Theologiai Szemle, 1966 (9. új évfolyam, 1-12. szám)

1966 / 7-8. szám - TANULMÁNYOK - Bányai Jenő: Válasz Pechtol János és Szigeti Jenő megjegyzéseire

Csopidiné, Rottmayer Máriáról (1865—1954), akár a család többi tagjairól szóló állítást illeti, nevezetesen, hogy Rottmayer „ ... családja is elfogadta az adventi igazságot”, meg kell jegyeznünk, ez is módosításra szorul. E sorok írója már két esetben is közzétette,5-6 hogy Rottmayer gyermekei — János, Vilmos, Rudolf és Mária — a második asszony, Basteczky Magdolna (1827—1910) elviselhetetlen természete miatt sorra elmenekültek a kolozsvári szülői háztól. Tehát a csa­lád áttéréséről már csak azért sem lehet beszélni, mert a gyermekek otthon sem voltak. 6. Ami Csopjákné, Rottmayer Mária felekezeti ho­­vatartozását illeti, azzal most csak röviden foglal­kozunk. 1893-ban valóban dolgozott a hamburgi ad­ventista „Internationale Traktatgesellschaft”-nál, de minden valószínűség szerint az L. R. Conradival és nem az F. J. Huenergardttal létrejött kapcsolat révén. Amikor ugyanis Huenergardt 1898-ban Kolozsvárra érkezett,­ Rottmayer Mária az 1896-ban Csopják Atti­lával kötött házassága folytán már Budapesten lakott. Abban azonban kételkedünk, hogy Csopják Attila­ (1853—1934) — mint az akkori Baptista Hitközség el­ső elöljárója — feleségül vette volna Rottmayer Má­riát, ha az valóban adventista lett volna­ Rottmayer lojális, „ökumenikus magatartását” — amely nemcsak alkatánál, de hivatásánál fogva is jellemezte őt, nem szabad félreérteni. Udvarias, a má­sok meggyőződését mélyen tisztelő férfiú volt. Con­­radi bizonyságtételét meghallgatta, szentírás-ismerete folytán esetleg helyeselte, vagy idős kora miatt „könnyezett” is. Mindez nem jelenti azt, hogy Con­­radi bibliai magyarázatát, teljes egészében elfogadta volna. Conradi 1892-ben végleg elhagyta Kolozsvárt. N­. F. J. Huenergardt 1898-ban megérkezett Kolozsvárra, hogy folytassa Conradi félbemaradt munkáját. Ekkor még mindig csak „a Kolozsváron élő négy testvér képviselte az adventi üzenetet.”­ Az eltelt hat esz­tendőt teljes homály fedi, az általunk ismert adven­tista forrásokban. Baptista vonatkozásban szerencsé­sebbek vagyunk, mert számos adat arról tanúskodik, hogy a „baptista” Rottmayer, ha csendesen, de tovább tevékenykedett. Bár 1888-ban (már 74 éves) nyugdíjazását kérte,­ de egy legújabb forrásból megtudjuk,­ hogy magas kora ellenére tovább vezeti a skót biblialerakat ügyeit. Családtagjai közléseiből tudjuk, hogy legkedvesebb szolgálatában, a vasárnapi (!) iskolának irányításában szinte haláláig tevékenykedett.10 S mint azt dolgoza­tunkban már közöltük, éppen az ő buzgólkodása nyo­mán 1890-ben megindult baptista misszió istápolására maga kéri fel Kornya Mihályt (1844—1917), a híres nagyszalontai „parasztapostolt”. Igen érdekes tudósí­tást közöl az 1895-ben Kolozsvárra került és még ma is élő­, a kolozsvári baptisták hosszú időn át volt se­­niorja, id. Papp Károly (1875—). Visszaemlékezései szerint Kornya Mihály kolozsvári munkálkodása 1890-től vált rendszeressé, aki „...valahányszor Ko­lozsvárra jött, nem mulasztotta el az alkalmat, hogy Rottmayer testvért fel ne keresse.""­ Id. Papp Károly Kolozsvárra érkezése után (1895) szintén elsőrendű feladatának tekintette ,a betegeskedő Rottmayer test­vér többszöri meglátogatását.”11 S amikor a vele való beszélgetés során feltettük a kérdést, mit tud Rott­mayer János adventista voltáról, szenvedélyesen így kiáltott fel: „Rottmayer testvér sohasem volt szom­batista! ... Hitelveit nem adta fel, s hitében kitartott az 1901. évben bekövekezett haláláig.11 Vajon a bap­tistákkal való hitbeli közösséget megszakító ..szomba­tista” Rottmayert látogatták volna ezek az elöljárók? Kevésbé tartjuk valószínűnek, hiszen a tárgyalt idő­ben egy ilyen hitnézeti változás nemcsak a testvér, de a személyi kapcsolatok terén is feltétlen eltávo­lodást okozott. Papp Károly szerint Rottmayer szom­batista voltáról terjesztett híresztelés „onnan eredhet, hogy második felesége, Baszeczky Magdolna hagyta el a baptista közösséget.”11 1893-ban anyagi vonatkozású változás is történt Rottmayerék életében. „Eladta házát, amelyikben volt a bibliaraktár és épített közelebb egy másikat. Itt élte le életének utolsó éveit” — olvassuk fia megemléke­zéseiből.” Hosszú időbe tellett, míg az eladott régi ház — Kandia (később Kinizsi) utca 8. sz. — ismertté vált számunkra. Egyetlen támpontunk az Idők Jeleiben található fakszimile volt, ezzel a kép melletti megjegy­zéssel: „Ebben a kolozsvári házban találkozott Con­­radi testvér Rottmayerékkal.”­ Sajnos a kép mellett sem utca, sem városrész megjelölés nincs. Majd az Óvárban — Kolozsvár belvárosában — találtunk rá arra az 1893-ban eladott ingatlanra, amelyben évti­zedeken át a bibliaraktár volt. Az „új” háznak a meg­találása sem volt egyszerű. Az adventista folyóirat 5. oldalán Huenegardt idézetéből csak annyit tudunk meg, hogy az a Kővári telepen levő Kasza utcában volt. Ez a félrevezető utcanév e sorok íróját is meg­tévesztette s egyik dolgozatában maga is így közölte.­ Végül 1963 nyarán a Cluj (Kolozsvár) Városi Tanács mérnöki hivatalában 1848-ig minden használatban levő városi térképet átnéztünk, de „Kasza utcát” nem találtunk. Id. Papp Károly segített ki zavarunkból, aki mintegy hatvan év távlatából idézte vissza magá­ban a keresett házat, ahol igen sokszor megfordult. A ház valóban a Kővári telepen, a vasútállomás kö­zelében, a Kárpát és Kalauz utcák (ma Carpati és Masinistilor) találkozásánál található. Visszatérve tehát a régmúlt eseményeihez — mint azt az adventista források egyértelműleg közüik —, 1898. augusztus 21-én érkezett meg F. J. Huenegardt adventista misszionárius Kolozsvárra azzal a céllal, hogy „átvegye Magyarországon a Conradi testvér ál­tal megkezdett munkát.”­ Az Idők Jelei két részben közölt visszaemlékezésének névtelen írója idézi Hue­­nergardtot, aki maga mondja el megérkezésének tör­ténetét. „ ... poggyászommal a közeli Kővári telepen, a Kasza utcába (!) a Rottmayer házhoz igyekeztem. Mivel csak németül és angolul tudtam beszélni, hiába kérdezősködtem a cím után, senki sem értett meg.”­ Ezen csodálkoztunk, hiszen Kolozsvárott abban az időben igen sokan beszéltek németül, de ha nem ér­tették meg, az inkább annak tulajdonítható, hogy Huenergardt egy nemlétező utcát keresett! S hogy végül miként találta meg az évek óta már ott lakó Rottmayeréket, ezzel adós marad a forrásmunka. Csak annyit tudunk meg, hogy Huenergardt „első állomás­helye Kolozsvár.”­ Ami a legfeltűnőbb, Rottmayerék­­ről egy sor sincsen. Mint már említettük, az 1892 és 1898 közötti hat év intervallumról semmi közlést nem tesz az adventista történetírás. Mintha ezt annak idején érezték volna is az Idők Jeles szerkesztői, a visszaemlékezést ugyan­is két részben közölték. Az első (3. 1.) tudósításban arról olvashatunk, „Miként jutott Conradi által ma­gyar földre az adventüzenet”, míg a másodikban (4— 5. 1.) arról, hogyan kezdődött az adventmozgalom Ma­gyarországon.­ Mintha még az adventista történetírók sem tartották volna tisztázottnak a két misszionárius küldetéséről szóló beszámolót? Valószínű, hogy ez még a mai egyház számára is tisztázatlan probléma. Visszatérve Pechtel és Szigeti megjegyzéseire, ott azt találjuk (7. bek.), hogy „Rottmayer csatlakozása az Adventista Egyházhoz nem látványos szakítás volt a Baptista Egyházzal.”"­ Ha ez a megállapítás elfogad­ható lenne, akkor baptista részről is felvetődhetne annak feltételezése, hogy Rottmayer „áttérése” nem lehetett más, mint egy idős ember pillanatnyi han­gulatváltozása, esetleg hitének átmeneti megingása, ami végeredményben semmi kimutatható, „látványos” átalakulást nem eredményezett. Pechtoléknak ez a megjegyzése még jobban megerősíti azon meggyőző­désünket, hogy Rottmayer életében Conradi buzgól­kodása legfeljebb csak a felszínt érintette, de az a lélek mélyébe nem jutott. Nem tartjuk helytállónak a tisztelt hozzászólóknak azt a megjegyzését sem, hogy e sorok írója „érvként” (7. bek.) szándékozta felhasználni Rottmayernek a hi­­delvei református templomba való járását. Ezt csu­pán azért említettük meg, hogy Rottmayer János az

Next