Textilmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-10-01 / 10. szám
Romokon született kiváló vállalat A Békéscsabai Kötöttárugyár szabad negyedszázada Közeledik hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója. Amikor textiliparunk dolgozói országszerte megkezdték ünnepi előkészületeiket népünk szabadságának huszonötödik születésnapjára, a Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozói máris ünnepi évfordulóhoz érkeztek. A „viharsarok” falvainak és városainak népét az elsők között szabadították fel a szovjet csapatok. Békéscsabát 1944. október 6-án elhagyták a fasiszta egységek. A város lakói a vöröscsillagos katonákat köszönthették, és végre fellélegezhettek, hogy számukra véget ért a szörnyű háború. De korai volt az örömük. Amíg a felszabadító harcok során a szovjet csapatok megkímélték a várost, a hitleristák, amikor már semmi reményük nem volt a visszajövetelre, barbár légitámadást intéztek Békéscsaba ellen. Bombáik áldozatául esett a vasútállomás és környéke, így a Rokka Kötszövőgyár is, amely a mai gyár helyén állt. Nehéz napok köszöntöttek ezután a lebombázott gyár dolgozóira. A 35 év távlatából így emlékezett erre Molnár József, a szakszervezeti bizottság termelési és bérfelelőse, aki a háború idején festőmunkásként kezdte a Rokkában: — Hét bombatalálat érte a gyárat, és nagy károkat okozott a gépekben. A kárt még fokozta, hogy a légitámadás után kétnapos eső volt, mindent elborított a felázott vakolat. Nyolcvanan-százan lehettünk, akik nekiláttunk, hogy eltakarítsuk a romokat és újra megindítsuk a termelést. A romok eltakarításával egyidejűleg varrodánk épségben maradt részében a munkásnők a gépek mellé ültek, s mi férfiak kézzel hajtottuk a varrógépeket. Áram hiányában ugyanígy indítottunk be néhány lánckötőgépet is. Pamutanyagból, amíg volt, ingeket, pulóvereket gyártottunk. A Békéscsabai Kötöttárugyár másik elődje, a Hubertus is, a szovjet parancsnokság irányítása alá került, és így minden segítséget megkapott az élet újrakezdéséhez, a termeléshez. Volt, aki a Hubertusból átment a megrongálódott Rokkába, hogy segítse a gépek kijavítását. A felszabadulás valamennyi békéscsabai textilüzemben elsősorban azt jelentette, hogy végre kiegyenesíthették derekukat a sokat üldözött szervezett dolgozók és a szakszervezeti vezetők. Az első perctől kezdve nagy szerepet kapott a szakszervezet. Békéscsabán 1944. december 4-én újjáalakult textilszakszervezet elnöke Pribojszki Mátyás lett, és a vezetőség tagjai közé beválasztották a régi, harcos, szervezett dolgozók képviselőit. A gyárakban létrejöttek az üzemi bizottságok. A legsürgősebb munkásvédelmi intézkedések egész sorát valósították meg, és az érdekvédelmi harcban a párt mellett fő irányítói voltak a szervezett munkásoknak. Nagy szükség volt erre, hiszen a régi tőkés tulajdonosok lassan viszszaszivárogtak. A háború pusztításai és a tőkés manipulációk inflációba sodorták az országot. Az üzemi bizottságok a kommunista párt befolyására tevőlegesen beleszóltak a gyártulajdonosok intézkedéseibe. Új szelek fújtak, s a dolgozók lassan hozzászoktak, hogy nem a gépek szolgái többé, hanem felszabadult, termelő emberek, akiknek szavuk is lehet és látni akarták, mire fordítják annak az árunak értékét, amelyet fáradságos munkával ők állítottak elő. A Rokka és a Hubertus tulajdonosait rászorították, hogy az infláció ellensúlyozására „kalóriában”, azaz élelmiszerben adják meg fizetésük egy részét, biztosítsanak nekik állandó munkát, s a munkához elegendő nyersanyagot. Mindez ma már történelem. S e nehéz időszaknak az egyik legfontosabb eseménye volt a stabilizáció, a jó forint megszületése. Majd elérkezett 1948 márciusa, az államosítás, amely új korszakot nyitott a békéscsabai textilgyárak életében is. Ezt követően jött létre a Békéscsabai Kötöttárugyár, amelynek első munkásigazgatójául a Hubertus párttitkárát, Kovács Pált, régi munkásmozgalmi harcost nevezték ki. A gyár fejlődésének mérföldköveit érdemes megjegyezni. Így többek között azt, hogy a kezdetben mintegy 800 emberrel indult Békéscsabai Kötöttárugyárnak ma 2330 dolgozója van. 1949-ben 262 tonna, 1957-ben 644 tonna, a múlt évben pedig már 1300 tonna kötöttárut állítottak elő. Idei termelésük a tervek szerint 1460 tonna lesz, aminek értéke meghaladja a 220 millió forintot. Nem csoda, hogy Békés megyében a legnagyobb könnyűipari üzemként tartják számon ezt a gyárat, márkájuk becsületnek örvend idehaza, és a távoli országokban egyaránt. Kruzslitz Tibor igazgatónak — akinek vezetésével tavalyi eredményeik alapján elnyerték a Kiváló Vállalat kitüntetést — nem kenyere a dicsekvés. Szívesebben beszél a jövő terveiről. — Megyénk iparfejlesztése keretében most készülünk egy 39 millió forintos beruházás kezdésére. A háromszintes épületben új konfekció üzemrészt, készáruraktárt, irodákat, éttermet és kultúrtermet rendezünk be. Ha minden rendben lesz, új létesítményünk már a jövő esztendő negyedik negyedében rendelkezésünkre áll — mondotta. Ezzel Békéscsabán újabb 300 ember, főként női munkaerő foglalkoztatását biztosíthatjuk. Sarkadi és békési varrodáink után jövőre Mezőkovácsházán is fióküzemet létesítünk. Mindez szükséges ahhoz, hogy a gyár termelő kapacitása jövőre már elérje az 1500 tonnát. A növekvő mennyiségi és minőségi követelményeknek megfelelően a géppark fejlesztéséről sem feledkeznek meg. — Központi feladatunk az, hogy kellően felkészüljünk a negyedik ötéves tervre — mondotta az igazgató. — A legfontosabb, hogy új lánckötőgépeket szerezzünk be. Saját erőből ez most nagyon nehéz, hiszen egy nyugatnémet lánckötőgépért egymillió forintnak megfelelő összeget kérnek, persze dollárban. Az elhatározott gépimporthoz megkaptuk a szükséges támogatást, mert mellettünk szólt, hogy tavaly már jelentős volumenű tőkés exportot értünk el, és nyereségünket döntően az export hozta. A Békéscsabai Kötöttárugyár negyedszázados fejlődéséről megemlékezve csak a legfontosabb tényekre szorítkozhatunk — úgyszólván távirati stílusban. Hiszen a tempó itt is gyorsul, az eredmények sokasodnak. Mialatt közel 450 féle, ötletgazdagságra és kezdeményező készségre valló gyártmány fut a gépeken, Szanazugban üdülőt építenek, fejlesztik a tanulóképzést, intézkedéseket valósítanak meg a munkakörülmények javítására. Mindez jó és természetes, hiszen ügyünket, a szocializmus építését szolgálja. S az is természetes, hogy októberben a 25 éves évfordulón megemlékeznek szűkebb hazájuk felszabadulásáról és a kegyelet virágait kiviszik a szovjet hősök sírjára. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1969. OKTÓBER 1 TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A II. országos ifjúmunkás parlament Megalakult az ifjúmunkás tanács Szeptember 11—12-én Csepelen rendezték meg a IX. országos ifjúmunkás parlament tanácskozását. Az ország különböző városaiból küldték el képviselőiket a gyárak, üzemek munkásfiataljai. Mintegy 300 ifjúmunkás vett részt a kétnapos kongresszus munkájában. Megnyitó beszédet mondott Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Beszédében leszögezte: a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek joga és kötelessége az ifjúság érdekeinek védelmezése, annál is inkább, mert az ifjúság alapvető érdekei megegyeznek a társadalom érdekeivel. A megnyitó beszédet Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bizottsága titkárának vitaindító referátuma követte. A referátum körvonalazta a munkásifjúság helyzetének legfontosabb problémáit, megjelölte a tanácskozás feladatát. A beilleszkedés feltétele Ezután a parlament munkabizottságokra oszlott, s így folytatta tovább munkáját. Az első szekció a kezdő munkavállaló fiatalok sajátos helyzetének problémáját elemezte. Napirendre került a beilleszkedés, az érvényesülés, a harmonikus munkássá válás néhány kérdése. A bizottság elnökségében helyet foglalt Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja, valamint Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. A szekció vitájábanfelszólalt Biszku Béla, összesen húsz küldött felszólalására került sor. Szóltak a fiatalok gondoskodásában beállt változásokról, amelyet a kezdő szakmunkások megítélésénél a jövőben figyelembe kell venni. Általános a vélemény: a kezdőket lehetőleg olyan feladatokkal bízzák meg az első időkben, amiket sikeresen el tudnak látni. Ez munkakedvet ébreszt. A szocialista bérezési elvek mielőbbi megvalósítását sürgették a hozzászólók. Ne az üzemben eltöltött idő legyen a bérmegállapítás alapja, hanem a tudás, a szorgalom, a végzett munka menynyisége és minősége. Több üdülési, szórakozási lehetőséget igényelnek a szakmunkásfiatalok. Néhány felszólaló a szocialista brigád mozgalom problémáiról beszélt. Az egyik küldött javasolta: a jövőben a szocialista brigádok feladataként jelöljék meg a kezdő szakmunkások patronálását, a verseny értékelésénél vegyék figyelembe a brigádok ez irányú tevékenységét is. A szocialista brigádmozgalom szükséges, életképes A második szekció napirendjén a szocialista munkaverseny, az ifjúsági termelési mozgalmak szerepeltek. A hozzászólások középpontjában a tízéves szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésének lehetőségei, jelenlegi problémái álltak. Az egyik vidéki fiatal a SZOT által kidolgozott munkaverseny-reform két alternatíváját bírálta. Véleménye szerint az új elképzelések még bonyolultabbá tennék a verseny elbírálását. Munkatársai nevében felhívta a parlament figyelmét arra, hogy a szocialista brigádmozgalom szükséges, és életképes, de feltétlen továbbfejlesztésre szorul. " Kifogásolták a fiatalok, hogy a termelési mozgalmak elismerése, a jutalmak átadása nem elég ünnepélyes, nem méltó a mozgalom rangjához. A vezetők sok helyen „nem érnek rá” a díjak átadására. Napirendre került a brigádvezetők helyes kiválasztásának néhány kérdése is. Többen elmondták, hogy sok középvezető nincsen egészen tisztában a munkaverseny céljával. Több megértést és támogatást a dolgozó nőknek A harmadik szekció munkáját kísérte a legnagyobb érdeklődés: több mint száz küldött értékelte, elemezte a munkáslányok és munkásaszszonyok társadalmunkban betöltött helyét és szerepét. A jelenlegi gyakorlat azt igazolja, hogy a nők nehezebben szerzik meg szakmai bizonyítványukat, mint a férfiak. Ennek ellenére a nők nagy százaléka csupán (1 2 éves) szakmai tanfolyamokon sajátítja el jövendőbeli mestersége fortélyait. A rövid idő alatt megszerzett szakmunkásbizonyítványt sok helyen nem is veszik teljes értékű képesítésnek. A textilipari szakmák becsülete sem kielégítő. A fonós és a szövő szakmunkások komolyabb felkészítést érdemelnének. A fiatal nők nagy többsége három műszakban dolgozik. Szakmai képzésük, emberi fejlődésük szakasza hamar lezárul. Ennek hátrányai a család életében jelentkeznek: a hiányos műveltségű családanyák háttérbe szorulnak férjükkel, gyermekeikkel szemben. S ez károsan befolyásolja a jövő generáció fejlődését is. A néhány éve bevezetett, s a közelmúltbankiterjesztett anyasági segély folyósítása sem oldja meg teljes mértékben az anyák elismerését. Vannak olyan fiatal, szűkös, anyagi körülmények között élő anyák, akik nem tudják igénybe venni a törvény adta lehetőségeket, a gyermeknevelési szabadságot. A szekció ilésén javaslat hangzott el: az ilyen nehéz körülmények között munkába álló anyákat a jövőben fokozottan segítsék. Az egyik felszólaló a három műszakban dolgozó fiatalkorú lányok érdekében emelt szót. A pomázi textiles lányok körében a közelmúltban vizsgálatot végeztek, s megállapították, hogy a 16 év körüli, de orvosilag munkára alkalmasnak minősített lányok többsége is megsínyli a három műszakos termelést. A nők szakmai és általános továbbképzését fokozottan kellene támogatni. Ha munka mellett, a tanulással járó megterhelést vállalják, az üzem gazdasági és politikai szervei kedvezményekkel segítsék törekvésüket. Nem egy üzemben maradtan vélekednek a dolgozó nőkről. Felvetette az egyik küldött: Vajon a textiliparban miért olyan kevés a női művezető? Miért nem törekednek az üzem felsőbb szintű vezetői, hogy a tehetséges fiatal lányok, asszonyok közül néhányat kiemelve, kellő tudás, rátermettség esetén erre a felelősségteljes posztra, állítsanak? A művezető ne legyen többé „kulcsos ember”, textilszakemberek vezessék a termelést, s legyen minden üzemben egy-egy beállító lakatos, segédmunkás, aki elvégzi a nehezebb fizikai munkát. De az üzem élén a munkásnők gondjait, bajait jobban ismerő aszszony álljon. Felszólalt a vitában a szekció elnökségében helyet foglaló Nagy Józsefné, a Keltex igazgatója, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is. A nők munkahelyi helyzetéről beszélt, a Keltexben tapasztalt észrevételeiről, s az üzemben a munkatársak között kialakítható helyes kapcsolatokról. Néhány figyelemre méltó javaslat is született, melyet a tanácskozás plénuma elé terjesztettek. Javasolták, hogy a riok otthoni műszakjának megkönnyítésére hosszabbítsák meg a szolgáltató egységek — a Patyolat, az élelmiszerboltok — nyitva tartási idejét. Vizsgálják felül és mérsékeljék a csecsemő- és bébiruhák árait. Felhívás a munkásfiatalokhoz A negyedik szekció az üzemi KISZ-szervezetek nevelési feladatait elemezte. Elmondották, hogy még mindig nagyon sok a nyolc általánost el nem végzett fiatal munkások száma, s a helyzet nem hogy javulna, évről évre romlik az arány. Majd szervezeti, nevelési kérdéseket vitattak meg. A második nap plenáris üléssel folytatódott a II. országos ifjúmunkás parlament tanácskozása. A szekció vezetőinek beszámolója után felszólalt dr. Beckl Sándor, a SZOT titkára, az MSZMP Központi Bizottság tagja, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Nagy Imre, a munkaügyi miniszter helyettese, Abdulrahmane Vezirjov, a Komszomol Központi Bizottságának titkára. 25 millió szovjet fiatal üdvözletét tolmácsolta, majd átnyújtotta a Komszomol ajándékát, egy díszes vörös lobogót. Ribánszki Róbert zárszava után a parlament határozatot fogadott el a KISZ Központi Bizottsága mellett működő Ifjúmunkás Tanács létrehozására. A parlament végül elfogadta a munkásfiatalokhoz intézett felhívás szövegét. Somfai Péter A harmadik szekció elnöksége. A fiatalok egy csoportja.