevékenység is. Kellő szigorral kell fellépni a mulasztókkal és fegyelmezetlenkedőkkel szem­ben, akár vezetőről, akár munkásról legyen szó. Job­ban kell segíteni a Munkásvé­delmi Őrség munkáját, bizto­sítani kell a balesetelhárítás anyagi és személyi feltételeit. A kongresszusi verseny jelentősen hozzájárult az eredmények eléréséhez A textiliparban dolgozók je­­lentős erőfeszítéseket tettek azért, hogy eredményesen old­ják meg az iparra háruló fel­adatokat. Az üzemi pártbi­zottságok, szakszervezeti bi­zottságok, az egész aktíva­hálózat segítséget nyújtott a gazdasági vezetésnek. A kongresszusi verseny jellemzője, hogy a gazda­sági és mozgalmi vezetők nem tekintették valami külön versenynek, hanem arra törekedtek, hogy a verseny elősegítse az 1962- es év tervfeladatainak végrehajtását. Számottevő fejlődést ért el ez évben tartalmát és arányait tekintve a brigád, ezen belül a szocialista brigád-mozgalom. Az 1961. év végét tekintve huszonötezer brigádtaggal szemben ez év június végéig több mint harmincnégyezerre emelkedett számuk. A szocia­lista brigád címért dolgozók szá­ma hétezer-háromszázról ti­­zennégyezer-öts­zázra nőtt, míg a szocialista címet már el­nyert brigádtagok száma há­romezer-háromszázról négy­­ezer-nyolcszázra emelkedett. A komgressz­usi verseny so­rán bontakozott ki a nagyobb termelési egységek — műhe­lyek, üzemrészek — kezdemé­nyezése a szocialista munka műhelye címért. A munka­versenynek ezen magasabb for­máját még az útkeresés jel­lemzi. Egyik feladatunk lesz a jövő évben, hogy a szerzett tapasz­talatokat összegyűjtve a szo­cialista munka műhelye, gyá­ra címért folyó versenyt tel­jes kibontakozáshoz segítsük. Jobb, szervezettebb munkára van szükség A központi vezetőségen el­hangzott beszámolókat élénk vita követte, amelyben a köz­ponti vezetőség tagjai egyben tolmácsolták az üzemek dol­gozóinak véleményeit, javas­latait. A központi vezetőség ez­után jóváhagyta a márciusban tartandó kongresszus téziseit is. Pártunk VIII. kongresszusa a közelmúltban fejezte be munkáját. A kongresszus jó­váhagyta az eddig folytatott és a mindennapi életben he­lyesnek bizonyult politikáját. E politika legfontosabb ered­ményeként érte el népünk tör­ténelmi győzelmét, a szocializ­mus alapjainak lerakását­ ha­zánkban. A párt VIII. kongresszusa a szocializmus teljes felépítését tűzte ki célul népünk elé. A szervezett dolgozók vélemé­nyét nyilvánították ki a szak­­szervezeti mozgalom képvise­lői, amikor a kongresszus előtt kijelentették, hogy ezt a célt nemcsak helyeslik, hanem munkájuk elsőrendű program­jának tekintik, és megvalósí­tásáért minden erejükkel küz­deni fognak — mondotta Tóth elvtársnő, majd így folytatta.: A kongresszus által meg­határozott célok mindenek előtt az embert, az embe­rek jólétét és felemelkedé­sét szolgálják, és nekünk szakszervezeti tisztségvise­lőknek, szakszervezetben dolgozóknak, aktivis­táknak, részt kell vállal­nunk abban, hogy mielőbb megteremtődjenek ezeknek a célkitűzéseknek anyagi feltételei. Az 1963. évi népgazdasági terv fő feladataiban és irány­vonalában lényegében hasonló a múlt évihez, de színvonalá­ban magasabb, ezért teljesíté­se minőségileg jobb, és szerve­zettebb munkát igényel min­den területen. •­ Sikerekben gazdag, boldog , új évet kívánunk a textilipar­­ minden dolgozójának és veze- ] tőjének. Taggyűlésen a Goldberger-gyárban Az év utolsó heteiben, de­cember hónapban a textilipar valamennyi üzemében tag­gyűlésen vetettek számot arról, hogy milyen eredményeket ér­tek el a szakszervezeti vá­lasztások óta. Hogyan hasz­nálták fel az utóbbi félévet a termelésben, a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek javítására, a kulturális és nevelőmunkára. Időszerű volt ez a szám­vetés annál is inkább, mivel szakszervezetünk márciusban tartja XXI. kongresszusát, melyre az üzemek eredményeit, a­­ dolgozók véleményét és javaslatait — hangozzék el a taggyűlésen, vagy magánbeszélgetéseken — egyaránt elvisszük. Ennek jegyében tartották meg mindenhol a taggyűlések beszámolóit, így az Óbudai Goldberger-gyárban is, meg­említve a terv, a termelékeny­ség alakulását, a szakszerve­zeti munka eredményességét, mely meglátszik az újítások emelkedő számában, a mun­kásvédelmi őrség hatásos mű­ködésében, a társadalmi bíró­ság nevelő hatásában. Részle­tesen elemezték azt a tényt hogy mi az oka annak, hogy a vállalat nem teljesíti az évi tervét. A szakszervezeti bi­zottság legfőbb okát abban látja, hogy a kevésbé munka­­igényes életh­anyag helyett,­­ nyomott anyagot kellett gyár­­taniok, mely áruk tartós fény vagy gyűrtelenített folyama­­­­tokon is átmennek. Ez tehát­­ megnehezítette a dolgozók munkáját, és arról sem sza­bad megfeledkezni, hogy idő­közben megnőttek a követel­mények az első osztályú áru megítélésében is, így azután csaknem kétszer annyi túlórát használt fel a vállalat, mint 1961-ben. Sok ez, pedig a dolgozók mennyi újítást nyújtottak be saját ötleteik nyomán, vagy egy-egy tapasztalatcsere-láto­gatás eredményeként. Valószínűen a dolgozók alkotó kezdeményezése is hozzájárul ahhoz, hogy csökkent az önköltség. A szocialista és munkabri­gádok betöltik hivatásukat. A százötvenhárom brigádban ki­­lencszázötvenen dolgoznak, melynek egyharmada női munkaerő. Indokolt lenne te­hát a vezető posztokon is több nőt alkalmazni. A statisztika kimutatta ebben a gyárban is, hogy a férfiakkal egyenlő eredményeket tudnak elérni, és az igazolatlan hiányzók száma nagyrészt férfi munka­erőből tevődik össze. A szakszervezeti taggyűlé­sek beszámolója arról is szólt, hogy hétszázharmincöt dolgo­zónak hiányzik az általános iskola nyolc osztálya. Nem ar­ról van szó, mintha itt nem tanulnának. Hiszen csupán a karbantartó műhelyből hu­szonheten járnak szakmai to­vábbképző tanfolyamra és a gyárból összesen harmincöten látogatják az általános isko­lát. Ez azonban még csak az , elenyésző kisebbség, melyen sürgősen változtatni kell, el­sősorban a szakszervezeti fel­­világosító munkával. Az üzemi bizottsági szemlé­ket minden hónapban rend­szeresen megtartják. Jól működő munkásvédel­mi őrségeket szerveztek, és mégsem csökkent a balesetek száma az üzem­ben. Sőt, míg 1961-ben százötven­­nyolc dolgozót ért baleset, addig 1962. december 1-ig kétszázhuszonhármat. Azzal sem lehet mentegetőzni, hogy több új dolgozó került a vál­lalathoz, mert ha a baleseti névsort végignézzük, talál­kozunk olyanokkal, akik két­­három, sőt öt éve dolgoznak a Goldbergerben. Olyan védő­­berendezésekkel kell a gépe­­ket ellátni, amelyek megaka­dályozzák a balesetet. Főként ezekről a kérdések­ről esett a legtöbb szó a tag­gyűléseket követő hozzászó­lások, viták alkalmával is, melyeket a dolgozók már an­nak szellemében mondtak el, hogy eljusson a márciusi kongresszus elé. A tmk-bem például G. Szabó elvtárs az üzemi bal­esetek pontosabb felülvizsgá­lását és meghatározását kérte a bizottságtól. Nemegyszer előfordult már, hogy a baleset körülményei a vállalatot terhelték, mégis a dolgozót tették felelőssé, aki emiatt csupán hetvenötszáza­lékos táppénzben részesült. Az üzemi bizottság titkára, Girold elvtárs véleménye is azonos a dolgozóéval, hiszen a balesetek felületes vizs­gálata azt eredményez­heti, hogy csupán a dol­gozókat okolva az igaz­gató nem változtat a kö­rülményein és máskor is bekövetkezhet ugyanaz a baleset. Az előlegkeretről is szó ke­rült a festékkonyha dolgozói­nak szakszervezeti taggyűlé­sén. Többen hangoztatták, hogy ma már az embereknek nem cipőre, ruhára kell az előleg, hanem tartósabb cik­kekre, ahhoz pedig a keret igen alacsony. Egy száz dol­gozót foglalkoztató műhely­ben hétszáz forint igen kevés, s mivel a dolgozók ezt vissza­fizetik, ezért méltán kérik, hogy magasabb összegben szabják meg. Ugyanitt vetette fel Hutk­e Lajosné, hogy a csúszós, rossz kövezeten sokan szenvednek balesetet. Majd arról beszélt Schelling Pállal együtt, hogy a festékkonyha dolgozói igen egészségtelen munkakörülmé­nyek között töltenek napi nyolc órát. Bár a szakszervezeti bizott­ság a felvetett problémákat igyekszik mielőbb saját erő­ből is megoldani , a festék­konyha légköritartalmát növe­lik, s felülvizsgálják a többi balesetveszélyes területet is —, mégis eljuttatják a dolgo­zók véleményét a kongresz­­szushoz, ahol a Goldberger­­gyár dolgozóinak küldöttein kívül, Magyarország vala­mennyi textilipari üzeme ta­nácskozik, véleményt nyilvá­nít. A siker pedig annál biz­tosabb, minél többen szolgál­tatnak anyagot e nagy, mind­­annyiunk érdekét képviselő tanácskozáshoz. W. V. Irodalmi délután és szellemi vetélkedő December 3-án délután 3 órakor a Pamutkolor Művek dolgozói a KISZ-szervezet és a szakszervezeti könyvtár ren­dezésében irodalmi délutánon és szellemi vetélkedőn vettek részt . Dr. Moravánszky Ákos ta­nár színvonalas előadásban ismertette Gárdonyi Géza éle­tét és irodalmi munkásságát. Művei közül különösen az Egri csillagokkal foglalkozott. Jel­lemezte Gárdonyi írásművé­szetét és megemlékezett halá­lának 40. évfordulójáról és ar­ról, hogy a jövő évben lesz születésének százesztendős év­fordulója. Az előadást szellemi vetél­kedő­ követte, melyen iroda­lomból, földrajzból, történe­lemből és helyi ismeretekből hangzottak el kérdések. Vég­eredményben tizenhat díj ta­lált gazdára. Ebben az évben, ez a má­sodik irodalmi délutánnal ösz­­szekötött szellemi vetélkedő a Pamutkolor Műveknél. Gyimesi Dömötör, Székesfehérvári Pamutkolor

Next