Tiszántúli Népszava, 1946. augusztus (2. évfolyam, 176-178. szám)
1946-08-07 / 176. szám
Debrecen, 1946 augusztus 7, szerda II. évi. 176. szám Ára: 40 fillér TISZÁNTÚLI Kiadóhivatal: Bethien-utca 3. Telefon 178 SAMtcasuiósép Bethieft-btca 3. Telefon 122. Megsérthetett a magyar delegáció Párizsba Még a héten sor kerül a békeszerződések érdemi tárgyalására . Amerikai lapjelentés egy csehszlovák-jugoszláv korridor tervezetről Ausztrián keresztül Párizs. augusztus 6. Magyarországnak a békeértekezletre való meghívását ,a ügyrendi bizottság már napokkal ezelőtt elhatározta. A bizottság határozata azonban még a békeértekezlet plenáris ülése elé kerül és csak annak döntése után kerül sor a, Magyarországnak szóló meghívás elküldésére. (MTI) A „Világosság“ írja: A békeértekezletre szóló meghívó megérkezett Budapestre. Ennek következtében Gyöngyi .János külügyminiszter holnap reggel Párizsba utazik. MTI jelenti: A kormány tagjai Nagy Ferenc mniszterelnök elnökletével kedden délelőtt 11 órakor rendkívüli minisztertanácsot tartottak, amelyen ilyen- Grösi János külügyminiszternek a béketárgyalással kapcsolatos legfontosabb előterjesztésével foglalkoztak. Gyöngyösi János szerdán indul Párizsba, ahová csütörtökön érkezik meg. Párizs, augusztus 6. A „Depeche de Paris“ szerint e héten hozzálátnak a békeszerződések érdemi tárgyalásához. Feltehető — írja a lap —, hogy a volt csatlós államok, amelyeknek ügyüket maguknak kell előadniuk, némi ellenállást fejtenek majd ki. Már ismerik a nekik szánt sorsot. Finnország kivételével azonban talán egy sincs közöttük, amely ellenkezés nélkül beletörődnek sorsába. A lap azután rámutat az olasz kérdés vitás pontjaira, majd megálapítja, hogy a diplomáciai harcok más kérdésekben is folynak: Romániai és Magyarország Erdély egy darabjáért vitatkozik, Bulgária és Görögország pedig Tráciáért. Az általános, béke még nem készült el és kívánatos, hogy ne kerüljön sor komoly incidensre, amely túlságosan kitolná a békeértekezlet befejezését. (MTI.) la Párizs, aug. 6. A „Newyork Herald Tribune“ azt írja, hogy a csehek stratégiai töbületsávot akarnak megszerezni Ausztriától. A középeurópai pozícióért folyó őriál hajsza közepette — írja a lap — Csehszlovákia igyekszik Ausztriától egy stratégiai területsávot megszerezni. A csehek tapogatóznak az osztrák kormánynál, hogy Karcheg környékén 5 kilométeres területsávot engedjenek át. A párizsi diplomáciai körök felfogása szerint — írja a lap — ez a területkiigazítási kívánság azzal az óhajjal áll összefüggésben, hogy Ausztriában a Duna keleti és nyugati partján erős hídfőt akarnak teremteni. Azonkívül ugyanezen a területen a csehek ellenőrzést akarnak biztosítani maguknak és ez összefüggésben áll Tito marsall csehszlovákiai sírjával és a Csehszlovákia és Jugoszlávia közötti szláv korridor létesítéséről felmerült törekvéssel. (MTI.) Ja Ankara, aug. 6. (AFP). Izmet Inonüt nagy többséggel ismét török köztársasági elnökké választottákky Párizs, aug. 5. A magyar békeküldöttség második része, amely a múlt hét végén utazott el Budapestről, kedden délben megérkezett a francia fővárosba. & Pozsony, aug. 6. A szlovák liga abból az alkaloidból, hogy a második világháború után újra megkezdte működését, kiáltványt intézett a külföldön élő szlovákokhoz. Ebben többek között megállapítja, hogy elsőrendű feladatai közé tartozik, hogy bástyát emeljenek a magyar terjeszkedési vágy újjáéledése elé. A STABILIZÁCIÓ SIKERE: Angol lap vezércikke a magyar pénzhígulás megállításáról London, aug. 6. A londoni rádió ismertette a „Times“-nek Magyarországgal foglalkozó vezércikkét. A lap annnak a reményének adott kifejezést, hogy a magyar kormánynak az új pénz stabilizációjára vonatkozó tervei sikeresek lesznek. Csupán az infláció megszüntetése teheti ismét normálissá az életet Magyarországon, és engedheti meg a termelés növekedését, amire Magyarországnak annyira szüksége van. A „Times“ szerint annak a 8 millió font aranyértéknek viszszaadása, amely Ausztria amerikai övezetében volt, éppen idejében történt, hogy lélektani felbátorítás is legyen. Ezután megállapítja a „Times“, hogy a jelenlegi azonnali orosz engedmények igen érékesek abból a szempontból, hogy megadják Magyarországnak az újrakezdés lehetőségét és kedvezően indítják útjára a forintot. A Gazdasági Főtanács elfogadta a magyar-angol fizetési egyezménytervezetet, amelyet jóváhagyás céljából a minisztertanács elé terjesztettek. Az egyezmény a két ország között a békekötésig áll fenn. Anglia a háború kitörésekor törvényhozási úton megtiltotta az ellenséges államokkal, így Magyarországgal is a kereskedést és a fizetési forgalmat. A mostani fizetési egyezmény legnagyobb jelentősége abban áll, hogy az ellenséggel való kereskedésről szóló törvény hatálya alól Magyarországot a legtöbb vonatkozásban kiveszi és a két állam között az áru és fizetési forgalom megindulhat. Az egyezmény nem jelenti a tiltó rendelkezéseik teljes eltörlését, csupán az áruforgalomra vonatkozólag, mert a bankforgalmat például csak a Magyar Nemzeti Bank és néihány angol bank forgalmára szorítja. Az egyezmény a magyar kereskedelmi kormányzat munkájának újabb eredménye s Magyarországra nézve rendkívülelőnyös rendelkezéseket tartalmaz, amennyiben a Magyarországon befagyott angol követelésekkel kpcsolatban angol részről eltekintenek a félkövetések azonnali behajtásától és átutalásától. A magyar kormány csak arra vállal kötelezettséget, hogy az angol követeléseket jogosnak ismeri el és az angol hitelezőiknek jogot ad arra, hogy mihelyt a körülmények megengedik, az összegek átutalását kérjék. Az angol közélelmezési minisztérium megbízottja Magyarországon tárgyalásokat folytatott a magyar exportőrökkel a nélkülözhető és luxus élelmiszerek vásárlása ügyében. Visszatérése után beszámolt az angol közélelmezési minisztériumnak a budapesti tárgyalásai eredményéről. Az angol közélelmezési minisztérium most értesítette szövetkezetügyi minisztert, hogy szívesen látja az exportőrök képviselőit Londonban. Az angol meghívásnak valószínűleg akkor tesznek eleget a magyar exportőrök, amikor hivatalos kereskedelmi delegáció Angliába utazik a magyar-angol kereskedelmi forgalom részleteinek megbeszélésére. ÚJ BURZSOÁZIA FELÉ? Írta: KÓSA GYŐZŐ Veres Péter a „Szabad Szó“ legutóbbi számában „A parasztság és az agrárolló“ címmel vezércikket írt, amelyben Varga Jenő egyetemi tanárnak a ,,Szabad Nép“ múlt számában hasonló címmel közölt cikkével kapcsolatos megjegyzéseit mondja el. A cikk éles kereskedőellenes, tendenciával azt teszi valószínűvé az olvasó előtt, hogy a mezőgazdasági és ipari cikkek között vagy méginkább a mezőgazdasági termelői és a fogyasztói áruk között fellelhető kirívó különbséget a magas kereskedői haszonkulcs okozza. Kifogásolja, hogy akkor, amikor a paraszt csak felét kapja a békebeli őstermelői áraknak, s a munkásság is kénytelen beérni háború előtti életszínvonalának ötven százalékával, akkor a kereskedői haszonkulcsot a réginek duplájában állapították meg . AZT IS HIBÁZTATJA hogy ma az 1938-as termelés hatvan-hetven százalékának teljesítése idején ugyanannyi kereskedő él ebből a csökkentett forgalomból, mint régen. Szerinte tehát a parasztoknak és a munkásoknak kell a kereskedőt eltartaniuk. Anélkül, hogy vitába kívánnánk itt szállni Veres Péter állításaival, aki — véleményünk szerint — nem mindig vet számot a kormány szándékaival, amelyet az a cél vezetett, hogy addig is, amíg az iparengedélyek revíziójával a kereskedők létszámát is apasztani lehet, a kereskedelmi élet alapos megadóztatásával regresszív államjövedelemre tegyen szert és ezzel az államháztartás ellátása révén az állami gazdálkodás stabilitását, mint az egész nemzetgazdaság szilárdságának alapfeltételét biztosítsa. A TISZTESSÉGES KERESKEDELEM érdekeinek védelmével most nem akarunk foglalkozni, sokkal fontosabb a kereskdők, de az egész magyar dolgozó társadalom érdekében is, — hogy a Veres Péter által is meglátott, de teljes, egészében ki nem bontott gondolattal foglalkozzunk és rámutassunk arra a veszedelemre, amely a stabilizáción túlmenőleg egész kialakulni látszó társadalmi struktúránkat fenyegeti. Veres Péter arra igyekszik rádöbbenteni a stabilizáció problémáival elfoglalt közvéleményt, hogy itt egy ,,új burzsoázia“ van kialakulóban. Az infláció fekete lovagjai, akik egyaránt lekoppasztották a parasztot, a munkást, a polgári, a felső- és középosztály maradványait is, most a valutarendelet segítségével a beszolgáltatott arany és valuta forintjainak révén új tőkésosztályt alakítanak ki, amely a stabilizáció mellékutait járva magához ragadja a kereskedelmi és gazdasági élet irányítását. Arról van tehát szó , amire a „Tiszántúli Népszava“ hasábjain a negyvenötös devalváció és a negyvenhatos féktelen infláció napjaiban több ízben felhívtuk a figyelmet, — hogy az eddig is hivatalosan, tárgyaló félként fellépő fekete kereskedelem most a valuta- és aranybeszolgáltatási rendelet segítségével AZ EDDIG ILLEGÁLIS VAGYONÁT átmenti forintba és mint törvényes valutában spekuláló üzleti tényező jelentkezik a magyar gazdasági életben. És itt rá kell mutatnunk a valutarendelet egy hiányosságára. A rendelet nem maximálja az eladható valuták és arany mennyiségét. A fekete vagyonok birtokosai tehát a következőképpen gondolkoztak a stabilizáció küszöbén. ,,Most vagy megvárjuk az arannyal és a dollárral, amíg a forint is beleszédül egy új inflációba és akkor — az arany és dolár birtokában — ismét mi leszünk az urak, vagy beszolgáltatunk“. Csalhatatlan szimatukkal azonban azonnal megérezték, hogy a forint stabil lesz. De látták is, hogy a termelés, elosztás és közellátás nincs már abban a dezekt állapotban, amely melegágya volt a pengő inflációjának. Tudták, hogy a stabilizáció összes anyagi és erkölcsi előfeltételei adva .annak és ma, amikor a forint kiállotta már a első döntő rohamot, belátták, hogy nem érdemes a dollárt és az aranyat tartani. Mivel a paritás nem rosszabb, mint a mainapság elérhető külföld legális kurzusa, a fekete vagyonok urai arra a végeredményre jutottak hogy — bár veszítenek az inflációs zugforgalomhozképest, — mégis jobban járnak, ha beváltják értékeiket és ezzel olyan kezdeti lendülethez jutnak az új forintos gazdasági életben, amely a tisztességes kereskedelemnek nem adatott meg. Ezzel aztán az a kényelmes helyzet is adódik a számukra, hogy eddigi törvénytelen vagyonuk, amelyek rejtegetése és felhasználása mindig bizonyos rizikóval járt, egy csapásra TÖRVÉNYES FORINTTŐKÉVÉ ALAKUL ÁT, amely kevesebb ugyan annál az „effektív dollár“-vagyonnál, amelynek még néhány héttel ezelőtt birtokosai voltak, de lényegesen több, mint bármilyen más vagyon az országban. Így aztán az új burzsoázia egyáltalán nem szervezetlen osztályának tagjai nagy országos utakra indultak. Kétszáz dollár Debrecenben, fél kiló arany Miskolcon, ötszáz „D“ Pesti Hazai Elsőnél, ugyanannyi a Kerbanknál és így tovább, míg végül arra ébredek egy pesti szálló kényelmes apartmanjában, hogy a zugkereskedelem és dollármanipulációk üldözöttjeiből a Magyar Köztársaság hivatalos valutájának birtokában, veszedelmes gazdasági erőt, hihetetlen vásárló kedvet jelentenek. És itt érdekeik bizonyos mértékig találkoztak az állam hivatalos elképzelésével is. A terv ugynis az volt, hogy az első intrádára kibocsátott 85 millió békepengőt érő forintból 45 milliót fordítanak az államháztartás költségeire, 15 millió az adópengő fokozatos beváltására kell, a maradék 25 pedig szép lassan beáramlik majd a magángazdasági életbe. NAGYON ÓVATOSAN arra is gondoltak, hogy a bankok ne adjanak kereskedelmi kölcsönöket a magángazdaságok számára a stabilizáció első heteiben, hogy ezzel egyrészt a pénzbőséget elkerüljék, másrészt pedig vállalkozó kedvre, az árukészletek piacra dobására és a valuták beszolgáltatására kényszerítsék az embereket. Sokkal helyesebbnek találták Ugyanis, ha majd a valutabeszolgáltatások után folyósítnak a 25 millióból magánkezek számára kéi-