Tiszatáj, 1954 (8. évfolyam, 1-4. szám
1954 / 2. szám - Orosz László: Jókai Kecskeméten
HALADÓ HAGYOMÁNYAINK Jókai Kecskeméten „Nem ok nélkül nevezem Kecskemét városát második szülővárosomnak, mert valóban szellemi énemet e város szülte. Mikor tegnapelőtt — azt hiszem, tegnapelőtt volt — 46 évvel ezelőtt e városba jöttem vézna testtel és akkor még a francia iskolák túlfeszített romantikus irányával eltelve, mondhatom, testben-lélekben betegen, inkább keresve a halált, mint az életet: hát akkor, uraim, itt találtam fel azt az új földet, amelyen folyvást járok múzsámmal együtt; itt tanultam megismerni a magyar népéletet, a valódi magyar humort, amelynek, hogy azt a kevés sikert elértem, köszönöm .. .”– így foglalta össze Jókai, a nemzet ünnepelt írója 1888-ban Kecskeméten időzvén, egy tiszteletére rendezett banketten azt a hatást, amelyet Kecskemét, a Kecskeméten töltött két jogászév tett rá. Ha itt mondott szavait udvarias túlzásnak gondolhatnék is, az önéletrajzi jellegű emlékezéseiben meg a regényeiben és elbeszéléseiben is minduntalan előbukkanó kecskeméti nyomok hitelesen tanúsítják, hogy a kecskeméti tartózkodás kitörülhetetlen nyomot hagyott lelkében. Még halálos ágyán, utolsó álmában is megjelent Kecskemét: orvosának arról beszélt, hogy álmában Kecskeméten járt a kollégiumban, Kecskeméten, ahol annak idején annyi herkulestermetű ifjúval s gyönyörűséges leánnyal találkozott. Jókai két esztendeig lakott Kecskeméten. 1842-ben került oda joghallgatónak a nemrég alakult főiskolára, s 1844-ben, tanulmányai befejeztével vált meg Kecskeméttől. Mint maga említi, Károly bátyja vitte Kecskemétre, hogy az egészséges alföldi levegő kigyógyítsa mellbetegségéből. Ma már nehéz megértenünk, miért éppen Kecskemétre, erre a nem különösen egészséges levegőjű városra esett a választása. Úgy hisszük, az 1830-ban alapított s mind jobban fejlődő református főiskola jóhíre is szerepet játszott ebben a választásban. Nem Jókai volt az egyetlen diák ebben az időben, aki Pápáról Kecskemétre ment jogot tanulni. DeJókaiéknak egyéb kapcsolataik is voltak már ebben az időben is a „híres várossal”. A főiskola egyik professzora, Karika János távoli rokonuk volt. Móric édesapja, Ásvay Jókay József ügyvéd meg nemes Sárközy András kecskereléti birtokossal volt hosszú levelezésben egy pörös ügy kapcsán. A pör állására vonatkozó közlések mellett mind több személyes hang is vegyült a levelekbe. Jókay József családjáról is több ízben beszámolt ügyfelének, s sűrűn üdvözölte a Komáromból Kecskemétre választott Matolcsy László református lelkészt is. Nem ment tehát egészen idegen helyre a 17 éves diák, amikor egy októberi estén Kecskemét felé kocsizott bátyjával. Mégis újszerű, mégis ismeretlen volt számára mindaz, ami ott fogadta. Már maga az utazás is úgy sikerült, hogy méltán keltett romantikus elképzeléseket az ilyesfélékre amúgyis hajlamos fiatalemberben. Nem messze a várostól a hirtelen támadt zivatar előli fedél alá kellett menekülniök. Valószínűleg egyszerű csőszház vagy valamilyen másféle pusztai szállás volt,Jókai azonban meg volt győződve róla, hogy zsiványtanya — s a kocsis is ezt erősítgette. Hát még mikor egy elbitangolt triót is behajtottak az udvarra. Ez csak lopott jószág lehet — elevenedett meg Jókai képzeletében mindaz, amit a pusztai betyárokról, zsiványokról hallhatott vagy olvashatott. Ez az előjáték már maga érdekességgel ruházta fel Jókai szemé- 114