Theologiai Szemle, 1978 (21. új évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - HAZAI SZEMLE - Tenke Sándor: Fazekas Mihály: 1766-1828
vagy törökök... / Nem tettek ennyi kárt közöttünk / Mint ahol a ravasz elpuhulás. / A közhaszonról már nem is álmodunk / Egymást emésztjük, s boldog atyák jeles / Érdemieket, hív társaiknak / Kornyadozó nyakakon tapodják / Némelly, csak önnön hasznokat éhező / Fukar kevéllyek.” Fazekas a debreceni polgárság ősi dicsőségét, régi romlatlan erkölcsét és erejét állítja megszégyenítésül és serkentésül az „aljasodott maradék” elé. Mintha Ady debreceni publicisztikájának Szabó Magda Régimódi története társadalomrajzának, Végh Antal riportjának: Debrecen, új kikötő? és Kiss Tamás: Bolond Istók tűnődésének előhírnöke mennydörögne. Nihil novum sub sole! Magyar Füvészkönyv Ki érti a művész lelkét? Csak az, aki maga is alkotó, csak az, aki gyermekének tekinti az írást, aki átélte a szellemi szülést. Kevesen vannak ők, akár alkotók, akár megértők. Talán éppen ezért tisztázatlan a szakirodalomban, miért hagyott fel Fazekas Mihály a versírással? — Tény, hogy 1804-ben megírja a Lúdas Matyit, de csak tíz év múlva kapja meg végső alakját, mert Kazinczy Ferenc az akkori magyar irodalmi élet legnagyobb alakja — neki küldte elbírálásra a kéziratot Fazekas — pórias firkázmánynak tartotta. Micsoda kínt állt ki Fazekas Mihály, ha még több mint egy évtized múlva is egyik levelében így emlékezik: „Matyi az én szülöttem. Született 1804-ben, becsülletet tanulni ment Kazynczy Ferenc úrhoz, ki még akkor nőtelen és magyar volt, onnan... intésekkel jött viszsza ...” Kazinczy megölte Fazekas gyermekét! Csoda-e, hogy költőnk abbahagyja a versírást, mondván: „nem poétának születtem, letettem róla.” A hatalommal ellátott zsenik is lehetnek a lélek és a gondolat gyilkolosai... Így járt Bolyai János Appendixe Gaussnál, Katona József Bánk bánja az Erdélyi Múzeumnál. — De akinek belső tartása van, aki hozott a lelkében szeretetteljes felelősségérzetet is egy konkrét közösségért, ügyért — az nem adja fel! Az emberi nagyságnak ez a feltétele volt még Fazekas Mihályban. A költői lelket nem lehet megölni. A virágok felé fordul, mert a virágok és a versek ikertestvérek. Sógorával, Diószegi Sámuellel meglepő rövid idő alatt alkotják meg az első rendszeres, magyar nyelvű botanikát. Nemcsak rendkívüli tudományos, hanem hazafias kultúrpolitikai tett is volt, nélkülözhetetlen segítség a magyar nyelv feltámasztásához. Azóta is mit sem tudva idézik meg a költőt falusi véreim, amikor kiejtik: csillagfürt, gólyahír, aranyfürt, nőszirom ... A lelkét megnyomorító nyelvújító Kazinczyt nyelvújítással (alkotással és nem furkósbottal) győzni meg, ez már kimeríti a Róma 12,12 és Máté 5,44 kritériumát. A Kollégium és a város szolgálatában A Füvészkönyv példányainak jó ha egyharmada elkelt, az is nagyrészt csak ajándékképpen. A többit a Diószegi-parókia pincéjében ette a penész, rágták az egerek. Még húsz év múlva sem tanulhattak belőle a kollégiumi diákok. Mit tesz Fazekas Mihály? Nyakába veszi a kollégiumnak, egyházkerületnek és a városnak töméntelen apróbb-nagyobb hivatalos gondját; önszántából, közöségi öntudatból, minden anyagi kényszer és számbajöhető ellenszolgáltatás nélkül. A leégett Nagytemplom építésének egyik mozgatója. Fát, követ venni utazik, képfaragóval, kőbányatulajdonossal alkuszik, kivitelezőt választ. 1807-től a Kollégium pénztárosa, 21 év el nem készült számadásait kell pótolnia! Felügyel a Kollégium szikszói gazdaságára és amikor csak lehet a diákok emberséges bánásmódjáért harcol. A városért is fáradozik. Esküdtté választják, adópénztáros, a polgár katonaság parancsnoka, különféle bizottságok tagja. Majd kalendáriumot szerkeszt és csillagászati népszerűsítő könyvet ír. Mindezek mellett neveli özvegy testvére három gyerekét és műveli a kertjét... Megvalósulva látjuk életében Németh László megállapítását: „Nagy ember nem az lesz, aki nagy ember akar lenni, hanem aki nagy dolgokra tudja áldozni magát.” S a nagy dolgok? Ha hallgatnak, vagy ha elhallgattatták a múzsákat, ha irigység, hatalomvágy, önzés a környezet állapota, hűségesen, önzetlenül dolgozni még lehet! Végigolvasva Fazekas műveit, kevés helyen találtuk hitének megvallását. A Teremtő Istenbe vetett bizalom természetes volt az egykori kollégiumi gimnazistának és teológusnak. Nem volt panteista, amint legjobb ismerője írja. A rendíthetetlen belső bizonyosság árad írásaiból, akár a Debreceni Magyar Kalendárium előszavát, akár az Esmélkedés az égitestekkel, a Tavasz eleje vagy Csokonai és Földi beszélgetését olvassuk. Kimondottan ún. „istenes verse” egy van, a 127. dicséret: „Oh Isten! áldd meg foglalatosságom, / Melyben szent tetszésed által nem hágom; / Vezéreld hozzád vágyó lelkemet, / Hogy tőled várjam nyereségemet ..Az átdolgozott új református énekeskönyv számára írta 1806. augusztusa előtt. A 32. zsoltár dallamára íródott vers keletkezése az énekeskönyv Tudósításából lesz nyilvánvaló: „Hazánkbéli négy szuperindendencia elöljárói... ekklézsiánknak tanult és olyan rendbéli tagjait, kik ... poétikai ajándékaikról... ismeretesek voltak, megszólitattak és különb-különbféle ujj énekek szerzésére szorgalmaztatok.” Azt gondolhatnánk, akinek ilyen mély kapcsolata volt egyházával, annak gondolkodásában vagy valamilyen megnyilvánulásában felfedezhető a vallási szűkkeblűség. Nem így volt. Fazekas azon kevesek közé tartozott, aki tetteiben ökumenikus. Az 1820-as években királyi biztosok makacs hadjáratokat vezettek a debreceni reformátusság korlátozására. A lakosságban még elevenen éltek Mária Terézia megszorításai, izzott a katolikusok elleni gyűlölet. Mit tesz Fazekas? Megír egy verses párbeszédet (A perzsa fejedelem), amelyet rögvest leközöl a Kalendáriumban. (A Kalendáriumot szinte minden család megvette.) Utasításszerű zárómondta ez: „Parancsolom... menten főtörvénynek íródjon. Minden vallás országomban tiszteletben tartódjon.” Jóval Fazekas halála után ismét közölni kellett a verset a „Kalendárium tisztelt olvasóinak kijelentett kívánságánál fogva.” Lúdas Matyi Szándékosan hagytuk írásunk végére halhatatlan művét. A megírása óta eltelt több mint 170 esztendő semmit sem halványított rajta. Lúdas Matyi örök jelképként él a magyar nép szívében. Szabadságszeretetre, okos bátorságra, harcos kiállásra, következetességre és a kegyes vagy nyílt zsarnokság gyűlöletére tanít ma is. Kerekes Ferenc (később kollégiumi tanár) általi első megjelentetése óta a közel 50 kiadás tesz halhatatlanságáról bizonyságot. Méltán jegyezték fel Fazekas Mihályról a debreceni ref. egyház halálozási anyakönyvében: „... a nemes tanuló ifjúság s városunknak minden renden lévő elöljárói s alattvalói szomorúan kisérték ki ezen ritka nagy embert, aki akár lángeszére, s mély tudo