Tiszajobbparti Mezőgazda, 1929 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1929-01-15 / 1. szám
2 TISZAJOBBPARTI MEZŐGAZDA ruházási pogramm alapján törekedjünk ezeket a munkálatokat ellátni és hogy e végből a megváltozott viszonyokhoz és megváltozott vízrendszerünkhöz alkalmazkodva, új törvényjavaslattal járuljak a parlament elé. Ezeknek a munkálatoknak az elvégzésére majdnem 190 millió pengőre lett volna szükség. Nekem azonban figyelembe kellett vennem az ország gazdasági helyzetét és teherviselési képességét is és éppen ezért csak a halaszthatatlan és legszükségesebb munkálatok ellátására szolgáló teendők költségeinek ellátására kívántam itt fedezetről gondoskodni. Az egyéb folyókon végzendő munkák nem függnek össze ezzel a beruházási programmal, mert hiszen az állami kezelés alá nem eső folyók kártételei ellen való védekezés során lesznek ellátva ezek a szükségletek, amelyekről ez idő szerint az 1914: XXXVIII. t.-c. gondoskodik. E törvény helyett, miután ugyanazok az okok és indokok állanak fent az útj megváltozott határ- és vízrendszer következtében, egészen új törvényjavaslattal kell jönnöm, hogy ezekről a szükségletekről is gondoskodjam. Ez a törvényjavaslat is készen van és rövid idő múlva abban a helyzetben leszek, hogy a parlament elé terjesszem. A beruházási munkálatoknak egy részét házilag fogjuk teljesíteni és csak ott fogjuk zárt ajánlatú versenytárgyalás útján vállalatba adni a munkálatokat, ahol nagyobb mennyiségű és összefüggő természetű munkálatok mutatkoznak. Természetes dolog, hogy ahol házilag fogjuk a munkát teljesíteni, ott mindig az illető vidék szociális szempontjainak figyelembevételével fogunk aztán keresetet nyújtni és biztosítani a munkásságnak. Az a reményem, hogy ennek a programotnak végrehajtása áldást hozó lesz és hogy a végrehajtandó vízügyi beruházásokkal hasznára leszünk az országnak, azt gazdaságilag megerősítjük s a nép foglalkoztatásával szociálpolitikai szempontból is javítunk a helyzeten. Újévi gondolatok Mélységes megdöbbent csönd terpeszkedik magyar földön, fagyos dermedtségben pihen ma a a határ. Az uj esztendő hajnalára vastag hótakaró alá pihent el megbújva az elkövetkezett esztendőnek minden reménye, élete, a magyar kenyér. Megállunk a küszöbén az uj esztendőnek és visszanéző tekintettel számot vetünk az elmúlttal. Mérleget készítünk: mit is adott hát nekünk? Meghányjuk, vetjük magunkban, vájjon ez az elrohant év, — mely annyira parányi, gyorsan verő hullámverés az idő végtelen tengerén s melyből egy emberi életnek mégis oly kevés adatik, — váltott-e be reményt, teljesített-e óhajtást, hozott-e örömet, messze vitt-e gondot, bánatot, jelentett-e javulást egy keresztet cipelő élet testén? Feleletet adni ezekre a kérdésekre bármilyen könnyűnek látszik is, mégis nehéz. Könnyű megállapítanunk és igazat is mondunk vele egy pár szóban: nem hozott javulást, de szaporított gondot, aggodalmat. Ahol bőségesebben mérte a Teremtő a zsákba a földünk kincsét, az acélos búzát, ott nem tudunk értékesíteni. Másutt meg szűkében maradtunk a takarmánynak, ami állattartásunk jövedelmezőségét ingatta meg. íme két legfontosabb pillérén, tartó oszlopán mezőgazdaságunknak már repedéseket hasogattak a múlt évi viharok. De lehetne folytatni még a komoly panaszt és suhogtatni okkaljoggal a hanyatló évre feddő korbácsunkat. És mégis nem szabad elhallgatnunk, hiszen mindez a 10 esztendő megpróbáltatásos kálvária járásunk poharának keserű itala még. A tragédiás sorsunk, nehéz magyar utunk áldozata a hajnal elébe. Ezért szelíden engedjük le a korbácsot, szitok az ajkakról el ne szálljon az eltűnt esztendő felé. Ha kevés volt is az öröm, amit adott, ha ritkásan termette is iszákjában a tiszta megelégedést, vegyük megnyugvással és fordítsuk a visszanéző tekintetünket előre. Legyen lelkünk állandó lakója a remény. Okunk is van reá, hogy befogadjuk, hisz történt sok olyan intézkedés, melynek jótékony hatását csak ezután érezhetjük. De hordoznunk kell azért elsősorban, mert át kell érezni mindnyájunknak, hogy az elkövetkezett új esztendő is közelebb hozott a magyar ígéret gyönyörű beteljesedéséhez. Ennek az évnek küszöbéről is feljebb lépünk egy lépcsőfokot, melyet át elérjük majd a tetőt, honnan az újra egységbe borult, újra boldog és gazdag hazát megláthatjuk.'