Textilmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-10-01 / 10. szám

Romokon született kiváló vállalat A Békéscsabai Kötöttárugyár szabad negyedszázada Közeledik hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója. Amikor textiliparunk dolgozói országszerte megkezdték ünnepi előkészületeiket népünk szabadságá­nak huszonötödik születésnapjára, a Békéscsabai Kötött­árugyár dolgozói máris ünnepi évfordulóhoz érkeztek. A „viharsarok” falvainak és városainak népét az elsők kö­zött szabadították fel a szovjet csapatok. Békéscsabát 1944. október 6-án elhagyták a fasiszta egységek. A vá­ros lakói a vöröscsillagos katonákat köszönthették, és végre fellélegezhettek, hogy számukra véget ért a ször­nyű háború. De korai volt az örömük. Amíg a felszabadító harcok során a szovjet csapatok megkímélték a várost, a hitle­risták, amikor már semmi reményük nem volt a vissza­­jövetelre, barbár légitámadást intéztek Békéscsaba ellen. Bombáik áldozatául esett a vasútállomás és környéke, így a Rokka Kötszövőgyár is, amely a mai gyár helyén állt. Nehéz napok köszöntöttek ezután a lebombázott gyár dolgozóira. A 35 év távlatából így emlékezett erre Molnár József, a szakszervezeti bizottság termelési és bérfelelőse, aki a háború idején festőmunkásként kezdte a Rokkában: — Hét bombatalálat érte a gyárat, és nagy károkat okozott a gépekben. A kárt még fokozta, hogy a légitá­madás után kétnapos eső volt, mindent elborított a fel­ázott vakolat. Nyolcvanan-százan lehettünk, akik nekilát­tunk, hogy eltakarítsuk a romokat és újra megindítsuk a termelést. A romok eltakarításával egyidejűleg varro­dánk épségben maradt részében a munkásnők a gépek mellé ültek, s mi férfiak kézzel hajtottuk a varrógépeket. Áram hiányában ugyanígy indítottunk be néhány lánc­­kötőgépet is. Pamutanyagból, amíg volt, ingeket, puló­vereket gyártottunk. A Békéscsabai Kötöttárugyár másik elődje, a Huber­tus is, a szovjet parancsnokság irányítása alá került, és így minden segítséget megkapott az élet újrakezdéséhez, a termeléshez. Volt, aki a Hubertusból átment a megron­gálódott Rokkába, hogy segítse a gépek kijavítását. A felszabadulás valamennyi békéscsabai textilüzem­ben elsősorban azt jelentette, hogy végre kiegyenesíthet­ték derekukat a sokat üldözött szervezett dolgozók és a szakszervezeti vezetők. Az első perctől kezdve nagy szere­pet kapott a szakszervezet. Békéscsabán 1944. december 4-én újjáalakult textilszakszervezet elnöke Pribojszki Mátyás lett, és a vezetőség tagjai közé beválasztották a régi, harcos, szervezett dolgozók képviselőit. A gyárak­ban létrejöttek az üzemi bizottságok. A legsürgősebb munkásvédelmi intézkedések egész sorát valósították meg, és az érdekvédelmi harcban a párt mellett fő irá­nyítói voltak a szervezett munkásoknak. Nagy szükség volt erre, hiszen a régi tőkés tulajdonosok lassan visz­­szaszivárogtak. A háború pusztításai és a tőkés manipulációk inflá­cióba sodorták az országot. Az üzemi bizottságok a kom­munista párt befolyására tevőlegesen beleszóltak a gyár­­tulajdonosok intézkedéseibe. Új szelek fújtak, s a dolgo­zók lassan hozzászoktak, hogy nem a gépek szolgái többé, hanem felszabadult, termelő emberek, akiknek szavuk is lehet és látni akarták, mire fordítják annak az árunak értékét, amelyet fáradságos munkával ők állítottak elő. A Rokka és a Hubertus tulajdonosait rászorították, hogy az infláció ellensúlyozására „kalóriában”, azaz élelmi­szerben adják meg fizetésük egy részét, biztosítsanak nekik állandó munkát, s a munkához elegendő nyers­anyagot. Mindez ma már történelem. S e nehéz időszaknak az egyik legfontosabb eseménye volt a stabilizáció, a jó fo­rint megszületése. Majd elérkezett 1948 márciusa, az ál­lamosítás, amely új korszakot nyitott a békéscsabai tex­tilgyárak életében is. Ezt követően jött létre a Békéscsa­bai Kötöttárugyár, amelynek első munkásigazgatójául a Hubertus párttitkárát, Kovács Pált, régi munkásmozgal­mi harcost nevezték ki. A gyár fejlődésének mérföldköveit érdemes megje­gyezni. Így többek között azt, hogy a kezdetben mintegy 800 emberrel indult Békéscsabai Kötöttárugyárnak ma 2330 dolgozója van. 1949-ben 262 tonna, 1957-ben 644 ton­na, a múlt évben pedig már 1300 tonna kötöttárut állítot­tak elő. Idei termelésük a tervek szerint 1460 tonna lesz, aminek értéke meghaladja a 220 millió forintot. Nem cso­da, hogy Békés megyében a legnagyobb könnyűipari üzemként tartják számon ezt a gyárat, márkájuk becsü­letnek örvend idehaza, és a távoli országokban egyaránt. Kruzslitz Tibor igazgatónak — akinek vezetésével tava­lyi eredményeik alapján elnyerték a Kiváló Vállalat ki­tüntetést — nem kenyere a dicsekvés. Szívesebben beszél a jövő terveiről. — Megyénk iparfejlesztése keretében most készü­lünk egy 39 millió forintos beruházás kezdésére. A há­romszintes épületben új konfekció üzemrészt, készáru­­raktárt, irodákat, éttermet és kultúrtermet rendezünk be. Ha minden rendben lesz, új létesítményünk már a jövő esztendő negyedik negyedében rendelkezésünkre áll — mondotta. Ezzel Békéscsabán újabb 300 ember, főként női munkaerő foglalkoztatását biztosíthatjuk. Sarkadi és békési varrodáink után jövőre Mezőkovácsházán is fiók­üzemet létesítünk. Mindez szükséges ahhoz, hogy a gyár termelő kapa­citása jövőre már elérje az 1500 tonnát. A­­ növekvő mennyiségi és minőségi követelményeknek megfelelően a géppark fejlesztéséről sem feledkeznek meg. — Központi feladatunk az, hogy kellően felkészül­jünk a negyedik ötéves tervre — mondotta az igazgató. — A legfontosabb, hogy új lánckötőgépeket szerezzünk be. Saját erőből ez most nagyon nehéz, hiszen egy nyu­gatnémet lánckötőgépért egymillió forintnak megfelelő összeget kérnek, persze dollárban. Az elhatározott gép­importhoz megkaptuk a szükséges támogatást, mert mel­lettünk szólt, hogy tavaly már jelentős volumenű tőkés exportot értünk el, és nyereségünket döntően az export hozta. A Békéscsabai Kötöttárugyár negyedszázados fejlő­déséről megemlékezve csak a legfontosabb tényekre szo­rítkozhatunk — úgyszólván távirati stílusban. Hiszen a tempó itt is gyorsul, az eredmények sokasodnak. Mialatt közel 450 féle, ötletgazdagságra és kezdeményező kész­ségre valló gyártmány fut a gépeken, Szanazugban üdü­lőt építenek, fejlesztik a tanulóképzést, intézkedéseket valósítanak meg a munkakörülmények javítására. Mind­ez jó és természetes, hiszen ügyünket, a szocializmus épí­tését szolgálja. S az is természetes, hogy októberben a 25 éves évfordulón megemlékeznek szűkebb hazájuk felsza­badulásáról és a kegyelet virágait kiviszik a szovjet hő­sök sírjára. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1969. OKTÓBER 1 TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A II. országos ifjúmunkás parlament Megalakult az ifjúmunkás tanács Szeptember 11—12-én Cse­pelen rendezték meg a IX. or­szágos ifjúmunkás parlament tanácskozását. Az ország kü­lönböző városaiból küldték el képviselőiket a gyárak, üze­mek munkásfiataljai. Mintegy 300 ifjúmunkás vett részt a kétnapos kongresszus munká­jában. Megnyitó beszédet mondott Méhes Lajos, a KISZ Közpon­ti Bizottságának első titkára, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja. Beszédében le­szögezte: a Kommunista Ifjú­sági Szövetségnek joga és kö­telessége az ifjúság érdekei­nek védelmezése, annál is in­kább, mert az ifjúság alapvető érdekei megegyeznek a társa­dalom érdekeivel. A megnyitó beszédet Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bizottsága tit­kárának vitaindító referátuma követte. A referátum körvona­lazta a munkásifjúság helyze­tének legfontosabb problé­máit, megjelölte a tanácskozás feladatát. A beilleszkedés feltétele Ezután a parlament munka­­bizottságokra oszlott, s így folytatta tovább munkáját. Az első szekció a kezdő munka­­vállaló fiatalok sajátos helyze­tének problémáját elemezte. Napirendre került a beillesz­kedés, az érvényesülés, a har­monikus munkássá válás né­hány kérdése. A bizottság el­nökségében helyet foglalt Biszku Béla, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja, vala­mint Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. A szekció vitájában­­felszólalt Biszku Béla, össze­sen húsz küldött felszólalásá­ra került sor. Szóltak a fiatalok gondosko­dásában beállt változásokról, amelyet a kezdő szakmunká­sok megítélésénél a jövőben figyelembe kell venni. Általá­nos a vélemény: a kezdőket lehetőleg olyan feladatokkal bízzák meg az első időkben, amiket sikeresen el tudnak látni. Ez munkakedvet éb­reszt. A szocialista bérezési elvek mielőbbi megvalósítását sürgették a hozzászólók. Ne az üzemben eltöltött idő le­gyen a bérmegállapítás alap­ja, hanem a tudás, a szorga­lom, a végzett munka meny­nyisége és minősége. Több üdülési, szórakozási lehetősé­get igényelnek a szakmunkás­­fiatalok. Néhány felszólaló a szocialista brigád­ mozgalom problémáiról beszélt. Az egyik küldött javasolta: a jövőben a szocialista brigádok felada­taként jelöljék meg a kezdő szakmunkások patronálását, a verseny értékelésénél vegyék figyelembe a brigádok ez irá­nyú tevékenységét is. A szocialista brigádmozgalom szükséges, életképes A második szekció napi­rendjén a szocialista munka­verseny, az ifjúsági termelési mozgalmak szerepeltek. A hozzászólások középpontjában a tízéves szocialista brigád­mozgalom továbbfejlesztésé­nek­ lehetőségei, jelenlegi problémái álltak. Az egyik vi­déki fiatal a SZOT által kidol­gozott munkaverseny-reform két alternatíváját bírálta. Vé­leménye szerint az új elkép­zelések még bonyolultabbá tennék a verseny elbírálását. Munkatársai nevében felhívta a parlament figyelmét arra, hogy a szocialista brigádmoz­galom szükséges, és életképes, de feltétlen továbbfejlesztésre szorul. " Kifogásolták a fiatalok, hogy a termelési mozgalmak elismerése, a jutalmak átadása nem elég ünnepélyes, nem méltó a mozgalom rangjához. A vezetők sok helyen „nem érnek rá” a díjak átadására. Napirendre került a brigádve­zetők helyes kiválasztásának néhány kérdése is. Többen el­mondták, hogy sok középveze­tő nincsen egészen tisztában a munkaverseny céljával. Több megértést és támogatást a dolgozó nőknek A harmadik szekció mun­káját kísérte a legnagyobb ér­deklődés: több mint száz kül­dött értékelte, elemezte a munkáslányok­ és munkásasz­­szonyok társadalmunkban be­töltött helyét és szerepét. A jelenlegi gyakorlat azt igazolja, hogy a nők nehe­zebben szerzik meg szakmai bizonyítványukat, mint a fér­fiak. Ennek ellenére a nők nagy százaléka csupán (1­ 2 éves) szakmai tanfolyamokon sajátítja el jövendőbeli mes­tersége fortélyait. A rövid idő alatt megszerzett szakmunkás­­bizonyítványt sok helyen nem is veszik teljes értékű képesí­tésnek. A textilipari szakmák becsülete sem kielégítő. A fo­nó­s és a szövő szakmunkások komolyabb felkészítést érde­melnének. A fiatal nők nagy többsége három műszakban dolgozik. Szakmai képzésük, emberi fejlődésük szakasza hamar lezárul. Ennek hátrányai a család életében jelentkeznek: a hiányos műveltségű család­anyák háttérbe szorulnak fér­jükkel, gyermekeikkel szem­ben. S ez károsan befolyásolja a jövő generáció fejlődését is. A néhány éve bevezetett, s a közelmúltban­­kiterjesztett anyasági segély folyósítása sem oldja meg teljes mérték­ben az anyák elismerését. Vannak olyan fiatal, szűkös, anyagi körülmények között élő anyák, akik nem tudják igénybe venni a törvény adta lehetőségeket, a gyermekneve­lési szabadságot. A szekció i­lésén javaslat hangzott el: az ilyen nehéz körülmények kö­zött munkába álló anyákat a jövőben fokozottan segítsék. Az egyik felszólaló a három műszakban dolgozó fiatalkorú lányok érdekében emelt szót. A pomázi textiles lányok kö­rében a közelmúltban vizsgá­latot végeztek, s megállapí­tották, hogy a 16 év körüli, de orvosilag munkára alkalmas­nak minősített lányok többsé­ge is megsínyli a három mű­szakos termelést. A nők szak­mai és általános továbbképzé­sét fokozottan kellene támo­gatni. Ha munka mellett, a ta­nulással járó megterhelést vállalják, az üzem gazdasági és politikai szervei kedvez­ményekkel segítsék törekvé­süket. Nem egy üzemben ma­­radtan vélekednek a dolgozó nőkről. Felvetette az egyik küldött: Vajon a textiliparban miért olyan kevés a női művezető? Miért nem törekednek az üzem felsőbb szintű vezetői, hogy a tehetséges fiatal lá­nyok, asszonyok közül néhá­nyat kiemelve, kellő tudás, rá­termettség esetén erre a fele­lősségteljes posztra, állítsanak? A művezető ne legyen többé „kulcsos­ ember”, textilszak­emberek vezessék a termelést, s legyen minden üzemben egy-egy beállító lakatos, se­gédmunkás, aki elvégzi a ne­hezebb fizikai munkát. De az üzem élén a munkásnők gond­jait, bajait jobban ismerő asz­­szony álljon. Felszólalt a vitában a szek­ció elnökségében helyet fog­laló Nagy Józsefné, a Keltex igazgatója, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja is. A nők munkahelyi helyzetéről beszélt, a Keltexben tapasztalt észrevételeiről, s az üzemben a munkatársak között kiala­kítható helyes kapcsolatokról. Néhány figyelemre méltó­­ javaslat is született, melyet a tanácskozás plénuma elé ter­jesztettek. Javasolták, hogy a riok otthoni műszakjának megkönnyítésére hosszabbít­sák meg a szolgáltató egysé­gek — a Patyolat, az élelmi­szerboltok — nyitva tartási idejét. Vizsgálják felül és mérsékeljék a csecsemő- és bébiruhák árait. Felhívás a munkásfiatalokhoz A negyedik szekció az üze­­mi KISZ-szervezetek nevelési feladatait elemezte. Elmondot­ták, hogy még mindig nagyon sok a nyolc általánost el nem végzett fiatal munkások szá­ma, s a helyzet nem hogy javulna, évről évre romlik az arány. Majd szervezeti, neve­lési kérdéseket vitattak meg. A második nap plenáris üléssel folytatódott a II. or­szágos ifjúmunkás parlament tanácskozása. A szekció veze­tőinek beszámolója után fel­szólalt dr. Beckl Sándor, a SZOT titkára, az MSZMP Központi Bizottság tagja, Er­dei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, Nagy Imre, a munkaügyi miniszter helyet­tese, Abdulrahmane Vezirjov, a Komszomol Központi Bizott­ságának titkára. 25 millió szovjet fiatal üdvözletét tol­mácsolta, majd átnyújtotta a Komszomol ajándékát, egy dí­szes vörös lobogót. Ribánszki­­ Róbert zárszava után a parlament határozatot fogadott el a KISZ Központi Bizottsága mellett működő Ifjúmunkás Tanács létrehozá­sára. A parlament végül el­fogadta a munkásfiatalokhoz intézett felhívás szövegét. Somfai Péter A harmadik szekció elnöksége. A fiatalok egy csoportja.

Next