Tiszatáj, 1956 (10. évfolyam, 1-5. szám
1956 / 3. szám - Juhász Gyula: Juhász Gyula elfelejtett Anna-versei : Valakinek ; A többi néma csend ; Úgy szeretem... ; És lassan mindent... ; Nyár ; Múzsa ; Kilenc óra ; Amor ; Coronatio ; Télutó ; Messzeségek ; Melankólia ; [bevezető Péter László]
Juhász Gyula elfelejtett Anna-versei A költőt még ma sem ismerjük és becsüljük eléggé. Nem ismerjük, mert verseskötetei — keresett és ritka példányok még a legutóbbi válogatott kiadások is!— költeményeinek tán háromnegyed részét sem tartalmazzák; a költő fejlődését megvilágosító időrendjük pontatlan, sokban megtévesztő, s nem kevés, e kiadásokban a továbbvándorló sajtóhiba, csonkítás sem. Juhász Gyula összes verseinek minden eddiginél teljesebb és hitelesebb kiadását — mint egy paúlt évi közleményünkben már jeleztük — a szegedi egyetem Irodalomtörténeti Intézetében egy magyar szakos hallgatókból álló munkaközösség készíti elő. A szegedi Juhász Gyula-munkaközösség tervszerű munkával dolgozza föl a folyóiratokban, napilapokban, különféle — gyakran kérészéletű — időszaki kiadványokban, nyomtatványokban lévő, elfelejtett Juhász Gyula-verseket, amelyek a költő köteteiben eddig még nem jelentek meg. A költő összes verseinek kiadása a tervek szerint a költő halála 20. évfordulójára, 1957.„április 6-ára kerül dolgozóink asztalára, remélhetően egyszerre mindkét — tudományos, kritikai és népszerű — változatban. A kései határidőt, az elhúzódó munkát részint a Juhász Gyula-textológia különleges nehézségei, a költő írásait rejtő kiadványanyag — több mint félévszázad termése (1899-től máig) — roppant nagysága, részint pedig a munkálatok kezdetleges technikai feltételei, anyagi alapjainak elégtelenségei okozták. " A kései határidő készteti a munkaközösséget arra, hogy a kutatómunka során előkerült versekből mutatványként időről-időre bemutasson egy-egy csokrot, így adjuk most közre a költő tucatnyi elfelejtett, tehát egykor napilapok, folyóiratok hasábjain megjelent, de köteteibe máig föl nem vett Anna-versét. E versek a még friss Anna-szerelem és Anna-csalódás idején (1908 és 1912 között) íródtak. Egyikük-másikuk (mint pl. a Nyár, Ámor, Coronatio, Télutó) a legszebb ismert Anna-versekkel, a Milyen volt szőkesége s azAnna örök címűkkel is vetekszik szépségben, mélységben. Várad, azottani barátok, »a toll katonái« s »Thália szerzetesei«, az újságíró és színész környezet már a múlté. Anna távolban megnőtt, eszmévé finomult alakja, a szerelmet szimbolizáló emléke ég a sivár szakolcai magányban kesergő fiatal költő lelkében. Az emlékekből él, s szenvedése izzasztja ki zsenijéből költészete olyan igazgyöngyeit, mint az imént említettek. S ha tudjuk is, hogy ez a magánytette idegeit tönkre, s juttatta végső soron a maga választotta pusztulásba, e versek olvastán igazat adunk Babits Mihálynak: »Kétségtelenül elég volt már Szakolcából« —■ írja 1912 novemberében az áthelyezése ügyében segítséget kérő barátjának. »Bár ami a verseidre való hatást illeti, ebben nem egyezem meg teljesen a te pesszimizmusoddal. A szakolcai verseid épp oly szépek, mint a régiek, és ha van bennük monotonság, az nagyon értékes monotonság. Ha nemesélnek veled szemben az olvasó önzésével fejezni ki magamat, azt mondanám, hogy a szakolcai magány neked semmiesetre sem ártott. Ezt mondom mint olvasód, de mint barátod valóban elszomorít kedélyednek csüggedése...« Juhász Gyula Anna dalainak az ezersebű, fájdalmas, kielégítetlen szerelem örök művészi megfogalmazását köszöni a magyar irodalom. Nem Annaméltatlan személye a központja e költészetnek, hanem a szerelem maga: Anna örök, mert Annát én szerettem! — mondja a költő, s ebben nem önmagát becsüli túl, hanem magában a költőt,,s .a költő lelkében az örök szerelmet. Anna: jelkép. Irodalmunk legszebb szerelmes versei közé hadd illesszük be most Juhász Gyula Anna-verseinek néhány újabb, eddig nem ismert értékes darabját, a munkaközösség három fiatal tagja, Batki Jenő, Grezsa Ferenc és Kovács Miklós munkája gyümölcseként. PÉTER LÁSZLÓ •137