Tiszántúli Népszava, 1946. május (2. évfolyam, 97-112. szám)

1946-05-01 / 97. szám

Debrecen, 1946 május 1. szerda II. évf. 97. szám TISZÁNTÚLI E­NI­Q­K­R­A­T­a­p­A­­R­T­N­A­R­I­L­A ára 1.000.000 fsensé GYŐZELMES MÁJUS FELÉ... írta: Marosán György Alulról indultunk el, a mélyből, a bányák tárnáiból, ahol örök éjszaka van és ro­bot és ahol minden fekete és sötétségbe borult. A bűzös, piszkos üzemek­ből, gyártelejtekről, ahol min­den olajos és kormos és ahol a levegő is fekete s nehéz. A szántóföldekről, ahol kő­kemény földet tartunk mi, a jobbágyok ivadékai. Az irodákból, hivatalokból, azok kulisai, akik rosszul táp­láltak és csempészek voltak. A külvárosok bérkaszár­nyáiból, ah­ol a proletárok milliói éltek és élnek kárho­­zat­­os életet, mint a börtönbe­zárt rabok. A külvárosokból, ahol minden sivár és csúnya én ahol az ínség, örökös ve­szekedés és pálinka tamyáz. Olyan mélyről indultunk el, amilyen mélyről nép és osztály még nem indult el, mióta emberekről, társadal­mukról szól a történelem. Éle­tünk a szakadatlan munká­ban, éhségben és sötétségben telt el, hiába volt jólét, bőség és napfényes az ég. A munka jutalma a nyo­mor, az éhség volt. Ebben az­ időben, a XVIII. és XIX. szá­zadban az volt a jelszó: „Gaz­dagodjatok, mindegy hogy hogyan, és mindegy hogy kin!“ Ebben az időben rakták le az ipari nagyvagyonok alapjait, amelyek évről-évre növekedtek, miként a kis­üzemből nagy gyár lett és mi­ként népsó kar­ed­tek el a bér­­kaszárnyák és sűrűsödtek a temetőben a keresztek. A diadalmaskodó harmadik rend kapitalistái orgiát ültek és halmozódtak a nagy va­gyonok és növekedett az éh­ség, a nyomorúság. A ki nem fizetett munkabérek, a vér, könny és verejték napról-nap­­ra növekedett. Valamit tenni kellett, mert mérhetetlen volt a szenvedés és a szörnyű igazságtalanság. Becsületes gondolkodóik, a dolgozó nép barátai, írók és költők szépüket írtak és a nagy nyomorúság kellős köze­pén utópisztikusan szép ál­lamról álmodoztak. .A szen­vedés és nyomor azonban to­vább növekedett. Lázadások, géprombolások, polgárhábo­rúk és forradalmak nyomán, szüntelen véráldozatok nyo­mán végre megszületett a vi­lág számára a legjobban kife­jezhető jelszó: Világ proletárjai egye­sül­ , jetek. És ennek jegyében osztályok és népek, országok és világré­szek tolták előre a XIX—XX. század óramutatóját, hogy a sokat szenvedett, mérhetetlen nyomorúságban élt dolgozó nép elérkezhessé­k egyszer az élet napfényes oldalára, a sza­­badság, a kollektív jólét és emberiesség birodalmába. * Májusok, harcos történelmi májusok. Nemcsak egy zedéké és egy népé, l^Hgni egy egész világé vagytok. Or­­sz­ágba­tárok omlottak 1,­ mert a dolgozó nép sorsa és vegy­másrautaltsága közös Egy volt az életünk, a ma­gyar dolgozó nép élete és sor­sa az egész világ összes dolgo­zóival. Ezért lett május nem­csak Magyarországon, hanem az egész világon a munka és munkás harcos napja. A tör­ténelem távlatából nézve ta­­lán­ talán a legszebb és legna­gyobb tett az indulás volt, amikor egy közös vágyból, közös akaratból prograaum lett és harc lett. Miért és ki ellen? Az ipari rabszolgaság­ban élő munkások kenyeréért és a szabad emberek társadal­máért, a tőke ellen, amely em­beri könnyből, vérből és ve­rejtékből arany bullahegye­ket épített. Kezdetben volt 18—20 órás munkaidő, a látástól vaku­­lásig a robot és mégis az örö­kös éhség bizonytalansága. Rövidebb munkaidőt akar­tunk, becsületes bánásmódot, emberséges életet, biztonságot a munkanélküliség szörnyű ré­me ellen. E harcok közepette nem hagytuk, hogy megho­­nosuljon a történelem legbor­zalmasabb modern jobbágy­­rendszere. Évtizedekig külön-külön el­szigetelten folyik a harc. A kapitalizmus kényszereszkö­zöket alkalmazott s más nem­zetük munkásaival, sztrájk­törőivel akarta letörni a mun­kások becsüle^ÉBlrcát. És jött a nag^jl^HRas, egyszer a nag^pTOcfog^^a nemzet­­közi JhnuiMtMft­e­g tiltom meg­­alá Auldm. ifikké, tMt meg a Egy eMberölj Éret e*fdt kicsi volm nég »rereg, amnw’ arányában neW évről-évre* nyom­u^Bt^JPTvedé­s és a szSfit eiaLi/m­us igazságainak tu­do-Vaj niki Moptmi alapozás.­.. Az ősz- ■ töncmérlknek öntudatos szó-1 lidaiwís#' váltak, az igazság-­ ba 'Anwhit legyőzte a félel­­metis^sivasagot és butasá­got»-, a n­övekvö sereg azóta szin^Apfhardban áll a föld alatt s Töld felett. Eleven, élő történelem ez, amelyről egy­szer századok, békés századok sokat fognak írni, a munkás­mozgalom indulásáról és hősi korszakáról. Semmiféle diktátor, császár és uralkodó csal­hatatlansága nem segített itt, a népbolon­­dító, világnézetet felforgató kuruzslók is csak rövidéletűek voltak, mint a tiszavirág és a szappanbuborék. Még ma­ volt rádió, de napok és hetek alatt, mint a meteor csillogá­sára, mindenki felfigyelt a három nyolcas jelszavára és a kötelező, törvényes munkás­védelem követelésére. Keve­sen vették észre, hogy egyszer ez az indulás mozgatóerejévé fog válni a fejlődésnek és en­nek jegyében kemény harcok fognak megszületni. Indulásá­ban lebecsülték, később min­denkinek tudomásul kellett vennie, hogy az osztályok harca és a szocializmus meg­valósításáért folytatott küzde­lem olyan szükségszerű, mint a levegő és mi büszkén el­mondhatjuk, hogy a szüntelen harcok alatt váltunk rabszol­gákból emberekké, a termelés gépezetéből a termelés ténye­zőjévé. Nem vagyunk most­­már egy világ gépalkatrésze, hanem magunk vagyunk a világ. Kivendkedtük magunk­­■tak a helyünket abba a társu­ltamba, amely csak árunak mor benn­ünket látni és hasz­­nálni. Kiverekedtük azt a ra­­ngsokat, hogy ne csak sz­ámol­­velünk, hanem vegyék­­HwnáiSul, hogy mindennek a munka, amely csodát tud művelni. A társadalom és fct |v JKg legelső és legfontosabb ter' Hője nem lehet más, mint ■jreEnka és munkás védelme ■pKpghecsüIésc. W­iTfczínt adtunk az emberi­ség mvábbi küzdelméhez, új IgW^Aikkal gazdagítottuk a WWrc­esebb, emberibb gazda­sági és társadalmi rendért küzdők harcos táborát le­győztünk hazug apostolokat és államrendszereket. A törté­nelem ezután nem róluk, ha­nem rólunk fog szólani, a munka és a munkás hőséről. Világesemények és történé­sek szereplői és hősei lettünk és leszünk ezután, akik egy új világ megteremtésének vára-Hiányosai vagyunk. Mártírok ezreit, százezreit és millióit adták, akik a hóhérok kezétől vértanúhalált haltak a nagy igazságért. A kiontott vér mindig és újból megtermé­kenyítette a földet. Hiába sa­játították ki igazságainkat, hiába hamisították meg a szo­cializmust, hiába k­öltöztették be a bohócokat barna, fekete és töki ruhába, hiába lendült át a kapitalizmus a szabad li­beralizmus világából az impe­rial­ista fasizmusba. A dolgozó nép serege nőtt, a harc kiszé­lesedett és a szüntelen vere­ségek után győzelmek jöttek sorra. Értse meg a magyar nép és a világ, a harc, most már nem­csak a munkásosztályért ma­gáért folyik, hanem a népe­kért és a nemzetekért és az egész világ szabadságáért. Há­borúk ellen a békéért, a mun­ka nélkül jól élők ellen a dol­gozók világáért. .A magyar májusoknak mély és nagy tradíciójuk van, véres történelmi tradíció. So­kat köszönhet az új magyar demokrácia azoknak a máju­soknak, amelyek több mint egy emberöltővel ezelőtt tűz­ték a demokráciának és a szo­cializmusnak követeléseit zászlójukra Magyarországon. Kitaszítottak voltunk, „ha­zátlan bitangok“ mi magyar dolgozók, munkások, parasz­tok és értelmiségek, akik gazdaggá tettük ezt az orszá­got anélkül, hogy magunk va­laha éreztük volna ennek a gazdagságnak jussát. A harc nem volt hiábavaló, a tegnap kitaszítottak, a hazaárulók ma az országot jelintik, a né­pet és a magyar nemzetet, akik egy szörnyű háború után újjá fogják építeni nemcsak, fizikai, hanem lelki értelem­ben is ezt a sokat szenvedett országot. üdvözlünk Téged Májust aki most már nemcsak a mun­ka, hanem a szabadság ünne­pe is vagy. Új hitet, új erőt merítünk a további harcok felé. Szakítani akarunk a múlttal, annak minden bete­ges szellemi megnyilatkozásá­val és egy új emberért folyik a harc Magyarországon, a boldog és szabad dolgozó em­berért. Ez a harc lesz azonban a végső és ezért mondjuk mi, hogy útunk, mely nagyon mélyről indult el, halad a dia­dalmas május beteljesedése felé. kének ' rnzeti és nemzet­­közi esainiatatk­­i: oJBak ere- ■ p megindul­t nagy mé­rv PúnWfíl vedig az egész világon m harcos' és győztes jpjmnátm: sf-dfa á-'-dam/tliz­­rms fe\ köze^^ám'ból és aJ^ktt­­ból harc Tett, kemény és W:r­­lelhetetlen egy^n­^Lp elnémultak a «Rai r@k Jk üze­mek kürtjei, samya,­oaioldekeuk elnémult a rjpo­­soj^ajalws ni munkások Mvomalak -llharom igazi színlegére,m^mKkjfí. MUNKÁSOK Walt Whitman verse A mészárosinas leveti vágóruháját, vagy kését köszörüli piaci árusítóhelyén. Én ott csatangolva élvezem ügyességét és hetyke ugrándozásait. Szurtos, szőrösmellű kovácsok veszik körül az üllőt. Mindnek kalapács a kezében, mind készen áll, a tűz javában izzik. A hamuval beszórt küszöbről figyelem mozdulataikat. Derekuk könnyedsége még vaskos karjaikkal is összevág. Fejük felett lóbálják a kalapácsot, lassan és biztosan lábalják. Nem sietnek, mind odavág, ahová kell. Fordította Gáspár Endre

Next