Tiszajobbparti Mezőgazda, 1939 (15. évfolyam, 1-15. szám)

1939-01-08 / 1. szám

1­1 szőlészeti és borászati felügyelő TISZABOR III’A­LM­I MEZŐVAZDA 1­­ pince és az új borok kezelése Irta: SÓHAI­MY IMRE (Folytatás.) Az ecetesedés. Az ecetbaktériumok épen úgy, mint a borvirág, csak a levegővel érintkező bor felületén fejlődnek, s hártyát képeznek, de hár­tyájuk finomabb, vékonyabb, mint a borvirágé, — olyan, mintha olajos lenne a bor. A hártya az ecet­baktériumok sejtjeiből áll. Szaporodásukhoz a levegőn kívül magasabb hőmérsékletre is van szükségük. Legjobban szaporodnak 34 C. fok kö­rül,­— a felső határ 42 C. fok, — az alsó 4—7 C. fok. Az ecetbaktériumok az alkoholt oxigén felvé­tele mellett ecetsavra és vízb­e bontják. Előzetes védekezés az ecetesedés ellen • a szü­retkor való válogatás, ami abból áll, hogy a beteg szőlőfürtöket külön dolgozzuk fel. Feldolgozás alatt, kivált meleg időben ne hagyjuk a törkölyt sokáig a levegőn. Az edények tisztaságára foko­zottan ügyeljünk, mivel az ecetesedést legna­gyobb részben a tisztaság elmulasztása okozza. A borok gondos feltöltögetésével akadályozzuk meg azt, hogy azok felületén ecethártya képződjék. gyenge borokat ajánlatos minden fejtéskor mérsé­­­kelten kénezni. Ecetesedésre hajlamos borokat ne tartsunk meleg pincében. Ha észrevesszük, hogy valamelyik bor ecete­sedni kezd, azonnal pasztőrözzük, vagy fejtsük ást erősen kéneztt hordóba s tartsuk a hordót tele. A kiürített hordót, amelyikben ecetes bor volt, azon­nal forrázzuk ki s utána még mossuk ki 2 száza­lékos forró szóda oldatta­l. Ha csak igen gyengén volt ecetes a bor, idővel magától is megjavulhat. Nagyobb ecetsav tarta­lom esetén azonban erre hiába várunk. Az ecetsa­vat­ a borból nem tujuk kivenni, — nincs más mód, minthogy ezt elpalástoljuk. A friss törkölyre­­ való felöntéssel és újra áterjesztésével szénsavat jut­tatunk a borba s az ec­savat­ meg is hígítjuk. Az áteresztett bort azonban minél előbb fogyasszuk el, mert később az ecetes íz újra ki fog ütközni.­­ Nagy tömegben házasítva, szintén eltüntethetjük az ecetsavat, de ehhez csak előzetes próbák után forduljunk, nehogy még több ecetes bort csinál­junk. Az ecetes bornak szénsavas m­ésszel való sav­­talanítása nem vezet eredményre, mivel a szénsavas mész a borban előforduló nemesebb savakat kö­zömbösíti előbb és csak utoljára az ecetsavat. Az ecetes bor, ha­ már fogyasztásra alkalmat­lan, úgy kifőzhetjük, de az ilyen borból nem les­z valam­ii kifogástalan borpárlat, mivel az­ ecetsav is ecetes tesz. A bort­­ kifőzés előtt teljesen közömbö­síteni kell szénsavas mésszel, vagy szénsavas ká­lival. Az erősen megecetesedett bort, ha a baktériu­mok az alkoholt nagyrészben elpusztították, kifőz­ni nem érdemes. Az ilyen bort borecet készítésére használjuk fel. Miután a borok kiforrottak,­­­ lefejtjük és további kezelés végett az ászokpincébe helyezzük. Tekintettel az idei nagyrészben rothadt szőlőből szüretelt borokra, ha azt nem nyálkáztuk le, de ha még le is nyálkáztuk és azok hajlamosak a barna­­törésre, úgy az újborokat kénezzük meg. A borok kénezését kisebb gazdaságokban legcélszerűbb ká­lium metabisulf­ittal végezni. Még­­pedig a borok szerint X­VA drb. 10 grammos pasztillát adva egy hektoliter borhoz, miáltal a barnatörést okozó oxidázt és egyéb más borbetegségket okozó bor­baktériumokat elpusztítjuk. A kálium meta­­bisulfit fehér kristályos anyag, — por alakban is, de leginkább pasztilla alakban jön forgalomba. A pasztillát porrá törjük, kevés borban feloldjuk és úgy adjuk a kellő mennyiséget a borhoz, — vagy pedig egy sűrű szövésű tülzacskóba tesszük és be­lógatjuk a borba, — ott rövidesen elolvad. Az ászokpincét, mielőtt a bort oda bevinnénk, alaposan takarítsuk ki. Vigyünk ki onnan min­denféle idegen anyagot, hulladékot, különösen a korhadásnak, romlásnak induló fanemű­eket. A pincefalakon levő penészgombákat és más piszkot, szennyet fogó anyagot gondosan letakarítjuk, pincét alaposan kiszellőztetjük, nehogy dohos le­­­gyen a levegője, mivel a bor mindenféle idegen szagot könnyen felvesz. A pincét állandóan tisztán­kell tartani, amit úgy érhetünk el, hogyha a szára­zabb pincét kéthetenként, a nedvesüket pedig min­den héten alaposan kitakarítjuk, kiszellőztet­jü­k és beképezzük. Ha a pince talaja kőből, téglából vagy beton­ból van, azt minden hónapban egyszer vízzel mos­suk fel. Az ászokfákat és a hordókat minden hé­ten, vagy legalább is minden két­­ hétben egyszer alaposan tisztogassuk le. Ha a penész túlságosan elterjedne, úgy a bor könnyen penészízű lenne, mivel amint már említettem, a bor igen kényes mindenféle idegen szaggal szemben. A hordók törölgetését mindenkor­ig töltöget­és után végezzük, mivel­­ elkerülhetetlen, hogy pár csepp bor ki ne csorogjon a töltögetés alkalmával. A borkezelésnél használt eszközöket, használat után azonnal paossuk ki vízzel, mivel ha benne hagyjuk a bort, úgy ezen eszközökben a bor meg­­ecetesedik és ha megint használjuk azokat a v/> eszközöket,­­ belevisszük a borba az ecetbakté­riumokat, vagyis mesterségesen beoltjuk boru­n­kat ecetbaktériummal. A tisztátalan eszközökkel mindenféle bőrbetegséget, és így a dohosságot is terjesztjük. Tehát azon kell lenni, hogy a pincé­ben a legnagyobb rend és tisztaság legyen, mert ez a borok egészségére igen nagy kihatással van. Eg­y másik fontos­ munka a pincében a kénezés. A kénezést sem a borok, sem pedig az üres hordók kezelésénél nem nélkülözhetjük. A pincegazdaság- Szőlészet • Rovatvezető: Várkonyi Antal m. kir.Borászat m ■

Next