Theologiai Szemle, 1993 (36. új évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 2. szám - TANÍTS MINKET, URUNK! - Ágoston István: "Instructio" tábori prédikátoroknak 1797-ben

„Instructio” tábori prédikátoroknak 1797-ben.­ ­ Adalékok a tábori lelkészség történetéhez - Az alábbi „instructio” a sárospataki Nagykönyvtár „Történeti dokumentumok gyűjteménye 1648-1820.” c. Kt. 1110. f.59. latin és magyar, közel egykorú máso­latok feljegyzéseiben található.­ A tábori lelkészek­nek ad eligazítást a tanításokra, a viselkedésre, fele­kezeti viták kiküszöbölésére. Javasolja, hogy tanítsák a katonákat egymás segítésére, megbecsülésésre. A lelkész imádkozzék a győzelemért, az otthonmara­dottakért. Intézkedik az úrvacsora kiszolgáltatásáról még ökumenikus érdekeket is figyelembevéve. Mind­ezt 9 pontban foglalja össze. Az eligazítás a szombathelyi táborba - lágerbe - küldetett 1797-ben. A napóleni háborúkban való részvételre nemesi felkelést hirdettek. Az ország­­gyűlés határozatára négyszer állítottak fel tábort: 1797-ben, 1800-ban, 1805-ben és utóljára 1809-ben.2 Az első Szombathelyen volt, ahol 17.000 fős felkelő nemes lovas sereg tartotta hadi gyakorlatát.3 Feltehe­tőleg itt vehettek részt a Tiszántúli Superintendenti­­ához tartozó felkelő és velük együtt az őket kísérő, lelkiállapotukat gondozó református tábori prédiká­torok. Részükre készült az instructio. Az útmutatás a debreceni püspökségtől érkezett. Abban az időben a tiszántúli püspök Vecsei Sámuel hajdúböszörményi lelkipásztor volt 1796-1806-ig.­ A küldeményt Szatmáry Dániel szabolcsi pap vette át szeptember 6-án. A dokumentum az eddig említette­ken kívül azt is bizonyítja, hogy több tábori pap mű­ködött a református egyházban a XVIII. században, akiknek tevékenysége nem bizonytalanul, hanem evangélium szerint meghatározott előírás alapján tör­tént. Lássuk a régi rendelkezést! „A Tiszántúl lévő Superintendentiához tartozó Tá­bori Prédikátorok számára való Instructio. 1. ) A Tábori Prédikátor ne gondolja azt, hogy a Tábor Prédikátorsága felszabadította volna őket a Pré­dikátori rend szerint való kötelességektől, sőt azokat betölteni szorosan tartozik, mert abban a Functioban is kárt tenne azoknak elmulasztásával, vagy azokkal ellenkező cselekedeteivel. 2. ) Tanításait Hallgatóinak állapotához intézze. Nevezetesen tanítson a Király s a Haza iránt való szeretetről, hűségről, a Felsőbbek iránt való engedel­mességről, az egymás szeretetéről, egymás között való egyességről, a magok zsoldokkal való megelégedésről, a részegség, tisztátalanság, irigység, kegyetlenség, lo­pás, ragadozás, veszekedés, káromkodás ellen stb. 3. ) A vallásbeli vetélkedésekre, sem közönséges ta­nításokban, sem magános társalkodásokban, beszélge­tésekben ne ereszkedjenek, hanem 4. ) A keresztyén vallásnak hasznát és erejét mind arra, hogy a közönséges boldogság fenntartassék mind, hogy kiki jó hazafi, jó katona, jó barát légyen, jó és szükséges légyen mutogatni. 5. ) Élete botránkozás nélkül való légyen, illendő tartózkodással és vigyázással viselje magát a Tiszt Urak, Altisztek és Köz­katonák között, azokkal a rendin túl való confidentiába ne bocsátkozzon, közöt­­tök valami villongást ne indítson, vagy magok közt tá­madható viszálykodásokba magát ne elegyítse; sőt az aféléket csendesítse, hogy mind a Tiszt Urak szere­­tetét, mind a Köz Vitézek bizodalmát megnyerhesse. Különben ha valami villongásokat támaszt, vagy nevel, ha azért ott el nem venné is érdemlett büntetését, idehaza megbüntettetik. 6. ) A közönséges könyörgésekben a több szükség között a Királyért, Királyi Hazáért, a Felsőségért kö­nyörögni el nem mulassza. 7. ) Ha a dolog úgy hozza magával, hogy a Nemes Seregnek ütközetre is kell menni, olyankor a tábori prédikátor tartsa kötelességének, hogy könyörgést mondjon a Sereggel, és hogy azt áldással bocsássa el. 8. ) Ha az Augusztana Confessión lévő atyánkfiai szolgálatját kívánják, példának okáért keresztelésben, házassági egybe­kötésben, betegek vagy rabok látoga­tásában, készítésében úgy, hogy ők maguk értelmek­ben különben megmaradjanak, úgy is oda kell őket bocsátani, ha pedig azt kívánják, hogy külön szolgál­tassa ki nékiek az Úr Vacsoráját, akkor ostyával is kiszolgáltathatja. 9. ) Legyen matrikulája, melybe a születetteknek, házasoknak, megholtaknak neveit szorgalmasan beír­ja, feljegyezze az időt, az helyet is, hogy ezekről mikor szükség bizonyságot adhasson. Küldetett Debreczenből a Szombathelyi Táborba. Vettem d. 6-a September 1797. Szatmáry Dániel Zabolcsi Ref. Tábori Pap.”5 A közel kétszáz éves előírások ma is mérlegelhető és aktuális szempontokat foglalnak össze. Ágoston István Jegyzetek 1. Börzsönyi József: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Nagykönyvtárának (Sárospatak) kéz­iratkatalógusa, Országos Széchenyi Könyvtár 1986. 156.­­ 2. Hóman Bálint és Szegfű Gyula: Magyar Történet­i Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Buda­pest 1936. 205. - 3.) Fényes Elek: Magyarország Ge­ographia Szótára, Nyomtatott Kozma Vazulnál Pes­ten 1851. IV. 149. - 4.) Zoványi Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon, 3. javított és bő­vített kiadás, Szerkesztette Dr. Ladányi Sándor M.R.E. Zsinati Irodájának Sajtóosztálya Budapest 1977. 642.­­ 5.) Tiszáninneni Református Egyházke­rület Nagykönyvtára, Kt. 1110. f.59. 85

Next