A Magyar Biologiai Kutatóintézet munkái 13. (1941)
A) Balatonra vonatkozó és limnológiai tárgyú dolgozatok - Woynárovich E.: Néhány magyarországi víz kémiai sajátságairól
307 együtt szereplő kationok közül leggyakoribb a Ca" és Mg" együttes szereplése, a Na' és Mg" nagymértékű együttes előfordulása már ritkább, de legritkább a Na' és Ca' együttes uralkodó szereplése. Ha a fentiek szerint valamely víz hovatartozandóságát meg akarjuk nevezni, akkor úgy járunk el, hogy a benne uralkodó kation (legalább 30 egyenértékszázalék) neve után a benne ugyancsak uralkodó anion nevét teszszük. Az elnevezés után hasznos az összes sótartalom mennyiségét milligrammokban egy liter vízre vonatkoztatva megadni, mert ebből következtetést vonhatunk az egyes vizek híg vagy tömény voltára. Ezek szerint hazai nagy tavaink közül a Balaton: magnéziumkarbonátos tó 400 mgr/liter összes sótartalommal (1. sz. ábra), a Velencei-tó: nátriummagnéziumhidrokarbonátos tó 2000—3000 mg/l összes sótartalommal (2—3. sz. ábrák), a Fertő: nátriumszulfát tó 5000 mg/l-en felüli összes sótartalommal (4., 5., 6. sz. ábrák). Ezekhez hasonló hazai tavunk több nincsen. Érdemes megjegyezni, hogy a Velencei-tó kémiai összetételéhez az afrikai Tanganyika tóé nagyon hasonló. Nátriumkarbonát-hidrokarbonátos sziksós vizeket találunk a Duna-Tisza közén. Ezeknek összes sótartalma általában 1500 mg/l-en felül van. (7—12. sz. ábrák.) Nátriumhidrokarbonátos vizek a kilúgozott alkáli talajokon keletkeznek. Ezeknek összes sótartalma az 1000 mg/l-t nem haladja meg. Ilyenek a borsodi nyílt ártéri, hortobágyi, biharmegyei tó és talajvizeink. (13—d6. sz. ábrák.) Kalciumhidrokarbonátos vizek a mészkőhegyeink vizei. Erre példa a Garadna-patak vize (ezzel azonos a Hámori-tó vize is), valamint az aggteleki cseppkőbarlang vizei. 18—19. sz. ábrák.) Külföldön ez a leggyakoribb víztípus. A Duna (21. sz. ábra) és a Tisza (20. sz. ábra) is ide sorolhatók, bár a Tiszánál a nátrium tartalom (aknaszlatinai sóvidék), a Dunánál pedig a magyarországi vizekre jellemző magnézium tartalom előtérbe nyomul. Kalcium-magnéziumhidrokarbonátos vizek, melyekben az alkáliák abszolút mennyisége igen csekély, szintén gyakori hazánkban. A kettő közötti átmenetnek pedig se szeri se száma. (22—27. sz. ábrak.) Egyedülálló a nátrium-kalciumszulfát-hidrokarbonátos vizű Nyékládházai-tó. (28. sz. ábra.) Magnéziumszulfátos vizeket dolomit hegyeink lábánál találunk. Ilyen a budapesti Horthy Miklós-út melletti tó (29. sz. ábra), valamint az összes keserűvíz forrásaink. Említésre méltó a Lágymányosi-tó, melynek magnéziumszulfátos vizén meglátszik a dunavíz (kalciumhidrokarbonát, 30. sz. ábra, valamint a tó feltöltéséhez hordott anyagok hatása, 31. sz. ábra). A halastavaink vizei, ahol a termelés fokozására meszet használnak, szintén nem tükrözi vissza az eredeti típust. Példa erre a hortobágyi tógazdaság 7. sz. halastava. (17. sz. ábra.) 20*