Tiszatáj, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám
1961 / 1. szám
□ GrüßCJU — A Szegedi Postás Művelődési Otthonban az „Ismerd meg a világot!” előadás-sorozat keretében november 25-én dr. Krasznay László tartott érdekes előadást „Ismeretlen tájak — egzotikus országok” címmel. A hallgatók az előadáson a Közel-, Közép- és Távol-Kelet országaival ismerkedhettek meg. Előadás után rövid dokumentumfilmeket vetítettek. * — A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat klubjában dr. Hajdú Péter egyetemi tanár tartott előadást „Szamojéd nyelvrokonaink között” címmel.* — Az Újságíróklubban november 13-án dr. Szabó Dénes tartott élménybeszámolót olaszországi útjáról.* — A Szegedi Zeneművészeti Szakiskola nagytermében tartották meg Bán Sándor és Kutrucz Éva hangverseny-estjét. A műsoron Schumann, Brahms, Kodály, Beethoven, Haydn, Bach, Debussy művei szerepeltek.* — A Szegedi MÁV Petőfi Sándor Művelődési Otthonban Julia Buicu Ceanu énekesnő és Costache Constin hegedűművész nagysikerű hangversenyt adtak. A két román vendégművész a műsorban Rossini, Händel, Schubert, Verdi, Bach, Paganini műveket mutatott be. * — A Szegedi Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában nyitották meg „A magyar akvarell a XIX—XX. században” kiállítást. A Magyar Nemzeti Galéria anyagából összeállított tárlatot Dr. Csengenyné Nagy Zsuzsa nyitotta meg.* .— A Szegedi Újságíróklubban november 27-én rendezték meg Tóth Béla szerzői estjét. Az író munkásságát Kiss Lajos adjunktus mutatta be, majd Kovács János, Lakner Anna, Molnár Éva és Kopasz György olvastak fel Tóth Béla írásaiból.* — A Szegedi Nemzeti Színház tagjai művészeti tanácsot hoztak létre. A művészeti tanácsban részt vesz Horváth József, Kiss Ferenc, Kormos Lajos, Mentes József, Szabó Miklós, Váradi Szabolcs, valamint a rendezők és a karmesterek. Az Országos Filharmónia rendezésében a Zeneművészeti Szakiskola nagytermében tartották meg Hechtl Margit zongorahangversenyét. A sikeres esten Beethoven, Schumann, Chopin műveket játszott a szegedi közönségtől mindig nagy érdeklődéssel fogadott művésznő.* — A Szegedi Postás Művelődési Otthonban december 2-án Szepesi György tartott érdekes élménybeszámolót a XVII. nyári olimpiáról. * — A Szegedi Juhász Gyula Művelődési Otthonban Farkas Gyula tartott szemléltető eszközök bemutatásával egybekötött előadást „Az ősember nyomában” címmel. * — A kiskundorozsmai filmszínházban Dezséry László tartott érdekes előadást Japánról. Előadás után bemutatták a „Tájfun Nagaszaki felett” című filmet. stt — A TIT rendezésében a Szegedi Postás Művelődési Otthonban tartott előadást dr. Berky Imre a serdülő lányok erkölcsi és társadalmi problémáiról.* — A Szegedi Kábel- és Sodronykötélgyárban Vinkler László, Szekfű János, Szőke Győző, Rimanóczy Géza, Horváth Mihály, Erdélyi Mihály és Papp György szegedi festőművészek műveiből kiállítás nyílt. Az érdekes kezdeményezés a dolgozók közt nagy sikert aratott.* — A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete az üzemi fotó-szakkörök tagjainak legsikerültebb felvételeiből fotókiállítást rendezett. * — A Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínházában november 26- án nagy sikerrel mutatták be Moliére: A nők iskolája című háromfelvonásos vígjátékát. A darabban Kátay Endre, Földi Teri, Budai István, Király Levente, Simon Erika, Váradi Szabolcs, Putnik Bálint, Gémesi Imre és Marosi Károly léptek fel. * — A Deutsches Theater kitűnő művészei — Gisela May, Ernst Busch és Wolfgang Langhoff — nagy sikerrel vendégszerepeltek Stockholmban. — A Szegedi Petőfi Sándor Művelődési Otthonban Erkel Ferenc születésének 150. évfordulója alkalmából emlékestet rendezett a Hazafias Népfront és a Zeneművészeti Szakiskola.* — Jánoska Tivadar, a nemrég elhunyt szegedi festőművész munkáiból december elején hagyatéki kiállítást rendeztek. * — A szegedi gyermekszínház december 4-én nyitotta meg kapuit. Elsőként Hegyi Péter dramatizálásában a „Légy jó mindhalálig” című színművet mutatták be. Már készülnek a következő bemutatóra is, Szergej Mihalkov színművével, a „Szombreró”-val. * — A Szegedi Pedagógiai Főiskola kulturális bizottsága romantikus szerzők műveiből rendezett duetthangversenyt. A műsorban fellépett Berdál Valéria és Kovács Gabriella, Mészáros Emma pedig Beethoven- és Liszt-műveket játszott. ■* — A Kulturális Kapcsolatok Intézetének vendégeként Szegedre látogattak Mihalca Elisa és Borza Lucia román pedagógusok. Felkeresték a város több gimnáziumát és a Pedagógiai Főiskolát. * — A Szegedi Újságíró Klubban a Magyar Könyv Juhász Gyula könyvesboltja december 8-án sorsolással egybekötött hanglemez-bemutatót tartott. Az estét Varga Ferenc bevezetője nyitotta meg, majd Lődi Ferenc és Papp Lajos olvastak fel írásaikból. * — A december 13-án és 14-én Drezdában megtartott kerületi kulturális konferencia abból az elvből indult ki, hogy a szocialista kultúrforradalom a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet általános törvényszerűsége. Hogy a szocializmust győzelemre juttassák, a dolgozóknak, különösen pedig a munkásosztálynak, sokkal magasabb műveltségre van szükségük, mint amilyet a kapitalista társadalmi rendben megszerezhettek. A szocializmusnak azonban nemcsak művelt emberekre, hanem erkölcsi tulajdonságaikban is új, szocialista módon gondolkozó, cselekvő és érző emberekre van szüksége. Az új szocialista ember képzésének és nevelésének ebben a folyamatában igen nagy jelentősége van a kulturális tömegmunkának — szögezte le a megbeszélés, amely igen nagy teret szentelt az írómunkás-mozgalom eredményei értékelésének is. — „Drezda, szeretett városunk” címen jelent meg nemrég egy könyv a Sachsenverlagnál. A könyvet Ruth Seydewitz állította össze a Szocialista brigádokkal folytatott beszélgetések alapján. * — A lipcsei opera Prokofjev Háború és béke című operájának németországi ősbemutatójára készül. * — Az NDK kultuszminisztériuma számos művész, tudós, kulturális funcionárius és kultúrotthonvezető részvételével megbeszélést tartott a falu kulturális életének fejlesztéséről. — A Szegedi Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában nyílt meg Félegyházi László és Bíró Lajos festőművészek közös kiállítása. * — A Magyar Írók Szövetsége küldöttségének tagjaként dr. Szabolcsi Gábor a közelmúltban 3 hetes tanulmányúton vett részt az NDK-ban. Kiss Lajos egyetemi adjunktust a Humboldt-egyetem látta vendégül. * — December 1—4. között Lipcsében nyugat-német vendégek rész•vételével az NDK kórusbizottságának ünnepi ülésével nyitották meg a szocialista dalosmozgalom első kongresszusát. Г7 f f.. . „ levelet kaptam December közepén Erzsitől, régi barátnőmtől. «•... Ellátogathatnál hozzánk a szünetben еду-két napra. Rossz egyedül karácsonykor... Várunk. Gyere!..« ... Igaza van. Jó lenne ... Azelőtt elválaszthatatlanok voltunk. Együtt indultunk, jártunk napszámra, kopogtunk az írógépen Kormosné magániskolájában meg az irodában, együtt kezdtünk újra tanulni, együtt is fejeztük be. Katedrára is egyszerre álltunk, csak már akkor elválasztott bennünket jó néhány kilométer. Azóta — másfél év alatt — gyér leveleink nem tudták pótolni a régi összebújós, suttogós estéket. Elmegyek. Hogy is csak....? 20-án kezdődik a szünet, 21-én... ejnye, hiszen ez Erzsi születésnapja! Meglepem magammal. 21-én reggel zúzmarás csókkal ébresztettem régi barátnőmet, örültünk egymásnak módfelett, mesélni is alig tudtunk, bár lett volna mit, csak bolondoztunk egész nap, nem tudtunk betelni egymással. Délután hátbavágott: — Gyere, te téli díszvirág, sétáljunk egyet a kinti hócsipkés festményben — hívott a városba. Kabátot kaptunk, és vidáman futottunk ki. A kendőt már a kapuban igazgattuk a fejünkre. Egymást kézen fogva, gyerekként rugdalva a havat rendetlenkedtünk a város felé, nevettük a fákat, az útszéli bokrok furcsa alakját, mindent, míg csak bele nem fáradtunk. — Ugyan, legyünk végre felnőttek — karolt belém Erzsi. — Mégsem illik, hogy két komoly tanár a legvásottabb tanítványain is túltegyen. A házakat vastag, nagycsipkéjű hófüggöny takarta előttünk, azon csillantak keresztül az ablakok meg az utcai lámpák fényei. Elgondolkozva kóboroltunk a jól ismert, görbe kis utcákon. Megrohantak bennünket a gyermekkor édes emlékei. Erzsi törte meg a csendet: — Egy régi születésnap jár az eszemben. — Szokatlanul csendes, meleg volt a hangja. — Akkor még nem ismertük egymást. A háború alatt volt, 1944 decemberében... — szállt a szó a hópelyhek között. ... — Furcsa tél volt. Nem nagyon hideg. Tudod, mi kint éltük át az ostromot a borospincében, az intézet szőlejében. Ott voltak nagyapáék is, őket kitelepítették a faluból. Sokáig tartott az ostrom? Nekem igen. Hosszú volt az a két hét a nyirkos odúban, két összetolt lócán, főtt étel nélkül. Különösen az utolsó éjszaka. Fölöttünk a ház hét találatot kapott. Az ócska pince járt, mint a bolond hinta. A lócák szétcsúsztak, leestem köztük a földre. Onnan szedett fel nagyapó hajnalban, amikor csend lett, és elindult kifelé megnézni: mi újság? Vacogva ültem a pokrócban. Amikor visszajött, könnyes szemmel, elfúló hangon mondta: »Édes fiam, itt vannak az oroszok!« Ahogy megölelt, éreztem, remeg. Sírt? Nem tudom. Fél óra múlva fent voltunk a házban. No, ez még novemberben volt, nem érdekes. Később a városba mentünk, nagybátyámék lakásába, ahol egyedül volt ángyikám meg egyéves kisfia. Mi négyen voltunk: anyám, öcsém, kishúgom meg én. Két asszony meg négy neveletlen gyerek. A házigazdáéknál is két asszony, két gyerek. De az ő nagy szobájukba beköltözött a Kapitány, Szakács, Lovász meg Dr. Kapitány parancsnokféle volt. Homályosan emlékszem már csak rájuk. Kapitány nekünk, gyerekeknek játékot hozott, a fiatalasszonyoknak tréfásan udvarolt, indította őket, az öreg háziasszonyt körülcirógatta, marikának hívta, s rávette, főzzön neki magyar ételt. A vén Szakács meg nekünk hozta az orosz ételeket, mit tudom én, mi volt, de jó volt és meleg. Lovász nagyokat nevetett, hancúrozott velünk. Ör hallgatott. Legtöbb, amit hallottunk tőle, egy-egy **■'umm« volt, de minden reggel letette a konyhaajtóba a napi tüzelőadagot. Anyám, ángyikám a kórházba jártak segíteni. Meleg levest, főzeléket hoztak haza. Jaj, azok a szárított krumplik! Sohase kellett, hiszen mire hazaértek, már bepakoltunk Szakács húsos fazekából. Mi, gyerekek nem vettük komolyan a világot. Játszottunk egész nap, nem kellett a kertben dolgozni, mint a háború előtt. (Nekem a háború 44 tavaszától számított, gyerekfejjel csak a bombázást vettem annak, a sorbanállást még nem.) Szakács ennivalóról, Lovász játékról, Öt melegről gondoskodott. Mi kellett még? Apa... Ha apa jutott eszembe, nem kellett a játék... December 20-án délben Kapitány nagyon komolyan telepedett közénk a vacakra: — Gyerek — húzta magához öcsém maszatos arcát. — Kapitány menni. Messze. Front. öcsém ránézett: — Elmégy? De Szakácsot hagyd itt! Kapitány nevetett, megértette: — Szakács is menni. Lovász is, ör is. — Mikor mégy? — kottyantam közbe. — Holnap? — Nem. Holnap-holnap — magyarázta a holnaputánt. Este Szakács húsosabb levest hozott. Anyámék meg nagyon csendesek voltak. Úgy bújt össze a négy asszony, mint négy fázós veréb. Kapitány biztonságot jelentett a zűrzavarban, védelmet. Most hát fáztak, nagyon. Mi, gyerekek, kotyogtunk Kapitány körül. Meséltük, hogy nekem holnap születésnapom lesz, ilyenkor ajándékot kell adni. — Születésnap. Ajándék — nevetett Kapitány, és meghúzta a copfom. . kivette táskájából a cigarettát, rzst Rágyújtottunk. Régi szokásunk, még abból az időből, amikor mind a ketten füstös, nehéz levegőjű értekezletek hozzászólásait jegyezgettük a gyorsíró-tömbben. Mind a ketten azt fogadtuk: akkor dobjuk el az utolsó cigarettát, amikor rátalálunk az »áldozatot« megérő férfire: a párunkra. — Ezalatt — folytatta Erzsi — a németek a bükkszéli erdőkön hajtották keresztül az embereket. Apám nem bírt továbbmenni. Nem tudta elhagyni az utolsó ismerős tájékot, az ismert falvakat, az utat, ahol kocsival járt mint cseléd. De tovább nem volt még soha, nem ismeri ő messzebb ezt az utat, nem megy most sem! — határozta el kemény fejjel, és belépett az erdőbe. A hegyi barlangban voltak már mások is. Ott húzódtak meg hetekig, oda hordták ki nekik titokban a bükki menyecskék a szilkét, reménykedve: — Hátha reggelre az én uram is ideér ...! 20-án reggel nagykendős kis fickó rohant az erdőbe: — Édesapám! Gyüjjenek elé! Itt vannak a muszkák! — újságolta, ahogy első világháborút járt nagyapja mondta neki. S apám, bár váltig biztatták, maradjon еду-két napot, pihenjen, erősödjön, karácsonyra majd hazaér, csak elindult összetört, elcsigázott testével azonbaí — hazafelé. Lassan leszállt az este! A szerpentinen hosszú sorban kocsik, autók, gyalogosok vonultak felfelé, szemben pipámmal. Oroszok. Ő meg az útszélen, ereje fogytán ballagott előre. — Davaj, davaj! — kiabált rá hátulról egy erős férfihang. Apám megfordult, odanézett. Kocsi jött mögötte, bakancsos magyar hajtotta, mellette orosz katona. — Hová, koma? — állt meg a kocsis. — Haza, Egerbe — mormolta az elgyötört férfi. — No, ha haza, lépjen fel. Elvisszük, ugye, komám? — nézett a katonára. Az bólintott, megértőn nevetve: — Komám, komám — tetszett neki a most megismert új szó. Apám fellépett. — No, isten segíts! Gyerünk, no! — legyintett lovára a magyar. — Honnan? — Bükkszékről. — Maga is a barlangosok között vöt ? Én is. De Szilvásná. Jók ezek az odúk, mi? — nevetett harsányan. A város szélén leszállt apám a kocsiról. — Jó karácsonyt — szorította megf a kezét a kocsis. Az orosz is: — Viszonlatos! A szőlőbeli kis ház romjaival kétségbeejtette apámat. Ereje maradékával járta az ismerősöket. Hajnalban talált ránk. Oz jelentette Kapitánynak, hogy egy ember be akar jönni a kapun. Kapitány kivette apámból, hogy minket keres. Szelíden kopogott az ablakon: ’ ZseTiykol’ Felriadtunk mindnyájan [UNK] S mikor apám borostás, hideg archoz szorítottam álomtól piros arcomat, és sírva csókolgattam drága, fagyos kezét, Kapitány megsimogatta a fejem: — Születésnapi ajándék... Másnap este elment Kapitány Őrrel, Szakáccsal, Lovásszal. De most már jó volt minden. Itti volt az apám. Hát ez az én legszebb születésnapi ajándékom története — fejezte be Erzsi.^ Elhajította cigarettáját, felhúzta kesztyűjét, s hulló parrázs után nézve folytatta komolyan: — tíz volt az utolsó. Többet nem szívok. Egy másik Kapitány, magyar uniformisban, a réginek neveltje új születésnapi ajándékot hozott nekem. A szerelmet. Karácsonykor lesz az eljegyzésünk. Apám névestéjén. Majd meglátod, milyen. Mesélek majd, mindenről. Holnap. Most gyere, igyunk egy feketét! Átfáztam kicsit. Aztán haza, mert anyus nyugtalankodik majd. A f ,a cigarettavég egy pillar eldobott natig parázslóit. Aztán rászállt egy nagyszemű hópehely, s kioltotta a múltat. Erzsi szívében pedig lángolt az új születésnapi ajándék, a Szerelem. Visszfénye szemében ragyogott. 2