Tiszántúli Népszava, 1945. szeptember (1. évfolyam, 147-160. szám)

1945-09-02 / 147. szám

évfolyam, Hl. szám, 1945. szeptember 2. vasárnap Ara ^ pengő GLVp A SZOCIÁLDEMOKRATA P­Á­RT NAPILAPJA 'teo-Btca's » MEGJELENIK HÉTFŐ KITÉTELÉVEL MINDEN NAP . Kiadóhivatal: Pia^'T* Kereskedők gyűlése van ma Debreenben. Ke­­reskedőké, akik a tegnap kereske­­dői voltak, de kereskedők akarnak lenni holnap is­ Azért gyűlnek ösz­­sze ma, hogy megvitassák a holna­pot. Tudni akarják, hogy milyen lesz a holnap kereskedelme Ennek a foglalkozási ágnak kérdései ma mindannyiónkat fokozottabb mér­­tékben érdekelnek, mint máskor, mint bármikor Mert a kereskedé­si lem útján kapjuk meg azt az árut, amiből kevés van, és mert a keres­­k­­edelem áraitól függ, hogy miként fól tudunk megélni A kereskedelem féi becsületességétől függ, hogy miként­­ tudunk megélni A kereskedelem­­ becsületességétől függ, hogy ka­punk-e árut és meg tudjuk-e fizetni. Az egész dolgozó társadalom nevé­ben nekünk is van tehát mondani­valónk a kereskedők miai gyűlésé­vel kapcsolatosan. A Szociáldemokrata Párt, a dol­gozó­k tömegpártja legutóbbi kon­gresszusán részletesen foglalkozott azokkal az égető fontosságú kérdé­­sekkel, melyek a kereskedelmen keresztül érintik a dolgozókat. — Legközelebbi cselekvéseink irány­ú I&S&le münk ezért a kereskedelem terüle­teire is erősen kiterjed. Jól tudjuk, hogy a reánk váró tél átvészelésé­­nek sikere attól függ, hogy mennyi­re tudunk rendet tartani a keres­kedelemben, figyelemmel egyaránt a kereskedők és a fogyasztók érde­keire. Ezért feltétlenül követeljük a kereskedelem feleslegesen nye­részkedő, árdrágító szervének, a lánckereskedelemnek teljes kikap­csolását, hogy az áru minél rövi­­debb úton, így minél olcsóbban jus­son a fogyasztóhoz. Könyörtelen hívei vagyunk a legsúlyosabb bün­tető intézkedések alkalmazásának a fekete kereskedelem ellen és eb­ben a harcban sohasem fogunk el­­lankadni, amíg a feketepiacot drti­kói eszközökkel teljesen ki nem irtjuk. A holnap kereskedelmét mi a szövetkezeti vonalon látjuk kibon­­takozni. Célunk, hogy a korlátolt mennyiségű közszükségleti cikk ará­nyosabb elosztása érdekében a kis­kereskedőket beszerzési szövetke­zetekbe tömörítsük. Ezzel párhuza­mosan munkás­szövetkezeteket lé­­tesítünk, amelyeknek az lesz a fel­­adata, hogy a dolgozókat a szüksé­ges fogyasztási cikkekkel ellássa. Kereskedelmi programmunk rész­letesen kiterjed a külkereskede­lemre is. Valljuk, hogy ennek első feladata: az újjáépítés szolgálata. Nyersanyagszükségleteink fedezé­­sére nagy felszabadítónkkal, a ba­ráti szomszédos Szovjet­unióval már létrejött az első megállapodás: meggyőződésünk, hogy a most meg­­vont kereteket sikerül majd a ma­gyar dolgozók szükségleteinek biz­tosítására fokozatosan tovább szé­­é­lesíteni. Szorgalmazzuk annak a vonalnak továbbépítését, amelyen máris kapunk árut Romániából és Csehszlovákiából és amelyen két­ségtelenül hamarosan kapunk Ju­goszláviából is. A világpolitikai helyzet alakulásának megfelelően, a dolgozók érdekeihez igazodva, folytatjuk kereskedelmi kapcsola­taink kiépítését a távolabb fekvői országokkal is. Hisszük, hogy akik ma gyűlésez-Szakasits Árpád, a Szociálde­mokrata Párt főtitkára pénteken délután nagyszabású politikai be­számolót mondott a Szociáldemo­krata Párt 14. kerületi szerveze­tében. — Politikai beszámolómat emlé­kezéssel kezdem — mondotta. — Holnap lesz 15 esztendeje annak, hogy Budapest szervezett munkás­sága, élén a Szociáldemokrata Párttal és a szakszervezeti ta­náccsal kivonult az utcára, hogy élethez és kenyérhez va­­ló jogát követelje, attól a kormánytól, mely Magyaror­szágot az urak vadászterüle­tévé tette. Szeptember els­eje a magyar mun­­i .r . V,.' ■ » ry o-gebK. J ~ , egyben legtragikusabb fejezete. A tízesztendős ellenforradalom után, a börtön­ Magyarországon, ahol csendőrszuronyok sövénye zárta el az utat a szabad eszme elöl és a városokban üldözött vad volt a munkás, a dolgozó ember, mégis a munkásosztály legértékesebb rétege, a szervezett munkás­ság, megmutatta, hogy az esz­mét megölni nem lehet, s sza­­bad gondolatot még oly brutá­lis erővel sem lehet elfojtani. Gondoljunk mély megillető­­déssel azokra, akiknek életét a Bethlen-korszak gyalázatos csendőrtenorja kiáltotta- Őriz­zük meg emléküket. Az országos pártgyűlés kinyilvá­nította, hogy szilárdan ragaszkod­junk régi szép hagyományainkhoz. Önálló, független pártként ál­lunk az ország szolgálatában és nem adjuk programmunk egyetlen pontját sem oda. De amilyen határozottan leszö­gezte ezt az országos pártgyűlés, épp oly határozottsággal tett hi­tet a másik nagy munkáspárttal­­ való együttműködés mellett, ame-­­lyet ez a kongresszus megpecsé-­­tett. A kongresszusnak módjában­ volt megállapítani, h­ogy ez az együttműködés szabad akara­tunkból jött létre és megfelel nem­csak a magyar proletariátus, ha­nem az egész ország érdekeinek. Megfelel ez az együttműködés a velünk rokonszenvező haladó pol­gárság, a kisiparosok és kiskeres­­kedők széles rétegei érdekeinek is. Természetesnek kínálkozott a két munkáspárt együttműködése. Természetesnek mutatkozott, hogy ez a két párt együttműködve dol­gozzék a közös célért, a szabad­ságért, a kenyérért, a biztonsá­gért. Természetesnek mutatkozott előttünk, mert ha ez a két párt együttműködik, akkor ez oly ha h­a­talmas erőt jelent, mely mellett a haladó gondolkozású középosztály­beliek zavartalanul tudják folytat­ni egyrészt a maguk munkáját, másrészt bíznak benne, hogy a jö­vő az ő számukra is biztosítja az élet jobb lehetőségeit, mint ami­lyenbe eddig részük volt. De e­­mellett szólott az is, hogy ha a két munkáspárt megint, mint a történelem folyamán már egyszer, egymással szembe kerül, akkor az önmarcangolás olyan állapotába jutunk, amelyből senki más hasznot nem húzhat, mint az a sötét reakció, mely itt ezen a földön, Európa leg­hosszabb ellenforradalmát tar­totta fenn. Ezen a kongresszuson tehát meg­­:pl.«éfj4£d,jU a kát. ,«}. kásj.árti együttm­űködése, ele kin,ilv£,mint az is, hogy a Szociáldemokrata Párt vitat­­lanul és megtántoríthatatla­­nul a demokratikus szellemi­ség letéteményese és az is akar maradni, mert elképzel­hetetlennek tartja ennek az országnak az életét a közmeg­egyezés elvének maradéktalan érvényesülése nélkül. Természetesen nem mondhatunk le azonban az értékmérésről. Meg­méretik mindenki súlya, mindenki joga és mindenki helye a társada­lomban. A mi értékmérőnk a mán­­ki, ki mennyit tesz, mennyit dol­gozik, annyi jogot és kenyeret él­vezhet és semmi többet. Ezen túl esik minden hazaáruló, nyilasbé­­renc és volksbundista. Számukra nem lesz jog és nem lesz kenyér ! Demokratikus felfogásunkból folyik, hogy az ország építé­se a parlamentáris elveknek megfelelően történjék. Ezután részletesen ismertette a reakció rémhírterjesztésének és suttogó propagandájának hátterét. Mondjuk csak meg: a reakció volt az, amely Bu­dapesten is heteken át fűtöt­­te a szenvedélyeket abban a vitában, amely a munkáspár­tok között folyt a közös és külön lista körül és ha semmi más oka nem lett volna an­nak, hogy pártunk a közös lista mellett döntsön, akkor a magyar reakció magatartása, suttogó propagandája, lesben­­állása és kaján vicsorgása a vita felett arra ösztönzött vol­­ne bennünket, hogy igenis megteremtsük a két munkás­párt közös listáját. Nyíltan meg kell mondanom, hogy számunkra sem volt olyan nagyon könnyű az elhatározás. A két párt között vannak súrlódási felületek , és nagyon jól tudjuk, hogy menny­­ javítanivaló volna, a két párt kö­zötti viszonyban. Ezek azonban nem befolyásolhatják történelmi fontosságú döntéseinket, ezeket majd elintézzük egymás között. — Testvérpártunkkal kötött szövet­ségi szerződésünk egyenlő jogok alapján jött létre. Egyenlő értékű pártként kö­töttük meg és természetesen arra az álláspontra helyezked­tünk, hogy a súrlódási felüle­tek nem szolgálhatnak okot ar­ra, hogy a pártvezetésért ne gondolkozzék világmértékben. Nekünk nyíltan és őszintén színt kell vallanunk. Mi a dolgozók pártja vagyunk, a demokratikus eszmék letéteményese és nem va­gyunk hajlandók semmirére ....ak­ciós álmoknak és törekvéseknek hajlékot adni. Azt mondták, vigyázzunk a közös listával, mert meginog bennünk a polgárság bizalma. Én fontosnak tartom a polgárság bizalmát, de ennél fontosabbnak tartom a nyílt színvallást. Azok a polgárok, akik azért nem szavaz­nak ránk, mert a közös lista miatt megingott a bizalmuk bennlünk, azok nyilván rosszul ismernek bennünket, de rosszul ismerik az ország mostani állapotát is.­­ Sokat hallottunk arról is, hogy közös listával a két párt fú­ziója felé teszünk lépést. Erre csak azt felelhetem: Mindkét pártnak megvannak ebben az országban a maga történelmi feladatai. Mind­egyik párt el van kötelezve bizonyos társadalmi, gazdasá­gi és politikai feladatok meg­oldására. A fúzió, a két párt egybeolva­dása nem időszerű és hosszú, hosszú ideig nem is lesz idő­szerű. Nincs szó tehát fúzióról, de ha sza­­bad volt annak idején Rassayval közös listán menni, akkor szabad legyen most Rákosi Mátyással is közös listán menni. Akármennyit verekedtünk is mi kommunista elv­társainkkal, mégis közelebb áll­nak ők hozzánk, mint a henye, gerinctelen, áldozatra sohasem hajlandó polgárság. De így kellett döntenünk azért is, mert ha nem ezt tesszük, végzetes összeveszé­­sekre kerülhetett volna sor az üze­mekben és a gyárakban. Azt hiszem, hogy a közös lis­ta mindenképpen óriási erőt és előnyt jelent, amely érvénye­síteni fogja a mágneses tör­­v£-gl­­óriánt fog vonzani és nem veszítünk ve­le, hanem nyerünk.. Külpolitikai szempontból is mér­legeltük a döntést. Elsősorban mérlegeltük azt a jogos aggodal­mat, amelyet a Szovjetunió részé­ről Magyarországgal szemben ta­pasztalunk. Az utóbbi 8 hónap alatt sikerült ezt az aggodalmat nagymértékben enyhítenünk. Különben is a Szovjetunió a szocializmus világát készíti elő, tehát a Szovjetunió felé kell tekintenünk nagyobb és mélyebb bizalommal, hiszen nyugatról láthatjuk, semmifé­le támogatást nem kapunk. Mi felemelt fővel népünk nyugat felé és a szabad szomszéd nép A félé is, mert jó barátságban aka­runk élni velük, de egész szívvel fordulunk kelet felé, mert a mi életünk ezen a területen játszó­dik le. A beszédet többször szakította félbe zúgó taps. Szakasits Árpád: Önálló független pártként állunk az ország szolgálatába nek és a holnap kereskedői akar­nak lenni, mindannyian távoltart­ják maguktól a kapitalista szék­e­­met. Ha ezt fogjuk tapasztalni mű­ködésükről, melyet a jövőben még fokozottabb figyelemmel kísérünk, akkor, de csakis akkor, meg fogjuk találni a közös utat Moskva: A hadifoglyok hazabocsájtása fegyver a reakció ellen Moszkva, szept. 1. A magyar hadifoglyok hazabocsátása a Szov­jet­ Unió nagylelkűségét, Magyar­­ország iránt tanúsított jóindulatát igazolja - mondotta Nikolaj Fjo­­dorov a moszkvai rádióban. - Jól emlékszünk még arra, hogy a ma­gyar hadsereg a német hadsereg mellett harcolt, a magyar katonák a németekkel együtt pusztítottak és romboltak. Árvákat és özvegyeket, romokat és pusztulást hagytak hát­ra. A szovjet katonák mindenkor szigorúan betartották a sztálini gondolatot és elvetették a bosz­­szút. A Vörös Hadsereg kidöntötte Magyarországot a háborúból és rá­vezette a demokrácia útjára. Ma­gyarország gazdasági és politikai újjáépítése érdekében a Szovjet­ Unió szabadon bocsátja és hazaszál­lítja a magyar hadifoglyokat és ez­zel a nemes gesztussal új erős fegy­vert ad a fasizmus végleges legyő­zéséhez. A hazatérők között ezré­vel vannak olyanok, akik csak most ismerték meg a Szovjet­ Unió igazi arcát, a szovjet polgároknak nyújtott élets­ínvonalai, a falut és a várost. Ezek a felvilágosult ka­tonák bizonyára hasznos polgárai, intézői és harcosai lesznek a ma­gyar demokráciának. A hazatérők nem feledkeznek meg a háláról, amely­­a Szovjet­ Unió nagylelkű­sége következtében Magyarorszá­got kötelezi

Next