Theologiai Szemle, 1996 (39. új évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 4. szám - TANÍTS MINKET, URUNK! - Kőszeghy Miklós: Jeruzsálem és Antiokheia között: a szírek Akrája Jeruzsálemben

foglal állást ebben a kérdésben: mindkét könyv beállí­tása szerint egyedül IV Antiokhosz Epifánész királyt terheli a felelősség a háború kirobbanása miatt.8 Jo­sephus, aki e kor megírásakor elsősorban épp az 1-2 Makkra támaszkodott, hasonlóképpen vélekedik.9 Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Makkabeusok első könyve szerzőjének elsődleges célja a Hasmoneu­­sok uralmának legitimálása volt. Nem lehet kétséges, hogy ez az alapállás döntő szerepet játszott, amikor ilyen egyoldalúan állapították meg a felelős személyét. Ha azonban pontosabban akarjuk leírni a felkelést ki­robbantó okokat, akkor egy sereg, részben igen nehe­zen megválaszolható kérdés merül fel. Először is nehéz megmondani, milyen fokot ért el a hellenizálódás Júdea zsidó lakosságán belül. M. Hengel azt akarta bebizonyítani, hogy az egész tarto­mány már a Kr. e. 4. század végén mélyen hellenizált volt.10 Újabb munkák kétségbe vonják Hengel megál­lapítását, s nem is alaptalanul. J. Goldstein: Jewish Acceptance and Rejection of Hellenism, in: ed. E.P. Sanders et al. Jewish and Christian Self-Definition, vol.2. Aspects of Judaism in the Greco-Roman Peri­od, Philadelphia, 1981, 64-87, illetve 318-326. például kidolgoz egy kritériumrendszert, amellyel megpró­bálja mintegy mérni egy tetszőleges terület helleni­­záltságának fokát, majd elutasítja Hengel fentebb említett tézisét. L.H. Feldmann How Much Helle­nism in the Jewish Palestine, HUCA 57, 1981, 83-111. c. tanulmányában részben Goldsteint követve megállapítja, hogy Palesztina zsidó lakossága a kér­déses időszakban sokkal kevésbé volt hellenizált, mint azt Hengel feltételezte. S.J.D. Cohen: From the Maccabees to the Misnah, Philadelphia, 1989, 29-30 szerint a vallásszabadság kérdése játszotta a döntő szerepet a felkelés kirobbanása körül. Ez az érvelés, ha indirekt módon is, azt tételezi fel, hogy a paleszti­­nai zsidóság hellenizálódása ekkor már eléggé előre­haladott állapotban volt. H. Donner: Geschichte des Volkes Israel und seiner Nachbarn in Grundzügen 2, Göttingen, 1986, 447-452 szintén IV Antiokhosz ma­gatartásában látja a felkelés kirobbanásának fő okát. R. Albertz: Religionsgeschichte Israels in alttesta­­mentlicher Zeit 2., Göttingen, 1992, 592-605 a vallá­si okok mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a vi­dék és Jeruzsálem közti szociális feszültségek is hoz­zájárulhattak a harcok kirobbanásához. K. Bring­­mann viszont másként közelíti meg a kérdést.11 Sze­rinte a király és a jeruzsálemi előkelők egy kétségte­lenül erősen hellenizált csoportja robbantotta ki tü­relmetlen politikájával a felkelést. Ismét más megközelítéssel találkozunk J.D. Crain­­ger: The Cities of Seleukid Syria, Oxford, 1990 c. könyvében. A szerző - vázolva a Szeleukidák urbani­­záló politikáját -, arra a következtetésre jut, hogy ez a politika a hellén-makedón elem helyzetét volt hi­vatva megszilárdítani. Ennek érdekében részben tel­jesen új városokat építettek, görög lakossággal töltve fel őket, részben pedig régi városok hellenizálását is pártolták. Talán nem érdektelen itt a 2Makk 4,2 ada­tára utalni, amely szerint néhány előkelő jeruzsálemi arra kérte IV Antiokhoszt, hogy adja meg Jeruzsálem számára mindazon jogokat, amelyet Antiokheiát megilletik. Másként: adjon polisz-jogokat Jeruzsá­lemnek. Ez esetben pedig nehéz volna erőszakos hel­­lenizálásról beszélni. Egyelőre tehát úgy tűnik, a kö­zeli jövőben nincs remény konszenzus elérésére eb­ben az alapvető kérdésben. 2.2.4. Róma szerepe. Szintén fontos kutatási prob­léma Róma szerepének megítélése a Makkabeusok és a Szeleukidák közti konfliktus során. Legutóbb S.R. Mandell adott átfogó feleletet erre a kérdésre „Did the Maccabees belive that They Had a Valid Treaty with Rome?” (CBQ 53, 1991, 202-220.) c. ta­nulmányában. (A továbbiakban: Valid Treaty.) A szerző az IMakk 8.1 híradását vizsgálja, amely sze­rint Róma és a zsidó nép barátsági szerződést kötöt­tek egymással. Mandell megkísérli korrigálni a bibliai szöveg tárgyi pontatlanságait12, majd megpróbálja az IMakk 8,1 híradását összhangba hozni római jogi is­mereteinkkel. Végül vázolja, hogyan tett szert Róma egyre nagyobb befolyásra Szíriában a pydnai csata után.13 összegzésében leszögezi: a szerződés római jogi szempontból - főleg a római megbízottak meg­­hatalmazási problémái miatt - érvénytelen volt. Ám a Hasmoneusoknak érdekükben állt, hogy mindunta­lan megpróbálják meggyőzni szomszédaikat ennek ellenkezőjéről. 2.2.5. A vallási helyzet. Izrael vallási helyzetét ille­tően természetesen számtalan munka létezik, így ezek közül itt csak az információink szerint legújabb cikkre szeretnék utalni. R. Hanhart: Der status con­fessionis Israels in hellenistischer Zeit, ZThK92, 1995, 315-328. c. írása igyekszik kiemelni a legfonto­sabb pontokat, amelyek Izráel vallási helyzete szem­pontjából fontosak. Hanhart megállapítása szerint Izráel történeti tu­data szempontjából Makedónia léte is egyfajta vallási kérdést jelentett. Makedónia, illetve a nyomában ki­alakuló hellenisztikus birodalmak - főként termé­szetesen a Szeleukida birodalom -, a korabeli júdeai megítélés szerint a dánieli negyedik birodalom, s mint ilyen kialakulása a végidők jele.14 Izráel vallási különállása a hellénizmussal való konfrontáció, de talán még inkább a hellén kultúrá­val való szimbiózis kapcsán komoly veszélybe került a Kr. e. 2. századra. Hanhart a „kyrios”-szó követke­zetes használatában véli megtalálni azt a pontot, ahol a Jahve-hit egyedülállóságát, ekkor már kétségtelenül meglévő monoteista jellegét sikerült megvédeni. Egyedül Jahve a „kyrios”, és így lehetetlenné válik minden fajta szinkretizmus.15 Még folytathatnánk a sort, de talán ezen a ponton érdemesebb volna áttérni a korszak forrásanyagának vizsgálatára. 3. A források 3.1. Irodalmi forrásaink 3.1.1. A Makkabeusok könyvei. Az egész korszak legfontosabb irodalmi forrását kétségkívül a Makka­beusok könyvei jelentik. E helyütt felesleges és re­ménytelen is volna vázolni azokat a problémákat.

Next