A Magyar Biologiai Kutatóintézet munkái 13. (1941)

A) Balatonra vonatkozó és limnológiai tárgyú dolgozatok - Woynárovich E.: Néhány magyarországi víz kémiai sajátságairól

307 együtt szereplő kationok közül leggyakoribb a Ca" és Mg" együttes szerep­lése, a Na' és Mg" nagymértékű együttes előfordulása már ritkább, de leg­ritkább a Na' és Ca' együttes uralkodó szereplése. Ha a fentiek szerint valamely víz hovatartozandóságát meg akarjuk nevezni, akkor úgy járunk el, hogy a benne uralkodó kation (legalább 30 egyenértékszázalék) neve után a benne ugyancsak uralkodó anion nevét tesz­­szük. Az elnevezés után hasznos az összes sótartalom mennyiségét milligram­mokban egy liter vízre vonatkoztatva megadni, mert ebből következtetést vonhatunk az egyes vizek híg vagy tömény voltára. Ezek szerint hazai nagy tavaink közül a Balaton: magnéziumkarbo­nátos tó 400 mgr/liter összes sótartalommal (1. sz. ábra), a Velencei-tó: nát­­riummagnéziumhidrokarbonátos tó 2000—3000 mg/l összes sótartalommal (2—3. sz. ábrák), a Fertő: nátriumszulfát tó 5000 mg/l-en felüli összes sótartalommal (4., 5., 6. sz. ábrák). Ezekhez hasonló hazai tavunk több nincsen. Érdemes megjegyezni, hogy a Velencei-tó kémiai összetételéhez az afrikai Tanganyika tóé nagyon hasonló. Nátriumkarbonát-hidrokarbonátos sziksós vizeket találunk a Duna-Tisza közén. Ezeknek összes sótartalma általában 1500 mg/l-en felül van. (7—12. sz. ábrák.) Nátriumhidrokarbonátos vizek a kilúgozott alkáli talajokon keletkez­nek. Ezeknek összes sótartalma az 1000 mg/l-t nem haladja meg. Ilyenek a borsodi nyílt ártéri, hortobágyi, biharmegyei tó és talajvizeink. (13—d6. sz. ábrák.) Kalciumhidrokarbonátos vizek a mészkőhegyeink vizei. Erre példa a Garadna-patak vize (ezzel azonos a Hámori-tó vize is), valamint az aggteleki cseppkőbarlang vizei. 18—19. sz. ábrák.) Külföldön ez a leggyakoribb víz­típus. A Duna (21. sz. ábra) és a Tisza (20. sz. ábra) is ide sorolhatók, bár a Tiszánál a nátrium tartalom (aknaszlatinai sóvidék­), a Dunánál pedig a magyarországi vizekre jellemző magnézium tartalom előtérbe nyomul. Kalcium-magnéziumhidrokarbonátos vizek, melyekben az alkáliák ab­szolút mennyisége igen csekély, szintén gyakori hazánkban. A kettő közötti átmenetnek pedig se szeri se száma. (22—27. sz. ábrak.) Egyedülálló a nátrium-kalciumszulfát-hidrokarbonátos vizű Nyéklád­­házai-tó. (28. sz. ábra.) Magnéziumszulfátos vizeket dolomit hegyeink lábánál találunk. Ilyen a budapesti Horthy Miklós-út melletti tó (29. sz. ábra), valamint az összes keserűvíz forrásaink. Említésre méltó a Lágymányosi-tó, melynek magné­ziumszulfátos vizén meglátszik a dunavíz (kalciumhidrokarbonát, 30. sz. ábra, valamint a tó feltöltéséhez hordott anyagok hatása, 31. sz. ábra). A halastavaink vizei, ahol a termelés fokozására meszet használnak, szintén nem tükrözi vissza az eredeti típust. Példa erre a hortobágyi tógazda­ság 7. sz. halastava. (17. sz. ábra.) 20*

Next