Tiszántúli Népszava, 1946. május (2. évfolyam, 97-112. szám)
1946-05-01 / 97. szám
Debrecen, 1946 május 1. szerda II. évf. 97. szám TISZÁNTÚLI ENIQKRATapARTNARILA ára 1.000.000 fsensé GYŐZELMES MÁJUS FELÉ... írta: Marosán György Alulról indultunk el, a mélyből, a bányák tárnáiból, ahol örök éjszaka van és robot és ahol minden fekete és sötétségbe borult. A bűzös, piszkos üzemekből, gyártelejtekről, ahol minden olajos és kormos és ahol a levegő is fekete s nehéz. A szántóföldekről, ahol kőkemény földet tartunk mi, a jobbágyok ivadékai. Az irodákból, hivatalokból, azok kulisai, akik rosszul tápláltak és csempészek voltak. A külvárosok bérkaszárnyáiból, ahol a proletárok milliói éltek és élnek kárhozatos életet, mint a börtönbezárt rabok. A külvárosokból, ahol minden sivár és csúnya én ahol az ínség, örökös veszekedés és pálinka tamyáz. Olyan mélyről indultunk el, amilyen mélyről nép és osztály még nem indult el, mióta emberekről, társadalmukról szól a történelem. Életünk a szakadatlan munkában, éhségben és sötétségben telt el, hiába volt jólét, bőség és napfényes az ég. A munka jutalma a nyomor, az éhség volt. Ebben az időben, a XVIII. és XIX. században az volt a jelszó: „Gazdagodjatok, mindegy hogy hogyan, és mindegy hogy kin!“ Ebben az időben rakták le az ipari nagyvagyonok alapjait, amelyek évről-évre növekedtek, miként a kisüzemből nagy gyár lett és miként népsó karedtek el a bérkaszárnyák és sűrűsödtek a temetőben a keresztek. A diadalmaskodó harmadik rend kapitalistái orgiát ültek és halmozódtak a nagy vagyonok és növekedett az éhség, a nyomorúság. A ki nem fizetett munkabérek, a vér, könny és verejték napról-napra növekedett. Valamit tenni kellett, mert mérhetetlen volt a szenvedés és a szörnyű igazságtalanság. Becsületes gondolkodóik, a dolgozó nép barátai, írók és költők szépüket írtak és a nagy nyomorúság kellős közepén utópisztikusan szép államról álmodoztak. .A szenvedés és nyomor azonban tovább növekedett. Lázadások, géprombolások, polgárháborúk és forradalmak nyomán, szüntelen véráldozatok nyomán végre megszületett a világ számára a legjobban kifejezhető jelszó: Világ proletárjai egyesül , jetek. És ennek jegyében osztályok és népek, országok és világrészek tolták előre a XIX—XX. század óramutatóját, hogy a sokat szenvedett, mérhetetlen nyomorúságban élt dolgozó nép elérkezhessék egyszer az élet napfényes oldalára, a szabadság, a kollektív jólét és emberiesség birodalmába. * Májusok, harcos történelmi májusok. Nemcsak egy zedéké és egy népé, l^Hgni egy egész világé vagytok. Országbatárok omlottak 1, mert a dolgozó nép sorsa és vegymásrautaltsága közös Egy volt az életünk, a magyar dolgozó nép élete és sorsa az egész világ összes dolgozóival. Ezért lett május nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon a munka és munkás harcos napja. A történelem távlatából nézve talán talán a legszebb és legnagyobb tett az indulás volt, amikor egy közös vágyból, közös akaratból prograaum lett és harc lett. Miért és ki ellen? Az ipari rabszolgaságban élő munkások kenyeréért és a szabad emberek társadalmáért, a tőke ellen, amely emberi könnyből, vérből és verejtékből arany bullahegyeket épített. Kezdetben volt 18—20 órás munkaidő, a látástól vakulásig a robot és mégis az örökös éhség bizonytalansága. Rövidebb munkaidőt akartunk, becsületes bánásmódot, emberséges életet, biztonságot a munkanélküliség szörnyű réme ellen. E harcok közepette nem hagytuk, hogy meghonosuljon a történelem legborzalmasabb modern jobbágyrendszere. Évtizedekig külön-külön elszigetelten folyik a harc. A kapitalizmus kényszereszközöket alkalmazott s más nemzetük munkásaival, sztrájktörőivel akarta letörni a munkások becsüle^ÉBlrcát. És jött a nag^jl^HRas, egyszer a nag^pTOcfog^^a nemzetközi JhnuiMtMfteg tiltom megalá Auldm. ifikké, tMt meg a Egy eMberölj Éret e*fdt kicsi volm nég »rereg, amnw’ arányában neW évről-évre* nyomu^Bt^JPTvedés és a szSfit eiaLi/mus igazságainak tudo-Vaj niki Moptmi alapozás... Az ősz- ■ töncmérlknek öntudatos szó-1 lidaiwís#' váltak, az igazság- ba 'Anwhit legyőzte a félelmetis^sivasagot és butaságot»-, a növekvö sereg azóta szin^Apfhardban áll a föld alatt s Töld felett. Eleven, élő történelem ez, amelyről egyszer századok, békés századok sokat fognak írni, a munkásmozgalom indulásáról és hősi korszakáról. Semmiféle diktátor, császár és uralkodó csalhatatlansága nem segített itt, a népbolondító, világnézetet felforgató kuruzslók is csak rövidéletűek voltak, mint a tiszavirág és a szappanbuborék. Még ma volt rádió, de napok és hetek alatt, mint a meteor csillogására, mindenki felfigyelt a három nyolcas jelszavára és a kötelező, törvényes munkásvédelem követelésére. Kevesen vették észre, hogy egyszer ez az indulás mozgatóerejévé fog válni a fejlődésnek és ennek jegyében kemény harcok fognak megszületni. Indulásában lebecsülték, később mindenkinek tudomásul kellett vennie, hogy az osztályok harca és a szocializmus megvalósításáért folytatott küzdelem olyan szükségszerű, mint a levegő és mi büszkén elmondhatjuk, hogy a szüntelen harcok alatt váltunk rabszolgákból emberekké, a termelés gépezetéből a termelés tényezőjévé. Nem vagyunk mostmár egy világ gépalkatrésze, hanem magunk vagyunk a világ. Kivendkedtük magunk■tak a helyünket abba a társultamba, amely csak árunak mor bennünket látni és használni. Kiverekedtük azt a rangsokat, hogy ne csak számolvelünk, hanem vegyékHwnáiSul, hogy mindennek a munka, amely csodát tud művelni. A társadalom és fct |v JKg legelső és legfontosabb ter' Hője nem lehet más, mint ■jreEnka és munkás védelme ■pKpghecsüIésc. WiTfczínt adtunk az emberiség mvábbi küzdelméhez, új IgW^Aikkal gazdagítottuk a WWrcesebb, emberibb gazdasági és társadalmi rendért küzdők harcos táborát legyőztünk hazug apostolokat és államrendszereket. A történelem ezután nem róluk, hanem rólunk fog szólani, a munka és a munkás hőséről. Világesemények és történések szereplői és hősei lettünk és leszünk ezután, akik egy új világ megteremtésének vára-Hiányosai vagyunk. Mártírok ezreit, százezreit és millióit adták, akik a hóhérok kezétől vértanúhalált haltak a nagy igazságért. A kiontott vér mindig és újból megtermékenyítette a földet. Hiába sajátították ki igazságainkat, hiába hamisították meg a szocializmust, hiába költöztették be a bohócokat barna, fekete és töki ruhába, hiába lendült át a kapitalizmus a szabad liberalizmus világából az imperialista fasizmusba. A dolgozó nép serege nőtt, a harc kiszélesedett és a szüntelen vereségek után győzelmek jöttek sorra. Értse meg a magyar nép és a világ, a harc, most már nemcsak a munkásosztályért magáért folyik, hanem a népekért és a nemzetekért és az egész világ szabadságáért. Háborúk ellen a békéért, a munka nélkül jól élők ellen a dolgozók világáért. .A magyar májusoknak mély és nagy tradíciójuk van, véres történelmi tradíció. Sokat köszönhet az új magyar demokrácia azoknak a májusoknak, amelyek több mint egy emberöltővel ezelőtt tűzték a demokráciának és a szocializmusnak követeléseit zászlójukra Magyarországon. Kitaszítottak voltunk, „hazátlan bitangok“ mi magyar dolgozók, munkások, parasztok és értelmiségek, akik gazdaggá tettük ezt az országot anélkül, hogy magunk valaha éreztük volna ennek a gazdagságnak jussát. A harc nem volt hiábavaló, a tegnap kitaszítottak, a hazaárulók ma az országot jelintik, a népet és a magyar nemzetet, akik egy szörnyű háború után újjá fogják építeni nemcsak, fizikai, hanem lelki értelemben is ezt a sokat szenvedett országot. üdvözlünk Téged Májust aki most már nemcsak a munka, hanem a szabadság ünnepe is vagy. Új hitet, új erőt merítünk a további harcok felé. Szakítani akarunk a múlttal, annak minden beteges szellemi megnyilatkozásával és egy új emberért folyik a harc Magyarországon, a boldog és szabad dolgozó emberért. Ez a harc lesz azonban a végső és ezért mondjuk mi, hogy útunk, mely nagyon mélyről indult el, halad a diadalmas május beteljesedése felé. kének ' rnzeti és nemzetközi esainiatatki: oJBak ere- ■ p megindult nagy mérv PúnWfíl vedig az egész világon m harcos' és győztes jpjmnátm: sf-dfa á-'-dam/tlizrms fe\ köze^^ám'ból és aJ^kttból harc Tett, kemény és W:rlelhetetlen egy^n^Lp elnémultak a «Rai r@k Jk üzemek kürtjei, samya,oaioldekeuk elnémult a rjposoj^ajalws ni munkások Mvomalak -llharom igazi színlegére,m^mKkjfí. MUNKÁSOK Walt Whitman verse A mészárosinas leveti vágóruháját, vagy kését köszörüli piaci árusítóhelyén. Én ott csatangolva élvezem ügyességét és hetyke ugrándozásait. Szurtos, szőrösmellű kovácsok veszik körül az üllőt. Mindnek kalapács a kezében, mind készen áll, a tűz javában izzik. A hamuval beszórt küszöbről figyelem mozdulataikat. Derekuk könnyedsége még vaskos karjaikkal is összevág. Fejük felett lóbálják a kalapácsot, lassan és biztosan lábalják. Nem sietnek, mind odavág, ahová kell. Fordította Gáspár Endre