Theologiai Szemle, 1966 (9. új évfolyam, 1-12. szám)

1966 / 11-12. szám - HAZAI SZEMLE

378 KRITIKA A Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1912-ben alakult meg, s tudományos kritikai folyóirata Irodalomtörténet címen havonta jelent meg, 1944-ig. Pintér Jenő szerkesz­tette. A Társaság 1949-ben alakult újjá, amikor a haladó irodalomtudomány képviselői és a marxista kritika tu­dósai tömörültek együvé, s megindították újra Irodalom­történet címen a Társaság folyóiratát. Az újjáalakult Irodalomtörténeti Társaság elnöke Lukács György lett, a folyóiratot Bóka Lászlóra bízták, aki a folyóirat meg­szűntéig,­­1962 december végéig szerkesztette Wéber Antallal és Bessenyei Györggyel együtt. Ennek a meg­szűnt folyóiratnak a pótlására s egyben a mai irodalmi kritika művelésére új folyóirat indult 1963 szeptemberé­ben, s azóta havonként meg is jelenik négy ív (64 oldal) terjedelemben. E folyóirat három intézmény — a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar Írószövetség — folyóirata. Szerkesztők: Diószegi András és Wéber Antal, belső munkatársak: Béládi Miklós és Szabó B. István, technikai szerkesztő: Gábor Ernő. A kritikát e három intézmény közös erőfeszítéssel hívta létre. „A magyar kritika nemes, haladó hagyomá­nyait kívánjuk folytatni — írták az első számban —, Bajza, Erdélyi és Gyulai elviségét. Az Irodalomtörténe­tet, lapunk közvetlen elődjét alapító Horváth János mű­velt ügyszeretetét. A Nyugat kritikusainak a műben rejlő esztétikumok iránti érzékenységét. S elsősorban a marxista kritika, Bálint György, Gaál Gábor, Gábor Andor, Révai József hagyományát, pártos, valóságala­kító szenvedélyét.” A folyóirat olvasóit köszöntő állásfoglalásban a szer­kesztőbizottság körvonalazta a folyóirat feladatát: „A kritika minden irodalom fejlődésében komoly szerepet játszhat. Szocialista irodalmunk mai széles körű, gyors és bonyolult ellentmondások között végbemenő fejlődése idején pedig kulcshelyzetben van. Az irodalmi élet medre kiszélesedett. Tapasztalt, érett írók jutnak el fej­lődésük új állomásaira. Ígéretes, fiatal tehetségek kere­sik helyüket, kifejezési lehetőségeiket. A mostani forron­gás sikere, klasszicizálódása az irodalom egészének he­lyes világnézeti és esztétikai orientációjától függ. A tu­datosság és igényesség minden egyes igaz írónak sajátja. Mindez nem menti fel a kritikát az alól a hivatás alól, hogy az irodalom egészének gondolkodása legyen. Benne kell visszhangzania szüntelenül annak a felelősségtudat­nak, amely az irodalom értelmét és egyes írók munkál­kodásának értelmét adja.” Ennek a feladatnak a folyóirat immár negyedik éve tesz eleget. Az első számokban még érezhető volt bizo­nyos egyenlőtlenség, de 1964 januárjától kezdve állan­dóan emelkedő színvonalon végzi útmutató és irányt adó „kritikai” hivatását. Mi most az elmúlt esztendő sokrétű anyagáról és az ebben az évben megjelent első 10 szám­ról adunk tájékoztatást. A folyóirat rovatainak felsorolása elég ahhoz, hogy a sokrétű munkáról tájékoztasa az olvasót: tanulmányok, állásfogl­alás, felelet, mérleg, vita, fórum, tájékozódás, kritika, irodalomtudomány, tudomány, művészet, film, színház, rádió-televízió, zenetörténet, műfordítás, vissz­hang. Ezekben a rovatokban a mai tudomány esztétikai és kritikai problémái kerülnek vizsgálat alá, s mindezt a gyorsan változó élet és irodalmi alkotások tükrében ku­tatják. Tájékoztat, nevel, tanít és eligazít a folyóirat sok-sok kérdésben. Cikkeket olvashatunk a marxista irodalom­­elmélet új törekvéseiről (Miklós Pál 1966. V. 3.), az erköl­csi értékről (Huszár Tibor 1965. VI. 9.), a marxizmus és a mai történettudományról (Diószegi István 1965. XII. 14.), a költészet és a modern természettudományról (Graff György 1966. III. 3.), művészet és kibernetikáról (Nyirő Lajos 1965. IX. 3.), a modern elidegenedésről és a kultúráról (Hermann István 1965. VIII. 22.), a mai szo­cialista realizmusról (Lukács György 1965. III. 28.), a szocialista realizmus korszerűségéről (Köpeczi Béla 1965. VII. 11.), az egzisztencializmusról (Köpeczi Béla 1965. V. 11. és Nagy Péter 1965. VII. 11.), a stílus és stílusokról (Barta János 1965. VII. 3.), a magyarság külföldi képéről (Köpeczi Béla 1966. II. 3.), a magyar irodalom külföldön témáról (Simó Jenő 1966. X. 3.). Bár a folyóiratban közölt cikkek elsősorban az élő, mai irodalommal foglalkoznak, mégis jelentős tanulmá­nyokat találunk a XX. század első négy évtizedének irodalmáról és a XIX. századi magyar kultúra kérdései­ről is. Néhányat ezek közül is kiemelünk: egész vita kerekedett Illés Endre A magyar klasszikusok jövőjéről írt tanulmánya felett, amely könyvkiadásunk terveit nagyban elősegítette, új adatokat tárt fel Fekete Sándor (1966. V. 45.) Petőfi Sándor színész életéről, vita folyt Petőfi Sándor születéshelyéről (Szalva Péter 1966. VII. 20., Kiss József, Lukácsy Sándor és Dienes István 1966. IX. 62.). Nagy Miklós dialógust írt Jókairól (1965. III. 3.), amelyben Jókai nagy értékeit és hiányosságait ötletes párbeszédben tárgyalta. Cikkek szólnak Kosztolányi De­zsőről (Sőtér István, 1965. IV. 26.), Radnóti Miklósról (Sőtér István 1965. I. 15., Tolnai Gábor 1965. III. 46.), Zalka Mátéról (Garamvölgyi József, Bata Imre, 1966. VI. 3., 28.), József Attiláról (Forgács László 1965. III. 18., Szabolcsi Miklós 1965. XI. 11., Hankiss Elemér 1966. X.­II. ), Gelléri Andor Endréről (Beér János 1965. II. 36.). Élő irodalmunk alkotói közül Déry Tiborról (Pándi Pál 1965. III. 47.), Szabó Pálról (Béládi Miklós 1965. IX. 23.), Németh Lászlóról (Béládi Miklós 1965. V. 26., Al­mási Miklós 1966. I. 47.), Veres Péterről (B. Nagy László 1965. II. 15.), Lengyel Józsefről (József Farkas 1965. VIII. 30., Béládi Miklós 1966. IX. 49.), Illyés Gyuláról (Kocs Lajos, 1965. XI. 2.), Benjámin Lászlóról (Diószegi András 1966. VII. 8.), Simon Istvánról (Féja Géza 1965. I. 24., VII. 29.), Moldova Györgyről (Farkas László 1966. V. 38.), Mesterházi Lajosról (Wéber Antal 1966. II. 33.), Galambos Lajosról (Farkas László 1965. V. 34.), Juhász Ferencről (Illés László 1965. VI. 4., Diószegi András 1966. X. 23.), Fejes Endréről (Szabó György, Forgács László 1965. V. 3., 34.), Sánta Ferencről (Diószegi András 1965. IV. 3., Béládi Miklós 1965. VI. 43.), Ladányi Mihály­­ról (Pándi Pál 1965. XI. 40., Koczkás Sándor 1966. III. 32.), Somogyi Tóth Sándorról (Diószegi András 1965. VIII. 47.), a jelen kor költészetéről (Garai Gábor 1965. XI. 3.), a mai magyar novelláról (Szabó B. István 1966. VIII. 41.) és az új magyar drámáról (Osváth Béla 1965. VI. 7.). Más népek irodalmáról is találunk tanulmányokat a folyóiratban: Gorkij leveleiről (Székely Tiborné 1966. VIII. 37), Iszák Bábelről (Török Endre 1966. IV. 24.), Thomas Mannról (Vajda György Mihály 1965. XI. 28.), Jean Follain-ről (Martinkó András 1965. XII. 26.), Franz Kafkáról (Almási Miklós 1965. VI. 28.), Lawrence-ről (Nagy Péter 1966. II. 50.), Antonio Gramsciról (Fekete Sándor 1966. III. 14.), Peter Weiszről (Bőgel József 1966. III. 53.), Beckett­ről (Varga László 1966. V. 33.), a fiatal szovjet drámaírókról (Szilágyi János 1966. VI. 19.) és a romániai magyar költőkről (Balogh László, 1966. VII 31.). Irodalom és képzőművészet problémái nem választha­tók el egymástól, ezt példázzák a folyóirat ilyen irányú cikkei is, amelyek közül jelentős és­ tisztánlátásunkat nagyban elősegítő volt Klaniczay Tibor tanulmánya a Csontváry-kérdésről (1966. I. 3.) és a legutóbbi húsz év képzőművészetéről (1965. IV. 6.), a szecesszióról (Per­­neczky Géza 1966. II. 22.), építészet és realizmusról (Major Máté 1965. IV. 19.), fotó- és építőművészetről (Major Máté 1965. I. 21.), az új Erzsébet-hídról (Kiss László 1965. I. 3.), Vilt Tibor művészetéről (Perneczky Géza 1965. XII. 34.), Kohán György festészetéről (Erdei Ferenc 1965. VIII. 37.), Gruber Béláról (Németh Lajos 1966. IX. 22.), Szervátius Tiborról (Koczogh Ákos), az első negyedév tárlatairól (Németh Lajos 1966. V. 55.). Nem hagyható ki ebből a témafelsorolásból a Moszk­vai Színházról szóló tanulmány (Vajda György Mihály 1965. VIII. 3.), napjaink szovjet filmművészetéről (Ne­­meskürty István 1965. XII. 3.), Ingmar Bergmanról (Nemeskürty István 1966. IX. 43.), a magyar filmművé­szet húsz évéről (Nemeskürty István 1965. II. 8.), s a leg­újabb filmről, a Hideg napokról szóló ismertetés (Almási Miklós 1966. VIII. 3.). A változatos, igen jó tanulmányokat közlő folyóirat egyik legizgalmasabb olvasmánya kutatóinknak, és mi­ Tudományos folyóirataink szemléje

Next