Tiszatáj, 1954 (8. évfolyam, 1-4. szám

1954 / 2. szám - Orosz László: Jókai Kecskeméten

HALADÓ HAGYOMÁNYAINK Jókai Kecskeméten „Nem ok nélkül nevezem Kecskemét városát második szülővárosomnak, mert valóban szellemi énemet e város szülte. Mikor tegnapelőtt — azt hiszem, tegnapelőtt volt — 46 évvel ezelőtt e városba jöttem vézna testtel és akkor még a francia iskolák túlfeszített romantikus irányával eltelve, mondhatom, testben-lélekben betegen, inkább keresve a halált, mint az életet: hát akkor, uraim, itt találtam fel azt az új földet, amelyen folyvást járok múzsámmal együtt; itt tanultam megismerni a magyar népéletet, a valódi magyar humort, amelynek, hogy azt a kevés sikert elértem, köszönöm .. .”– így foglalta össze Jókai, a nemzet ünnepelt írója 1888-ban Kecskeméten időzvén, egy tisztele­tére rendezett banketten azt a hatást, amelyet Kecskemét, a Kecskeméten töl­tött két jogászév tett rá. Ha itt mondott szavait udvarias túlzásnak gondolhat­nék is, az önéletrajzi jellegű emlékezéseiben meg a regényeiben és elbeszélé­seiben is minduntalan előbukkanó kecskeméti nyomok hitelesen tanúsítják, hogy a kecskeméti tartózkodás kitörülhetetlen nyomot hagyott lelkében. Még halálos ágyán, utolsó álmában is megjelent Kecskemét: orvosának arról beszélt, hogy álmában Kecskeméten járt a kollégiumban, Kecskeméten, ahol annak idején annyi herkulestermetű ifjúval s gyönyörűséges leánnyal talál­kozott.­ Jókai két esztendeig lakott Kecskeméten. 1842-ben került oda joghall­gatónak a nemrég alakult főiskolára, s 1844-ben, tanulmányai befejeztével vált­­ meg Kecskeméttől. Mint maga említi, Károly bátyja vitte Kecskemétre, hogy az egészséges alföldi levegő kigyógyítsa mellbetegségéből. Ma már nehéz meg­értenünk, miért éppen Kecskemétre, erre a nem különösen egészséges leve­­­­gőjű városra esett a választása. Úgy hisszük, az 1830-ban alapított s mind job­ban fejlődő református főiskola jóhíre is szerepet játszott ebben a válasz­tásban. Nem Jókai volt az egyetlen diák ebben az időben, aki Pápáról Kecske­métre ment jogot tanulni. De­­Jókaiéknak egyéb kapcsolataik is voltak már ebben az időben is a „híres várossal”. A főiskola egyik professzora, Karika János­ távoli rokonuk volt. Móric édesapja, Ásvay Jókay József ügyvéd meg nemes Sárközy András kecskereléti birtokossal volt hosszú levelezésben egy pörös ügy kapcsán. A pör állására vonatkozó közlések mellett mind több sze­mélyes hang is vegyült a levelekbe. Jókay József családjáról is több ízben beszámolt ügyfelének, s sűrűn üdvözölte a Komáromból Kecskemétre válasz­tott Matolcsy László református lelkészt is.­ Nem ment tehát egészen idegen helyre a 17 éves diák, amikor egy októ­beri estén Kecskemét felé kocsizott bátyjával. Mégis újszerű, mégis ismeretlen volt számára mindaz, ami ott fogadta. Már maga az utazás is úgy sikerült, hogy méltán keltett romantikus elképzeléseket az ilyesfélékre amúgyis hajla­mos fiatalemberben. Nem messze a várostól a hirtelen támadt zivatar elől­i fedél alá kellett menekü­lniök. Valószínűleg egyszerű csőszház vagy valamilyen másféle pusztai szállás volt,­­Jókai azonban meg volt győződve róla, hogy zsi­­ványtanya — s a kocsis is ezt erősítgette. Hát még mikor egy elbitangolt triót is behajtottak az udvarra. Ez csak lopott jószág lehet — elevenedett meg Jókai képzeletében mindaz, amit a pusztai betyárokról, zsiványokról hallhatott vagy olvashatott. Ez az előjáték már maga érdekességgel ruházta fel Jókai szemé- 114

Next