Theologiai Szemle, 1968 (11. új évfolyam, 1-12. szám)
1968 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár József: Jókai noteszei
a többiekben regényeihez írt följegyzései és rajzai vannak: „egy kis albumban a Lőcsei fehér asszony c. regényéhez arcképek, régi viseletek, vár- és házrajzok stb.” Jókai följegyzéseinek gazdagságához az egész két kötetes munkát aprólékosan kellene bemutatni, ehelyett csak az érdeklődés felkeltésül említjük, hogy mikor egy-egy regényén dolgozott, akkor saját bevallása szerint legelőször a vezéreszme érlelődött meg benne s „ehhez meg kellett találnia az alakokat, amik ezt a történetet keresztül viszik. Ez már tanulmány. Sok fejtörés, megfigyelés, megválogatás kell hozzá. Útmutató a korszak, amelyben a történet játszik, de azt megválasztani már az ítélőképesség dolga, mert nem minden mesét lehet akármely korba áthelyezni... A megfelelő korszak szokásait, fogalmait, hangulatát, uralkodó eszméit, külső divatját, néha még a kifejezéseit is át kell tanulmányozni; többször a történet színhelyét beutazni, tájképek, népviseletek rajzait felvenni, műhelyek technikai titkait ellesni és a többi.” Mindezt bizonyítják a noteszek feljegyzései. Rengeteg tudományos, történeti művet búvárolt át és készített belőle feljegyzéseket, hogy csak néhányat említsünk, amelyeket a leggyakrabban használt: Ipolyi Arnold: Magyar mithológiája, Orbán Balázs Székelyföldről szóló öt kötetes munkája, Kazinczy Ferenc, Ráby Mátyás, Trenk Frigyes stb. emlékiratai, a Dictionnaire de l’amour 5 kötete (amely számtalan novellájának adott témát), Szirmay: Hungária in parabolisa, Fényes Elek geográfiai művei stb. Egy egész könyvtár, rengeteg kéziratos munka és kortársainak elbeszélései alapján gyűjtötte az élet legapróbb részletére kiterjedő gazdag anyagot. Olykor lexikonokat, szótárakat búvárolt át s az élő emberektől jegyezte fel beszédük és szókincsük őt érdeklő adatait. Külön tájszótár gyűjteménye, gyermeknyelv anyaga, s a diák szókincs XIX. századi legteljesebb gyűjteménye van noteszeiben. S menynyi anekdota, hiszen 17 ezer adomás történetet fogalmazott meg s adott ki lapjaiban. Mindenre kiterjedt figyelme, s ha szükséges volt, azonnal le is rajzolta a tájat, alakokat, embereket, ruházatokat, tárgyakat, mert ezek voltak jó kalauzai alkotás közben. Utazás közben a legmostohább körülmények között is készítette jegyzeteit, mindegy, hogy Lőcsén, Krasznahorkán, Torockón vagy Párizsban vonja valami magára a figyelmét. Társaságban, étkezés közben is feljegyezte az érdekesebb anekdotákat, néhány emlékeztető szó elég volt ahhoz, hogy a beszélő hangját is vissza tudja idézni s újrakölteni a történetet. Korának ő az egyik legjobb ethnográfusa, egyben a legköltőibb regényírója. Folyóirataihoz és lapjaihoz (Életképek, Pesti Hírlap, Esti Lapok, Délibáb, Vasárnapi Újság, Nagy Tükör, Üstökös, Magyar Sajtó, A Hon, Igazmondó, Nemzet) szüksége volt a magyar és európai élet minden hírére, minden dokumentumára s ezeket a legkörültekintőbb figyelemmel gyűjtötte. De publicisztikai munkásságán kívül sok regényének anyagát is megtaláljuk a noteszek között és figyelemmel lehet kísérni, hogy a számokkal jelzett s egymás után következő följegyzésekből hogyan alakul ki a regény meséje, hogyan formálódnak a fejezetek, s milyen elrendezésben kerülnek bele az élet gazdagságának adalékai. Tudományosnak is mondható ez az alkotómódszer, de nem szürke adathalmaz lesz belőle, hanem élet, varázsos történet, szórakoztató költészet és a nemzeti kultúra bőséges áradása. Egyúttal megbecsülés és szeretet árad belőle más népek és nemzetek irányában, s nincs olyan emberi cselekedet, amelynek szépsége és értéke azonnal fel ne ébresztené figyelmét. De megismerjük följegyzéseiből munkamódszerét is, élete sok nem ismert eseményét, fény derül eddig nem is sejtett utazásainak titkára, pl. mikor 1878-ban a párizsi világkiállítást megtekinti, utazása pontos kiadási jegyzeteiből tudjuk, hogy hazafelé jövet Coblentzben is megfordult s ez lett a színhelye a Rajnai Antikvárius alapján írt regényének az Egy hírhedett kalandornak. Noteszeiben leltárakkal, építkezéseinek kiadásaival éppenúgy találkozunk, mint kertjének rózsafáit és gyümölcsfáit számbavevő följegyzéssel, de ott vannak tarokkpartijainak résztvevői, felesége ékszereinek leltára, s a lejárt és lejáráshoz közel álló váltók határideje. Megtaláljuk szerkesztői munkájának bevételi és kiadási jegyzeteit, s a saját keresetének, bevételeinek és kiadásainak számsorait. Nagy élvezettel tervezett és vetett számot sokféle jövedelmének beosztásával, mégis mindig pénzzavarban volt. Följegyezte szőlője bortermésének adatait s szívesen íratta be tisztelőinek nevét noteszeibe. Magyar, francia nyelvű beszédeinek vázlatai éppen úgy megtalálhatók a följegyzések között, mint a képviselőházban készített jegyzetei, vagy éppen egy beszélő miniszterről készített rajza és gesztusainak aprólékos leírása. Bach miniszter bukása után 1861-ben Siklós választotta meg Jókait országgyűlési képviselőnek s utána nemsokára a felsőbaranyai református egyházmegye gondnokává is megválasztották. Ettől kezdve szorgalmasan eljárt az egyházi gyűlésekre s egyik ilyen bejegyzése egy gyűlés tárgysorozatára vonatkozik a 8. számú noteszben (I. 368—369.) A tudományos feldolgozás először mindig a noteszek följegyzéseit adja s a jegyzetben az egyes noteszek keletkezésére, tartalmára vonatkozó összefoglaló leírás után minden egyes megfejthető följegyzéshez magyarázatot közöl. Az anyag javarészét sikerült megfejteni, s jegyzetekkel kísérni, de egész sor olyan följegyzés is van, amelynek megfejtése még sok kutatónak ad majd munkát, mert sokrétű és bámulatos gazdag érdeklődésű sorai egész tudós gárda tudását igénylik. Amit ő maga egyedül birtokolt és tartott emlékezetében, azt csak sok ember tudja megfejteni alapos búvárkodás alapján. Neki elég volt néhány soros emlékeztető szó, hogy egész történet elevenedjék meg az új ráolvasáskor. 1876-ban Erdélyben járt, Torockót látogatta meg s az Egy az Isten című regényhez szerezte meg a szükséges élményeket. Utána meglátogatta kedves barátját Teleki Sándort költőn. Majd Nagybányán, Szatmáron és kisebb szatmári falvakban látogatta meg régi kedves barátait, képviselőtársait. Közben mindenütt jegyzeteket készített. Az egyik ilyen jegyzet a 14. noteszben: „Csengeren Eszterházy Hadadi kereszt megbírja a kakast, de a kakas nem bírná meg a keresztet” (II. 74. 1.) A rejtélyes följegyzésből csattanós anekdota lett, s mihelyst hazajött Szatmárból, ki is adta az Üstökös 1876. szeptember 16-i számában A csengeri kakas címen. Csenger egyszerre kálvinistává lett, s akkor „átidomították” a templomot is. A torony kőből épült s azon egy roppant kőkereszt emelkedett. A „beszélő jelvényt” nem lehetett eltávolítani, fogták, lyukat fúrtak felül a keresztbe s abbaültették bele az új felekezet jelvényét, az érckakast. Egyszer keresztül utazik Eszterházy érsek Csengeren s meglátja ezt a sajátszerű jelvényt a tornyon. Azon időben Hadady uram volt az egyház kurátora. Kérdi tőle az érsek: Miért állt a kakas a kereszten? Hadady uram pedig gyors eszű ember volt s meg-