Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1979 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1979-03-01 / 1. szám
Ismét eltelt egy esztendő Egyesületünk életében. És 1978 nem is akármilyen év volt: ekkor ünnepeltük szakmáink sportegyesületének hetvenötödik évfordulóját. Akkor, a jubileumi közgyűlés ünnepi hangulatában úgy éreztük, hogy a századforduló táján nagy tett volt egykori elődeinktől az Egyesület létrehozása. És nagy elismeréssel, hálával gondoltunk mindazokra, akik a történelmi idők viharos vizein át, napjaink csendesebb kikötőjébe vezették az Egyesület hajóját. Ugyanakkor arra is számítottunk a jubileumi közgyűlés forró pillanataiban, hogy az a sok tapasztalat, amit elődeink küzdelmes munkájából leszűrhettünk, igen jó alap lehet arra, hogy meghatározza tevékenységünket az új viszonyok között, a következő negyedszázadra. Mi szüntelenül arra gondolunk ugyanis, hogy egyre fejlődő sportéletünk új és új követelményeit, szükségleteit csakis úgy tudjuk kielégíteni, ha új módon gondolkodva bár, de felhasználjuk legjobb hagyományainkat is. A legfőbb tapasztalat az egyesület eredményes tevékenységének biztosítására, hogy meg kell teremteni az egységes vezetést, ki kell jelölni a reális célokat; gondoskodni kell a zavartalan működéshez és fejlesztéshez szükséges anyagi alapokról; el kell érni, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű létesítmény álljon rendelkezésre az edzések, versenyek és mérkőzések zavartalan lebonyolítására; ki kell alakítani a megfelelő szakmai képesítéssel és pedagógiai érzékkel felvértezett edzők hálózatát; vonzóvá kell tenni a szakosztályi életet a fiatalok ideáramlása érdekében; nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy mindenoldalúan fejlődjék szakmáink dolgozóinak tömegsportja. A felsorolás természetesen nem teljes, de úgy érzem, ezek számunkra a legfontosabbak. Éppen ezért engedjék meg, hogy a felsorolás sorrendjében foglalkozzam azzal, hogyan sikerült ezeknek az alapvetően fontos követelményeknek megfelelnünk, illetve miben vannak még elmaradások. Az egységes vezetés kérdésében az elmúlt évek során komoly előrehaladás történt. Nem túlzok akkor sem, ha rögzítem, hogy ez a Tipográfia Testedző Egyesületben megvalósult. Ez úgy jött létre, hogy az elnökség összetételében az utolsó 5—6 esztendőben lényeges személyi változások nem történtek. Ez az elnökség a kollektív vezetést alapvető szükségességnek tartotta. A megvalósítás érdekében komoly vitákban alakította ki az egész éves ülésrendjét, amelynek napirendjét az elfogadott éves és távlati tervekkel összhangban állapította meg. Az a tény, hogy csaknem minden szakosztályt elnökségi tag patronál valamilyen módon, lehetővé tette, hogy a szakosztályi munkáról nemcsak a beszámolókra támaszkodhatott, hanem személyes tapasztalatai is voltak. Ez megkönnyítette a szakmai elemző munkát csakúgy, mint a jelentkező szükségletek elbírálásának, kielégítésének munkáját is. Nagy erőt jelent az Elnökség tevékenységében az a tény is, hogy nem aprózódott el jelentéktelen dolgok megvitatásában. Mindig a lényegre, a meghatározó témák kibontására és célszerű, megfelelő határozatok hozására törekedett. A munkának mégis akadt egy gyengesége: nem mindig volt ereje megfelelő mélységben ellenőrizni a határozatok végrehajtásának színvonalát. Úgy gondolom, ezt a gyengeséget úgy lehet megoldani, hogy néhány szakosztályon belül megerősítjük a szakosztályvezetést! Ezt persze, könnyű így leszögezni, annál nehezebb megoldani, mert a szakosztályi munkában jártas, szakmailag hozzáértő társadalmi munkást nem minden sportágban lehet találni. Azt hiszem, ez a jövő fontos problémáinak témakörébe tartozik. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a kiöregedő félben levő sportolókat abban az irányban kell befolyásolni, hogy pályafutásukat befejezve szakosztályi társadalmi munkásként folytassák tovább működésüket az egyesületben Másodikként említettem a reális célok kijelölését. Ez tulajdonképpen nem más, mint az egyesület, benne a szakosztályok szakmai fejlesztési terve. Röviden összefoglalva: olyan fejlesztést szabad csak kijelölni, amely a reális lehetőségek figyelembe vételével, természetesen az erők maximális felsorakoztatásával elérhetők. Nálunk, Magyarországon szállóigévé vált: addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Ennek a mai, szocialista tartalmú változata: minden terv annyit ér, amennyi megvalósítható belőle! Felelősségem tudatában kijelenthetem, hogy a mi munkatervünk most már évek óta úgy készült el, hogy a szakosztályok reális célokat tűztek ki. Ha a tervek még nem valósultak meg maradéktalanul, abban nem a célok helytelen kijelölése a ludas, hanem emberi okok közrejátszása. Egészen világosan fogalmazva: szakmai mulasztások egyrészt a versenyzők, másrészt az edzők, vezetők részéről. S ezekkel a mulasztásokkal összefüggésben fellépett fegyelmezetlenségek. Szeretném hangsúlyozni: ha a versenyzők képességeire és várható fejlődésére alapozott tervek nem valósulnak meg, akkor mindig és mindenütt elsősorban a fegyelem meglazulását kell keresni az okok között. Az előre nem tervezhető véletlenek, mint például a betegségek, a sérülések, a családi körülmények kedvezőtlen alakulása stb., csak másodsorban jöhetnek számításba. Ennek tudatában nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy elnökségünk milyen elengedhetetlenül fontosnak tartja a fegyelem megszilárdítását az egész vonalon. Ha ennek érdekében olyan áldozatra is szükség van, mint megválni egyik-másik szakosztály versenyzőjétől, — még akkor is, ha az illető a legjobb képességűek közé tartozik — ilyen áldozatra is képesnek kell lennünk mert a fegyelem a jövő alapja! Az eredményes tevékenység biztosítása érdekét szolgáló intézkedések sorában, harmadjára az anyagi alapok kérdését jelöltem meg. Örömmel jelenthetem, hogy az állami juttatások, a szakszervezeti hozzájárulás és a saját eszközű bevételek együttesen, lehetővé teszik, hogy a Tipográfia Testedző Egyesület 10 szakosztályának mindegyike, valamint az egyesületi adminisztráció gondok nélkül, zavartalanul működhessen. Ez nagy szó a mai viszonyok között, amikor a felszerelések és a sporteszközök ára — ezek között jelentős helyet foglalnak el az importból származó, kemény valutáért beszerezhető eszközök — gyorsabban emelkedik, mint a bevételek! A Tipográfia Testedző Egyesület sajátos helyet foglal el a hozzá hasonló nagyságrendű sportegyesületek sorában: azt hiszem az egyetlen Magyarországon a közép kategóriában, amelynek egyetlen létesítménye sincsen! Se kis, BIRÓCZKY JÁNOS: Gondolatok a közgyűlésen !