Theologiai Szemle, 1960 (3. új évfolyam, 1-12. szám)
1960 / 1-2. szám
A THEOLOGIAI SZEMLE A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI PROTESTANTIZMUS HAVI FOLYÓIRATA 1960. JANUÁR-FEBRUÁR A Theológiai Szemle szerkesztő bizottsága: dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József, dr. Czeglédy István, dr. Esze Tamás, dr. Kádár Imre (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. Ottlyk Ernő, dr. Párkozdy László (főszerkesztő), dr. Pálfy Miklós (társszerkesztő), dr. Tóth Endre, dr. Varga Zsigmond J. Felelős kiadó: Muraközy Gyula. Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Budapest, XIV. Abonyi u. 21. Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya. Előfizetési díj egész évre — 12 számra — 140,— forint Egyes szám ára 12,— forint. — Kettős szám ára 24,— forint. 603.186/2 - Zrínyi Nyomda, Budapest a szerkesztő megjegyzései Hazai református, evangélikus, baptista és methodista egyházaink állandó jellegű, szervezett munkaközössége, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa január 29-én, e számunk lezárása után tartotta évi közgyűlését. Legközelebbi számunkban hozunk majd beszámolót a magyar protestantizmusnak erről a jelentős eseményéről, amelyen egyházaink képviselői számba vették az elmúlt év ökumenikus szolgálatait, hálát adtak a jó eredményekért, megbírálták a fogyatkozásokat és kitűzték az idei feladatokat. Elmondhatjuk, hogy mindezt igaz testvéri érzületben, minden felekezeti egyoldalúság vagy elfogultság nélkül cselekedtek, úgy ahogyan a gyülekezetek az egyetemes imahét könyörgéseiben a közgyűlést megelőző napokban országszerte, együttesen és külön-külön kérték és fogadták. A Theologiai Szemle is a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának a szolgálata. A Tanács elé terjesztett jelentésünkben is kifejezésre juttattuk azt a meggyőződésünket, hogy lapunk, mint az Ökumenikus Tanács tudományos folyóirata, elsősorban az ökumenikus teológia kérdéseinek felvetésével, ismertetésével és megválaszolásával tartozik foglalkozni. Eközben állandóan tartozik szem előtt tartani az ökumenikus fogalom eredeti, bibliai értelmét, mert ezt a szót csak a keresztyénség második évszázadában kezdték az egyházzal kapcsolatban is használni. Olvasóink figyelmét már felhívtuk arra a fontos tényre, hogy az Újszövetség szövegében az oikumené mindig a világra vonatkozik; mindig az egész emberiséget, a lakott földek néhol az egész nagy római birodalmat jelenti. Azon az egyetlen helyen is, ahol „a jövendő világ” értelmében fordul elő az aikumené, a kifejezés csak úgy vonatkoztatható a jövendő egyházra, hogy az mindenestől a jövendő világban van, vele egységben él és az ő feje, meg a világ ura ugyanaz a Krisztus. A helyesen értelmezett ökumenika tehát az Újszövetség szövegéhez és szelleméhez tér vissza, amikor feladatának a világ és az egyház egységének és különbözőségének, kölcsönhatásainak, szakadásainak leírását, betegségeinek gyógyítását vallja. Az egyház ontológiai egysége és gyötrelmes szakadásai sem érthetők meg önmagukban, hanem csak az egy vérből teremtett és egy véren megváltott emberi nemzetség egységének és feszültségeinek egészében, mint annak részei és tényezői. Aki az egyház egységének helyreállításában, tehát az igazi ökumenikus fáradozásban komoly felelősséggel kíván részt venni, annak egyúttal az emberiség ősi egységének megvalósításáért, a béke