Tiszántúli Népszava, 1946. október (2. évfolyam, 227-233. szám)

1946-10-06 / 227. szám

Újbrecen, 1946 október 6. vasárnap u. évf. 227. szám TISZÁNTÚLI Vasira«»! Síim ára: SOfiDei Z­O­C 1 /V­L­O E r^! O­K­R­A T­A E P A­R­T N­A­R i L­A­R­A %*­­*«•ite.cg■ Ot./.itn uitu J tuition 122 . l'j vri iitgielenik nétfi6 kivételivel mimten Mit fiieiat tanulót fiethiev­utio 3 Telefont t?A 13 párizsi , AZAZ LENNI, VAGY NEM LENNI* ÍRTA: PEÉRY REZSŐ A há­ború befejezés*, sozös­­ebbről a szovjet öregek megje­­lenése hazánkban a magy­ar tör­­ténelem eddig egyik legnagyobb­­anadásso társadalmi forradalmát valósította­­ meg: " a 'félfeudális­­&a római-nagytőkés történelmi kaszt ura­lom összeomlott s a po­litikai demokráciával együtt megszületett az elnyomott ma­gyar agráriiáliók évszázados 41­ ... ma: • a'•iSldwfoKa-‘'A ihígssiáltás így változott • felszabadítássá; nemcsak a németektől váltotta meg az országot, hanem am» fcasztrendsggs.igájától is,a­mely m­­időit ,forlyat Bán-íszinte ráfor­­rott és belenőtt a dolgozó ember testébe. El kell ezt ismételnünk, hogy megértessük: a magyar milliók szívében és eszmél­eté­ben milyen várakozásokat gyűj­tött fel ez a korszakos változás. Eiiscet­t milliókat Európa egyik legzártabb oszt­ígurób­an vitte brit két ízben a háborúba, a amelyben elm­ondhatatlanul sok­s­kat szenvedtek. Felszabadult nép kevés ekeiben érzett élesebb elk­ülön­ülést ura­inak politikájá­tól, mint a magyarság Sajó ta­vaszán. "A váratlan lendülettel a hatalom ormára került nép mem legyőződnek, hanem szö­­vetségea Ursnak hitte magát. Társadalmnl ,­síkon és vonalon győztessé tette a változás. Köz­ben elfeledte, főleg otthon, hogy­­ennek ára a legyőzetés, a vere­ség volt.­ Míg­ fizetni kell ezért, ha ez ár nem csekély. Miután elfogott a társadalmi szabad­ság mámora, most tudjuk csak meg, mi az vesztésinek­­ lenni a totális háborúban. És most tud­juk meg, mennyire legyőzött nem­zet tagjai vagyunk, kivétel nélkül valamennyien. A vezető " kasztok bűneiért lakolrdak kiül azoknak, kiknek nem volt ere­jük vagy mersz­ük a szembe­szegülésre. A bírák ne at a rend­szert idézik a mlagu­k elé, hanem a nemzetei. tt • ‘ •'$' l Ebbe­ persze nehéz beletörőd­­ni. Legyőzött nemzetek, igen komolyan veszik a győztesek háborús célkitűzéseinek nagy erkölcsi elveit. Mivel a legyő­zött nemzetek elnyomott osz­tályokon épülnek újra, szentül Qivin«-t a győztesek hirdette morális tételek egyetemes érvé­nyében, feledvén, hogy ezeket inkább ellenük, mint értük fo­­galmnaták, feledvén, hogy a vi­lág a háború után a győztesek világa, melyben legyőzöket­titik vendégszereplésre hívnak főleg olykor-olykor, így voait­® A kétszázezer szlovákiai ma­gyar sorsára vonatkozó párizsi d­­öntés előtt íródotta hoznajd a wilsoni pontok az első, az Atlantic Charta tételei a má­sodik világháború után a győz­tesek világára. A magyar kö­z­­véleménynek realista része is úgy vélte, hogy a második vi­lágháború után ok­vetetlen­ül ki­szélesítik az imént kodifikált er­kölcsi rendezőelvek hatósugarai. Ezt az illúziót a szövetséges nemzetek univerzális hisnanisz­­­­tikus­ erőtartalékjainak­­ ismerete, a múlt békével kapcsolatban hangoztatott szabad bírálat és a nemzetünkkel gyakorolt kegye­lem ténye alapozta meg. A nép, mely­et imént tanulta, ismerni a demokráciát, rendszerint fe­­­­fedni szokta, hogy a demokrá­cia is nemzeti életösztönök, sőt hatalmi törekvések szervességé­­te­ van beágyazva és igen ha.K­­­lasmoe ,a demokrácia elvon­t, chilin lista- utópi­kus értelmezésé­­­re. A parancsuralmi légkör foj­togató szorongatottságából e­­lerülő nemzet közvéleménye hi­tetlenkedve látja, hogy a szeren­csés és boldog nemzetek demo­kratikus rendszere mögött is ha­tal­om áll, szerzési vágy, nagyobb józanabb, ökonómikusabb, mint a hatalomszerzésben felemész­­ződő nacionalista diktatúráké." » • Az élet érdekeiben megsértett dem­ok­ráciák idézik maguk elé másodszor a másodízben ellenük fellépő Magyarországot S amint a októberi­ forradalom harco­sai, a magyar demokrácia gon­doktól agyongyötört munkásai is azt hitték, hogy az elvrokon­­ság elvon majd valamit a nem­zeti felelősség terheiből. Ám­a meglévő nemzetnek, kell elszá­molnia a mait irtózatos tévedé­­seit."rí. A nép előbb a harctere­­­fenn és az otthonokban felelt, most pedig a zöktasztal mellett, ama kasztok -és vezetődi­j korlá­toltságáért, etvai'ait,vápáért, me­lyek uralmát otthon végérvé­nyesen megszüntette, a melyek­nek uralma évtizedek óta gúzsba kötötte. Tragikus történelmi tény, hogy­ a vesztes,népiek áru­lásból és halálból éledő demo­kráciái nem támogatást kap­nak, hanem korlátozást és fe­nyítést. Vannak népek, melyek­­ szabadsága büntetésben fogant, mint például a magyaré. A dev­onokra­ti­kus világot visszájáról ismerjük meg, amint saját biz­tonságát félti és védi nemz®e­tünktől. Ellen­ünk hozott ítélettel lépünk a szabad, népek körébe. Az­ ítélet észr,erűtlenül kemény, indokolatlanul rettenetes, de a szabad népek körébe kerültünk s itt a kegyeimet ki kell •* vere­kedni. Az élőhalott nemzet ta­lán utolsó lehetősége: ez a harc a kegye kínért; békéiben, építés­ben, alkotásban, tudással, szel­­lem­énel, sze­rve­zőerővel, akarat­tal kell k­ie­vvívnunk. Nem ki­sebb hősiesség kell hozzá, mint ketktt volna mondjuk fihtioz, hogy márciu^m reekingra.^unk a n­ém­etek n».'k, V­ikmeröknek kell lennünk, hogy életben toa­ratíjunk. És életben akariíutk maradni. Tragikus életérzés nélkül ez szinte lehetetlen. A párisi bók® eszméletünket elhódító szigorai és­ érzelvein­ket fenyegető me­revsége mintha a történelem f­­­gyelmeztetése lenne arra vonat­kozóan, hogy egy szerettet utol­só változatban próbálunk. Időnk lejáróban van és még egy bal­­­sikerű szereplés katasztrófája eltüntet a tudatos nemzetek­­ színpadáról. A valóban, gondol­kozó magyarok, előtt úgy lát­szott, hogy az, elmúlt világhábo­rú volt ez az utolsó alkalom. Hiszen majdnem az volt s vélet­len kedvezésnek látszik, hogy ezt a haladékot kaptuk. A párisi békceérte­kezletnek vannak lelle­­tőelgei­­,­­sajnos minden okunk­ meg van arra, hogy árlsínban a lestsúly .»ahíca­kk­é számoljunk, — ,amelyek­tel kapcsolatban tel­jesen tanácstalan az ország, ilyen a kitelepítés az am­igyis rendkívül szűk és túlnépesedett hazai területre, a lakosság át­vétele virágzó városai, falvai,­­ kultúrjávai, vagyona, vállalatai, házai, föld­jei nélkül. Ez a ma­­gyar társadalom­ egyelőre elkép­­zelhetetlen megrendülését vonná maga után hosszú évtizedekre , s az országot legjobb esetben a többé-kevé­sbé rendezett inter­­nálótábor állapotába­ juttatná a fa­lak la­kók és szabadon tál­o­rozók tízezreivel, a tanácstalan- és ikoklulsorban "tengődök száz­ezreivel, nyomasztó belső fe­szültségekkel, nincstelenek zen­düléseivel fokozódó osztályharc­­­cal, permanens nem­zeti lázongá­­­­sokkal. Hogy Párizsban és ott­hon harcoltunk i­lene, elsősor­ban azért tettük, mert ezzel a megterheléssel az „utolsó mé­rvét“, ami előttünk­­van, eleve reménytelennek látszott. A ma­gyarságról elmondták az érte­­kezleten, hogy nem akarja vé­­­­reit bifogadni. Márpedig arról volt és van szó itt, hogy ebben a magyar demokrácia anyagi romlásának és társadalmi fel­bomlásának a veszélyét látjuk Ezt a társadalmi szerkezetet úgyis nincstelenek, állásaikból elbocsátottak és munkanélkü­liek tízezreinek gondja terheli. Úgy véljük, n­em bírna ki újabb terhelést. Ha ez így lett, a valószínű ha­lál tudatával megyünk neki az új életnek. Ha módosul a ka­tasztrófa, a világ, mely irgal­matlan hozzánk, segít az első lépésnél s így reményünk van­ arra, hogy nem zuhanunk el és lassan-lassan, tántorogva s nehe­zen, de elindulunk az élet m­­űveg távoli fényei felé. Rekord­gyorsasággal felszeresték a magyar béketervezet gazda­­­sági pontjainak tárgyalását (Páris, okt. 3.) A balkáni tfelzdarfij- bizottság összesen 20 órás, öt ülésen letárgyalta a magyar béke­szerződéstervezet még fennmaradt 72 cikkelyét és ezzel felülmúlta eddigi gtfor- S­csogi csúcsteljesítményét. Miután többórás tárgyalás után a balkáni é­s a finn gazda­sági bizottság elvetette az Egyesült Államoknak azt a ja­vaslatát, hogy a magyar jóvá­tétel összegét 300 millió dollár­ról 200 millió dollárra csökkent­sék, Hajdú Csehszlovákia r­ezéről elfogadta a döntőbíráskodás ki­mondását. Az angol delegátus szerint Csehszlovákia követelése mintegy 15 millió dollárra vo­natkozik. A 23. paragrafus 9. bekezdé­séhez francia javaslatot nyújtot­tak be, amely kéri, hogy a Du­na, Száva, Adria Vasúttársaság ügyét rendezzék Ezután egy angol, amerikai, francia javaslatra tértek át, amely arra irányul, hogy védel­mezzék a háború előtt kifosz­tott magy­arorsz­­gi zsidók érde­keit. Corascsenko (Szovjetunió) ki­jelentette, hogy a javaslatban foglalt intézkedések az új Ma­gyarország belső törvényeivel ellentétben állanak, annál is in­kább, mert Magyarországon el­­törölték a faji diszkriminációs törvényeket és annak következ­­ményei­. Majd a 24. cikkely tárgyalá­sára tértek át. Eszerint Ma­­gyarország­­ elismeri, hogy a Szovjetuniónak joga van a ma­gyarországi német javakra. Ezt a cikkelyt a bizottság egyhan­gúag elfogadta. . A 25. cikkely 2 javaslatot tar­talmaz. Az egyik a szovjet, a másik egy francia, angol, ame­rikai javaslat az Egyesült Nem­zetek területén lévő magyar ja­vakról. A Szovjetúnió javasolta, hogy a magyar államot és a magyar nemzet alattvalóit helyezzék vissza jogaikba. A 27. cikkely a­mit szólt, hogy Magyarország, a magyar állam alattvalói , lemondanak minden­ Németországgal szem­ben támasztott m­agyar követe­lésről. A bizottság a javaslat 5. cikkelyét elfogadta. A 28. és 29. cikkellyel kap­csolatban több javaslat, volt. Az a­ngol és amerikai delegáció azt javasolta, hogy valamennyi Egyesült Nemzet a polgári re­pülés terén egyforma enged­, menyben részesüljön Magyaror­szágon. A javaslatot elfogadták. A­ 30. cikkelyhez egy szovjet ás egy angol javaslatot nyújtot­tak be. Mindkét javaslat arról szól hogy a magyar békeszerző-­­dés gazdasági záradékainak végrehajtása során felmerü­lő vitákat közös békéltető bizott­ság rendezze. A javaslatot elfogadták. Ma 11 órakor folytatódik a „Tiszántúli Népszava“ előadássorozata A „Tiszántúli Népszaváénak az aktuális magyar problémák­ról tartott előadássorozataiban tegnap délután Dóka László bedőlt nagy sikerrel a magyar szellemi ellenállás történetéről. (Előadásáról, mulu lapzárta után ért véget, keddi számunk­ban számolunk be.) Ma délelőtt 11 órakor And­­ryánszky István és társ nagy ér­deklődéssel várt előadására ke­rül a sor a­­48-a­s magyar sza­badságharc tanulságairól. Itt közöljük az érdeklődők­kel, hogy Peéry Rezső „Magya­rok a két Csehszlovákiában“ cí­mű előadása hétfőn este 6 óra­kor nem a Déri múzeu­m­ban, hanem a városi Zeneiskolában lesz. Pártvezetőségi ülés hétfőn délután 5 órakor

Next