Theologiai Szemle, 1996 (39. új évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 4. szám - TANÍTS MINKET, URUNK! - Kőszeghy Miklós: Jeruzsálem és Antiokheia között: a szírek Akrája Jeruzsálemben
foglal állást ebben a kérdésben: mindkét könyv beállítása szerint egyedül IV Antiokhosz Epifánész királyt terheli a felelősség a háború kirobbanása miatt.8 Josephus, aki e kor megírásakor elsősorban épp az 1-2 Makkra támaszkodott, hasonlóképpen vélekedik.9 Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Makkabeusok első könyve szerzőjének elsődleges célja a Hasmoneusok uralmának legitimálása volt. Nem lehet kétséges, hogy ez az alapállás döntő szerepet játszott, amikor ilyen egyoldalúan állapították meg a felelős személyét. Ha azonban pontosabban akarjuk leírni a felkelést kirobbantó okokat, akkor egy sereg, részben igen nehezen megválaszolható kérdés merül fel. Először is nehéz megmondani, milyen fokot ért el a hellenizálódás Júdea zsidó lakosságán belül. M. Hengel azt akarta bebizonyítani, hogy az egész tartomány már a Kr. e. 4. század végén mélyen hellenizált volt.10 Újabb munkák kétségbe vonják Hengel megállapítását, s nem is alaptalanul. J. Goldstein: Jewish Acceptance and Rejection of Hellenism, in: ed. E.P. Sanders et al. Jewish and Christian Self-Definition, vol.2. Aspects of Judaism in the Greco-Roman Period, Philadelphia, 1981, 64-87, illetve 318-326. például kidolgoz egy kritériumrendszert, amellyel megpróbálja mintegy mérni egy tetszőleges terület hellenizáltságának fokát, majd elutasítja Hengel fentebb említett tézisét. L.H. Feldmann How Much Hellenism in the Jewish Palestine, HUCA 57, 1981, 83-111. c. tanulmányában részben Goldsteint követve megállapítja, hogy Palesztina zsidó lakossága a kérdéses időszakban sokkal kevésbé volt hellenizált, mint azt Hengel feltételezte. S.J.D. Cohen: From the Maccabees to the Misnah, Philadelphia, 1989, 29-30 szerint a vallásszabadság kérdése játszotta a döntő szerepet a felkelés kirobbanása körül. Ez az érvelés, ha indirekt módon is, azt tételezi fel, hogy a palesztinai zsidóság hellenizálódása ekkor már eléggé előrehaladott állapotban volt. H. Donner: Geschichte des Volkes Israel und seiner Nachbarn in Grundzügen 2, Göttingen, 1986, 447-452 szintén IV Antiokhosz magatartásában látja a felkelés kirobbanásának fő okát. R. Albertz: Religionsgeschichte Israels in alttestamentlicher Zeit 2., Göttingen, 1992, 592-605 a vallási okok mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a vidék és Jeruzsálem közti szociális feszültségek is hozzájárulhattak a harcok kirobbanásához. K. Bringmann viszont másként közelíti meg a kérdést.11 Szerinte a király és a jeruzsálemi előkelők egy kétségtelenül erősen hellenizált csoportja robbantotta ki türelmetlen politikájával a felkelést. Ismét más megközelítéssel találkozunk J.D. Crainger: The Cities of Seleukid Syria, Oxford, 1990 c. könyvében. A szerző - vázolva a Szeleukidák urbanizáló politikáját -, arra a következtetésre jut, hogy ez a politika a hellén-makedón elem helyzetét volt hivatva megszilárdítani. Ennek érdekében részben teljesen új városokat építettek, görög lakossággal töltve fel őket, részben pedig régi városok hellenizálását is pártolták. Talán nem érdektelen itt a 2Makk 4,2 adatára utalni, amely szerint néhány előkelő jeruzsálemi arra kérte IV Antiokhoszt, hogy adja meg Jeruzsálem számára mindazon jogokat, amelyet Antiokheiát megilletik. Másként: adjon polisz-jogokat Jeruzsálemnek. Ez esetben pedig nehéz volna erőszakos hellenizálásról beszélni. Egyelőre tehát úgy tűnik, a közeli jövőben nincs remény konszenzus elérésére ebben az alapvető kérdésben. 2.2.4. Róma szerepe. Szintén fontos kutatási probléma Róma szerepének megítélése a Makkabeusok és a Szeleukidák közti konfliktus során. Legutóbb S.R. Mandell adott átfogó feleletet erre a kérdésre „Did the Maccabees belive that They Had a Valid Treaty with Rome?” (CBQ 53, 1991, 202-220.) c. tanulmányában. (A továbbiakban: Valid Treaty.) A szerző az IMakk 8.1 híradását vizsgálja, amely szerint Róma és a zsidó nép barátsági szerződést kötöttek egymással. Mandell megkísérli korrigálni a bibliai szöveg tárgyi pontatlanságait12, majd megpróbálja az IMakk 8,1 híradását összhangba hozni római jogi ismereteinkkel. Végül vázolja, hogyan tett szert Róma egyre nagyobb befolyásra Szíriában a pydnai csata után.13 összegzésében leszögezi: a szerződés római jogi szempontból - főleg a római megbízottak meghatalmazási problémái miatt - érvénytelen volt. Ám a Hasmoneusoknak érdekükben állt, hogy minduntalan megpróbálják meggyőzni szomszédaikat ennek ellenkezőjéről. 2.2.5. A vallási helyzet. Izrael vallási helyzetét illetően természetesen számtalan munka létezik, így ezek közül itt csak az információink szerint legújabb cikkre szeretnék utalni. R. Hanhart: Der status confessionis Israels in hellenistischer Zeit, ZThK92, 1995, 315-328. c. írása igyekszik kiemelni a legfontosabb pontokat, amelyek Izráel vallási helyzete szempontjából fontosak. Hanhart megállapítása szerint Izráel történeti tudata szempontjából Makedónia léte is egyfajta vallási kérdést jelentett. Makedónia, illetve a nyomában kialakuló hellenisztikus birodalmak - főként természetesen a Szeleukida birodalom -, a korabeli júdeai megítélés szerint a dánieli negyedik birodalom, s mint ilyen kialakulása a végidők jele.14 Izráel vallási különállása a hellénizmussal való konfrontáció, de talán még inkább a hellén kultúrával való szimbiózis kapcsán komoly veszélybe került a Kr. e. 2. századra. Hanhart a „kyrios”-szó következetes használatában véli megtalálni azt a pontot, ahol a Jahve-hit egyedülállóságát, ekkor már kétségtelenül meglévő monoteista jellegét sikerült megvédeni. Egyedül Jahve a „kyrios”, és így lehetetlenné válik minden fajta szinkretizmus.15 Még folytathatnánk a sort, de talán ezen a ponton érdemesebb volna áttérni a korszak forrásanyagának vizsgálatára. 3. A források 3.1. Irodalmi forrásaink 3.1.1. A Makkabeusok könyvei. Az egész korszak legfontosabb irodalmi forrását kétségkívül a Makkabeusok könyvei jelentik. E helyütt felesleges és reménytelen is volna vázolni azokat a problémákat.