Theologiai Szemle, 2010 (53. új évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 4. szám - KITEKINTÉS - Lakatos Judit: A kommunsta államok politikája a szabadegyházak irányában, különös tekintettel a metodista egyházra

gyarázkodnia a szuperintendensnek. Az ÁEH ugyanis nem a szuperintendensi külügyi beszámolóból értesült a hírről.22 jót tett az egyháznak, hogy 1967-ben megalakult a Szabad­­egyházak Tanácsa közös Lelkészképző Intézete, ahol a szabad­­egyházak teológusai a korábbinál magasabb szintű képzést kaptak. Az addigi rövid tanfolyamokat most a rendszeres tanu­lás, a szakemberekkel való konzultációk váltották fel. A 60-as években alakult ki az egyházi találkozók máig meg­szokott rendje. 1957-től minden évben tartottak évi konferenci­át, lelkészi és laikus tagokkal. Minden ősszel sor került egy lel­késztalálkozóra, továbbképzésre, februárban presbiteri konfe­renciákat rendezett az egyház 1968-tól. Ezen kívül számos csendesnapot, konferenciát is szerveztek a gyülekezetek, s mi­vel ezek nagy létszámú rendezvények voltak, bejelentési köte­lezettség alá estek. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy kívül­állók megfigyelése kísérte az alkalmakat. A hit gyakorlását a gyülekezetek falain belül nem akadá­lyozták a hivatalok, de a nagyobb missziós vonzerővel bíró gyülekezetek lelkészeit a szokásosnál is jobban figyelték. Sok atrocitása volt Iványi Tibor nyíregyházi lelkésznek a helyi hi­vatalokkal, de Szuhánszki János miskolci lelkészt is gyakran felkeresték. Szemet szúrhatott mindkét gyülekezetben a népes ifjúság, és a cigányok körében végzett munka. Évekig húzódott a miskolci imaház építése, végül a lelkész egy családi ház épí­tésére mégis engedélyt kapott. A lakást gyülekezeti célokra is használták, emiatt azonban vizsgálat indult a lelkész ellen. Az ügy hátterében valószínűleg a helyi egyházügyi hivatal állt. Nyíregyházán a cigányok körében végzett „missziózás”, vallá­si propaganda folytatása miatt egy diákot kizártak az iskolából, egy fiatalt elbocsátottak a munkahelyéről. Budapesten két teo­lógushallgató katonai behívót kapott, miután cigányokkal ke­rültek kapcsolatba.23 Az egyház viszonylag szűkre szabott keretek között élhette mindennapjait a Kádár-rendszerben. A szuperintendens lojális magatartást várt el a lelkészektől, ez a lojalitás azonban egyre inkább nem volt magától értetődő mindenki számára. Ha kis dolgokban is, de megpróbálták tágítani a kereteket, a kisebb­­nagyobb bonyodalmakat aztán a szuperintendensnek kellett el­intézni. Legnagyobb vihart talán a „gépelési ügy” kavarta. Mi­vel vallásos könyvkiadás ekkoriban nem létezett Magyarorszá­gon, kéziratban, gépelve terjedtek szabadegyházi körökben vallásos könyvek. Ezek között kommunistaellenes iratok is ta­láltak a hatóságok, emiatt nyomozás kezdődött, és megpróbál­ták felfedni az egyes egyházak közötti szálakat. A metodista lelkészek között a szuperintendensnek kellett rendet tenni.24 A házi sokszorosítást az ügy után szigorították, minden házi má­solatot be kellett nyújtani a SZET-hez is. Egyházi lap indítását pedig évtizedekig hiába kérte az egyház. A hivatalok piszkálódása egyre többekben keltett elégedet­lenséget, hangosabbak lettek az elégedetlenkedő, harcias han­gok. Hecker Ádámot viszont megviselte a hivatalok és a lelké­szek közötti lavírozás. Valószínűleg egyik oldalt sem elégítette ki maradéktalanul a tevékenysége. Az Állami Egyházügyi Hi­vatal elégedetlen volt a sok kis ügy, a presbiteri és más orszá­gos találkozókon erősödő ellenzéki hangok miatt. A lelkésze­ket zavarta a behódolásként értelmezett engedelmesség. Heck­er Ádám őszinte, alakoskodásra képtelen természete nehezen viselte a szuperintendensi hivatallal járó terheket. Az állam és egyház kapcsolata állandó témává vált az évi konferenciákon és presbiteri találkozókon. Mindez a generációs ellentétekkel, személyes vitákkal párosulva az 1974-es egyházszakadás elő­idézője lett. A kommunista államhatalomhoz való viszony kialakítása nehéz feladat elé állította a kelet-európai egyházakat. Sok eset­ben nem is sikerült az erkölcsileg helyes, utólag is vállalható út megtalálása. A nyíltan egyházellenes, erőszakos fellépés elhor­­dozása szinte könnyebb volt, mint a kétszínű, baráti hangot használó, az egyházakat meghunyászkodásra, megalázkodásra késztető politika elfogadása. A látszólagos engedmények való­jában igen kis mozgásteret nyújtottak az egyházaknak, cserébe a rendszer aktív támogatását, az egyházi küldetés, a misszió feladását várták el, amit a többség meg is tett. Máig nehezen húzható meg a mérleg, mit nyert és mit veszített az egyház ezekben az évtizedekben. Lakatos Judit Jegyzetek 1 Sheldrake, Ph.: A spiritualitás rövid története. Magyarországi Refor­mátus Egyház Kálvin János Kiadó, Budapest, 2008. 16. o. 2 Idézi Balás István: A magyar egyházak mozgástere a proletárdikta­túra idején. In: Háló. Dokumentumok és tanulmányok a Magyaror­szági Evangélikus Egyház és az állambiztonság kapcsolatáról 1945-1989. Szerk.: Mirák Katalin. Budapest, 2010. 98. o. 3 Balogh Margit: Egyház és egyházpolitika a Kádár-korszakban. Esz­mélet 34. 1997. 69. 4 Köbei Szilvia: Vallásfelekezetek elismerése a Kádár-korszakban. Jogtudományi Közlöny, 2001. június. 287. o. 5 Szigeti Jenő: A kisebb magyarországi egyházak. In: A magyar pro­testantizmus 1918-1948 Tanulmányok. Kossuth Könyvkiadó, 1987. 251.0. 6 Szabadegyházak Szövetsége, szekták helyzete. Veres Pál elemzése, 1955. június 7. MOL XIX-A-21-C-142. doboz, 6/3, 3. lap 7 Vörös Géza: Állambiztonság és egyházak. Egyháztörténeti Szemle, 2009. 4. sz. 4. o. 8 Működéséről részletes összefoglalás: Köbei Szilvia: „Oszd meg és uralkodj!” Az állam és az egyházak politikai, jogi és igazgatási kap­csolatai Magyarországon 1945-1989 között. Rejtjel Kiadó, Buda­pest, 2005. 9 Vörös Géza i.m. 7-8. o. 10 Tabajdi Gábor-Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-1990. 1956-os Intézet Corvina kiadó, 2008. 286-287. o. 11 MOL XIX-A-21-C-142. doboz, 6/3, 3. lap 12 Balogh Margit: i. m. 72. o. 13 1958. július 22-i párthatározat. Gergely Jenő: Egyházak, egyházpo­litika 1945-1968 História, 1990. 3. 34. o. 14 Hecker Frigyes: A Magyarországi Metodista Egyház története 1945- től napjainkig. In: Keskeny utak. Tanulmányok a Magyarországi Metodista Egyház történetéről. Szerk.: Lakatos Judit. Magyarorszá­gi Metodista Egyház, Budapest, 2005. 191. o. 15 Szalós Artúr levele Liebstökl Jenőhöz, 1946. február 28. Magyaror­szági Metodista Egyház Levéltára (MMEL) V. Szalós Artúr iratai.­­ A szlovák—magyar lakosságcsere keretében a nyíregyháziak Lévára és környékére kerültek. Ott már nem a metodista egyház keretében élték gyülekezeti életüket, hanem a Csehszlovák Testvérgyülekezet­hez csatlakoztak. 17 Egyházi tudósító, I. évfolyam, 34. szám 1949.­június 17. MMEL 1.3. Szuperintendensi levelezés. 3. doboz 18 Ordass Lajos: Önéletrajzi írások I. Szerk.: Szépfalusi István. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bem, 1985. 243. o. 19 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 0-9045 Szécsey János személyi dosszié. 20 Szécsey János szuperintendens beköszöntője. 1953. MMEL 1.7. Évi konferencia. 16. doboz. 21 Hecker Ádám szuperintendens jelentése. MMEL, 1.7. Évi konferen­cia. 17. doboz 22 Hecker Ádám levele az Állami Egyházügyi Hivatalhoz. 1971. június 19. MMEL I. 19/1. Állami Egyházügyi Hivatal. 61. doboz. 23 Hecker Ádám levele az Állami Egyházügyi Hivatalhoz. 1968. ápri­lis 11. MMEL I. 19/1. Állami Egyházügyi Hivatal. 61. doboz. 24 Hecker Ádám feljegyzése a Lóránt Vilmossal való beszélgetésről. 1963. november 18. MMEL I. 19/1. Állami Egyházügyi Hivatal, 61. doboz.

Next