Tiszatáj, 1955 (9. évfolyam, 1-6. szám
1955 / 1. szám - Vincze András: Fiamhoz : [vers]
VINCZE ANDRÁS Fiamhoz Ha fiam lenne, így szólnék ma hozzá: Életed sziklára épített. Te vagy a kert, mit a vén partizán telepített. Fiam,, a vér nem halt még ki ereimben, s még arra is emlékezem, éhségben fogantál. — Most tombolok benned, rúgom a labdát végre kiújult életem gyepén. Fiam, azt akarom, hogy nevetésed álmaim alján megrázza a fekete vasat, mit egykor börtönöm ablakára vert a rend. Fiam, ami szép van, te vagy. A nép te vagy. Kérj vasat üllőnek, vagy jófogású, karcsú géppisztoly gyanánt, mindegy — én mosolyogva áldanálak, bármelyiket is választanád. A gyors háború ösvényei termőföldeken át összefutnak, ha egy napon rálép nyugatról a páncélos szörnyeteg. Nem pusztulsz te el, tudom. De ha megfutsz, ha itt bent fütyülve kerülöd a mát, s ha a harcban hátadat mutatod, lelőlek, mint a kutyát! Minden légy inkább, csak gyáva nő. Fiam, tudnod kell, hogy én veled leszek. Nincs hatalma bűnnek, mely rajtad erőt vehet. Fiam, te vagy a remény s öregedő szívem dala ... Így szólnék fiamhoz, ha ma itt nézne velem szemben, s kételyekkel telten forgatná a vasat, ledobja-e. De nincs fiam. Nincs velem vérem szép virága, s így magam megyek helyette is dologra, s megállok bátran, magányosan hétköznapok erdejében. S őhelyettes az ő nevében ragadok fegyvert, ha kell, s az ő szíve dalát énekelem ifjan a győzelmes utolsó napig. Ó, ti boldog apák s ti gyermekek, néktek mégis könnyebb ... tj5 \ l $ * KÖNYVTÁR. Iskola fi® 1