Tiszántúli Kossuth Kalendárium, 1957

Veres Péter: Az első összeveszés

VERES PÉTER: cAszl dm önsztveméj REGÉNYRÉSZLET A BALOGH CSALÁD-BÚG 1919 márciusát írjuk. Balogh Jani (még mindig Jani, amíg el nem veszi tőle az első kicsi fia) egyik estefelé borúsan, gonddá­­telten jött haza a nem­zetőri szolgálatból. Rossz híreket hallott odabenn : a román király nem akar belenyugodni, hogy Magyarország köztársaság legyen és el akar jönni egészen a Tiszáig. Azt mondják, a franciák meg feljöttek már Belgrád felől Szegedig. Ebből pedig baj lehet, nagy baj. Azt mondja Erdei Gábor, a nemzetőr­­parancsnok is, hogy „az imperialisták szemében nagy szálka a magyar köztársaság”. Várjon ebből most már mi következik? Újra el kell menni? Most meg már a románok ellen? De hogy bírunk meg annyi ellenséggel? Csehek, szerbek, románok, mind ellenünk jönnek! Hiszen ha az antant nem segítené őket, majd elbánnánk mink velük, de hát ki tudja mi lesz, ha mindenki erre a kicsi magyarra tör? Varga Julcsa, a háromhetes menyecske nem tudott még ezekről a hírek­ről. Ő éppen úgy nem olvasott újságot, mint az asszonyi nem nagyobbik része s még ha néha­ nagyobb események alkalmával haza is hozott Jani egyet-egyet, azt szépen kicakkozva a konyhapadkára terítette, úgyhogy ott virított nagy betűkkel foghíjasan, hogy: „Káro... hály. . . köztá... inök. Ő még csak onnan szokta megszerezni a nagyvilág híreit, ahonnan a többi asszonyok, akik a csaposkútnál, a boltban, a sorbanállásnál szedik fel, ahol pedig az újsághírek sokszor nagyon átalakulnak, vagy eredeti értelmüket vesztik. Most azonban mióta új asszony, még az ilyen helyre is ritkán jár, inkább engedi, hogy az anyósa menjen a kútra is, mert ezek az asszonyok ahol csomóban vannak, olyan gonoszak tudnak lenni az új menyecskékhez. Úgy tudnak ránézni és úgy rákerítik a beszédet, vastag tréfákkal is, hogy jobb előlük menekülni, mert pirulás nélkül nem lehet kibírni. Most hát a mézeshetek közepén, még az álhíreket és a rémhíreket se szedte fel : nem hallott rá a füle. Az asszonyok csak akkor válnak „társadalmi emberré” és így hírcsinálóvá és hírhordóvá is, amikor már egy kicsit eltelnek a szere­lemmel. Amikor már a szerelmes párjukból dörmögő férj lesz, eluralkodik rajtuk a matróna-természet: tele vannak a mások ügyeivel, mindent meg­látnak, mindent meghallanak és mindent megítélnek, de rendesen csak a saját falujukból vagy ha az túl nagy, éppen csak a saját utcájukból. Ami azon túl van, az országra és a világra azonban keveset gondolnak. Varga Julcsa még nem tart itt, hogy is tarthatna, et az egész világból még csak az érdekli igazán, hogy mikor jön már haza Jani a szolgálatból.

Next