Tiszatáj, 1963 (17. évfolyam, 1-12. szám
1963 / 2. szám
Dér Endre Közhely, mégis azzal kell kezdenem, hogy elszaladt az idő! Milyen fullasztó versenyfutást rendeztek életem eseményei az 1943-ban megjelent első ácsnóták, s Veres Péter biztató levelei, jólelkű istápolgatása óta! Nyilasvilág, felszabadulás, az újságírás és ifjúsági mozgalom nagyiramú évei, s aztán az esztendőkig tartó teljes testi (s persze lelki) összeroppanás, megmegújuló verekedés a Kaszással — hogy aztán ismét sorompóba állhasson az ember, de már az ifjúság tovatűnő éveinek őszén... Folyton feszítő, dédelgetett álmok. — karikatúrarajzoló pályáról, tanároskodásról, mozgalmi feladatokról... S a vége: tékozló fiúként való vissza-visszatérés egyre az irodalomhoz, melytől oly sokszor szeretne az ember elmenekülni, nehézségei elől elrejtőzni, vagy tovafutni biztonságosabbnak vélt tájak vándoraként. A jövő? Tán mégis az irodalom marad: megírtam életem legmozgalmasabb eseményeit Lángmarta krónika címmel, melyet a Táncsics Kiadó szándékszik útjára engedni. Kisregényt szeretnék írni az egyetemi ifjúságról, s drámát mai erkölcsi problematikáról, ha futja a szuszból. De vajon futja-e? Lődi Ferenc Születtem úgy, mint mások is, miként a jók, a rosszak, s értem maradtak együvé, akik világra hoztak. Szerelmük lángja könnybe fúlt, megölte, jaj,a nincsen, s bennem fogóztak össze csak és bennük vert az isten. Hitük, szerelmük, vágyukat vérembe oltva hordom, és gyűlöletük bennem ég. Miért? — nem kell okolnom. Szép nemzedékem jussa ez s közöm van hozzá: élek! (Komor lakások odvain álmodtam ezer évet.) S volt már, ki fele életért megvette volna bőröm, hogy jussaimmal proletár mivoltot örököljön. Bevallom súlyos vétkemet, kalapot hordtam mindég, s mert Szabadkán volt szépleány: onnan nősültem — innét. . . Földobnám szívem újra csak, mint piros almát — játszom, s megint és mindig lenne lány, ki elkapná — ki átfon . .. S földobnám szívem érted is, te százveszélyű asszony, versek múzsája! — tiszta vagy halálig itt marasszon. Vicsorgók s bamba bámulok mocskolnak ezt a nászunk. Sebaj, levükben főjenek, nekünk van maradásunk. Meleg közösség szelleme és teste véd meg engem: otthon vagyok a földeken, gyárakban, üzemekben. S te pátriám, én városom, szűkebb hazám, szerelmem! földobnám szívem érted is: engedj gyermekké lennem, fiadnak, aki voltam is, Szegednek utcakölyke. Voltál szülőm és mostohám s te vettél újra ölbe. г Pályázók, figyelem! Szerkesztőségünkhöz számos bejelentés érkezett amiatt, hogy a Tiszatáj rejtvénypályázatának első feladványát tartalmazó januári számot nem tudták már megvásárolni, mert az az árusoknál elfogyott. Ezért a szerkesztő bizottság úgy határozott, hogy a részvételi feltételeket az előállt helyzetnek megfelelően módosítja és lehetővé teszi a rejtvénysorsoláson való részvételt azok számára is, akik a féléves rejtvénypályázat feladványaiból legalább négy helyes megfejtést beküldtek az előírt határidőre. E módosítással tehát lehetőség nyílik arra, hogy az érdeklődők február, illetve március hó folyamán is bekapcsolódhassanak a versenybe, így azokat sem éri hátrány, akik kezdettől fogva részt vesznek a pályázaton, de nem tudták valamennyi feladványunkat megfejteni. A SZERKESZTŐSÉG Olvasóink írják A József Attila emlékszámunkkal kapcsolatos levelek között tallózva, a dicséretek és bírálatok (mindkettőt köszönjük!) mellett megütötte szemünket egy postai levelezőlap, amelyen a következőket olvastuk: : „Ebben a számban sok értékes életrajzi apróságok kerültek felszínre. De sokkortársat’ találunk köztük, akiknek csak annyi közük volt a nagy költői fejedelemhez, hogy szóba állt velük . . . Olvasok egy csomó nevet (és még mennyi van): báró Hatvany Lajos, Eidus Bentián, Erg Ágoston, Pick Jenő, Szépkúti Miklós, S Hont Ferenc, Ur György, Jenő István, Kormányos István, Major Tamás, Pásztor József stb., akiknek abszolút semmi közük nincs a proletárköltőhöz, sem eszmeileg, sem tárgyilag, csak azért, hogy jó nevüket szellőztessék, hogy megüdvözülve a Pantheon dohos le- ,vegőjét már előre magukba szívhassák.” „ Engedje meg, tisztelt Olvasónk, hogy megjegyzést fűzzünk lea veléhez. A nagy írók sírján dudva és barátok teremnek, mondotta e század cinikusan kesernyés magyar írója, Szabó Dezső. Ön is így gondolkodhatott, amikor ezt a levelet írta. Méltányoljuk szándékát, de igazában, enyhén szólva kételkedünk, mert a fölsorolt nevek viselői mégiscsak kapcsolatban voltak József Attilával. És itt nem az a döntő, hogy ön mit ír, hanem a dokumentumok, amelyek makacs dolgok és ellentmondanak önnek. Nem gondolja, hogy nevetséges olyan dologról véleményt mondanunk, amit nem ismerünk? „Hódolat a nagy költőnek” — fejezi be ön a levelet, melyet éppenséggel a nagy költő szellemétől idegen módon x. y. aláírással látott el. Mivel nem ez az első levele, melyet szerkesztőségünkhöz írt, könnyűszerrel fölismertük az x. y. mögött kilétét. Tudjuk, hogy a költő fiatalkorában egy nagyon rövid időre szoros kapcsolatban volt Önnel. De azt is tudjuk, hogy József Attiláról senki nem terjesztett annyi hamis történetet — saját maga meg- s dicsőülésének szándékával —, mint Ön. A szerkesztőség.I * TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Nagy örömmel olvastam 1963-as januári számukat A Vántus István cikkében foglaltak régen aktuális problémák, mind az előadóművészek, mind pedig a közönség szempontjából. Nagy jelentőséggel bír számunkra, hogy ez az írás napvilágot látott, és éppen az önök színvonalas lapjában. Remélem, hogy ezúttal nem állunk meg az igazságok kimondásánál, hanem a cikkben felvetett problémák — ha részben is, de megoldódnak. Kérjük ehhez az önök további jóindulatú támogatását. Üdvözlettel: Erkel Tibor zongoraművész Szeged, Lenin krt. Ti. * KEDVES TISZATÁJ! Lapjuk legutóbbi számában nagy érdeklődéssel olvastam Vántus István cikkét. A cikk kitűnően rámutat azokra a hibákra, melyek Szeged zenei életében tapasztalhatók. Minden mondatával egyetértek, de nemcsak én, hanem az egész hangverseny-látogató közönség is. Minden hangverseny-látogató barátom nagy megelégedéssel vette tudomásul a cikk megállapításait, s reméljük, hogy a hibákat minél előbb kiküszöbölik az illetékes szervek, örülünk, hogy végre akadt valaki, aki reálisan, a tényeknek megfelelően leírta a szomorú igazságokat. Tisztelettel: Tölgyesy Elemérné, Szeged, Pálfytelep * 5. H. F. Békéscsaba. — Dicséretre méltó, hogy írásaiban a hasznos munkát végző, emberalakító közösség problémáival foglalkozik. Nagy kár azonban, hogy nem sikerült valóban élő, „belülről” is ábrázolt alakokat formálnia. A szereplők elmondják mindazt a szépet és jót, amit a közösség nevelő hatásáról, az egyén és a szocialista közösség viszonyáról pedagógiai, elméleti cikkekben, tanulmányokban olvashatunk, sőt egyik írásában még a megtévedt üzemi munkás is felmondja belső monológjában (nyilván saját okulására) azt a „leckét”, de ettől még nem válnak élő emberré — sőt, talán éppen ezért nem. M. F. Szeged. — „Búcsú” c. írásának első, hangulatteremtő szándékkal részletező része félszeg, nyelvileg keresett. Pedig kár, mert a továbbbi részek szűkszavú drámaiságában biztató ígéretet látunk. Az „Állomáson” esetében éppen fordított a helyzet: egyre laposodik, a vége egészen sikerületlen. Reméljük, hogy hamarosan kerül sikerültebb írása is. T. Zs. Kecskemét. — A küldött „hangulatképpen érzik némi iskolás fogalmazvány í”, de az is, hogy — ha minden jól megy — ettől hamarosan megszabadulhat és friss, színes kis tárcák kerekednek majd írásaiból. T. Gy. Budapest. — A „Cyrano ”-ban megírt eset — két sorsverte, magányos ember egymásra találása és riasztó tragédiája — így kissé külsőséges. Meg kellene kísérelnie, hogy az ilyen embersorsokba jobban belevilágítson. Ez a nehezebb, de igazán írói feladat. Sz. L. J. Szeged. — Két írásának lírai hangja, prózaversre emlékeztető modora, szerkesztési technikája tetszik, csak az a bökkenő, hogy — különösen az „Aki nem utazik a tengerhezben — modoros mesterkéltséggé változik. A másik írás mértéktartóbb; azt ajánljuk — ha komolyan ambicionálja — ezen a nyomon folytassa kísérleteit. AKARATOS NÉPSÉG TAMÁSI ÁRON DRÁMÁI A drámatörténet furcsa ellentmondása: a színműirodalom és a színjátszás értékrendje nem mindig esik egybe. Könnyen megtörténik, hogy mások a csúcsok itt és ott; gondoljunk csak Hebbel és Rostand, vagy Németh László és Molnár Ferenc ellenkező előjelű fogadtatására! Tamási játékai is inkább csak írói sikerek: a színpadi — sajnos — még késik. Pedig művei mindenképpen fordulatot jelentenének a deszkákon is. Filozófiai jelentésűvé mélyített mesedrámái — amelyek inkább Ibsen Peer Cynt-jére vagy a magyar Csongor és Tündé re emlékeztetnek, mint Pirandello formabontására — nem a polgári naturalista dráma hagyományába illeszkedő, hanem a műfajt a legenda és a népmese, a trufa és a ballada felé tágító, merész újszerű kísérletek. Tamási drámai értékben, írói látásban, hangban regényei mellé sorakoznak. Mint Ábel-trilógiájában, bennük is csodálatos könnyedséggel ötvöződik egybe a lírai báj és a gondolati szikrázás, az építő hit és a leleplező irónia, az önfeledt jókedv és a prófétai megszállottság, a reálisnak és az irreálisnak a logikája. (Németh László találó szavait idézzük: stílusa embert, tájat, eseményt délibábszerűen, ég s föld között lebegtet.) Moralista író, s darabjai erkölcsdrámák. Nem a részletek hű festésére törekszik, hanem a «végső dolgokkal«, az ember és a világ nagy kérdéseivel viaskodik; legjobb műveiben nem elvontan, hanem konkrét társadalmi érvénnyel. A két háború közti Erdélyben a Vitéz lélek fölemelően nemeshumánus mondandójának a közösségteremtő és országépítő szenvedély ad távlatot: »Ha te építed nekem a koporsót, én a bölcsőt fogom építeni! S aki bölcsőt épít, az jobban tud harcolni«. A főhős — bár birkózik a halálon túli létnek, a »lélek háborújának« misztikájával — a munka, az emberi tevékenység kollektív programját hirdeti; a különc jellemben groteszk jelképbe formálás nem a vállalás iróniája, hanem finom célzás arra, hogy az embernek a társadalommal konfliktusba kerülve is le kell gyűrnie sorsa buktatóit, lelke kétségeit. Az igazi Tamási-játék ábrázolás és kifejezés, epika és líra, rajz és jelkép egyszerre. (Babits megfigyelése: mítosz is, zsanér is.) A morális tanítást a népélet realizmusa hitelesíti, székely életképeit az írói általánosítás mélyíti. A nagyszerű friss hangulatú Énekes madár szereplői — a játékoskedvű-tiszta szerelmesek: Móka és Magda; az irigy vénlányok: Regina és Eszter; a kőszívű-durva kérők — a Jóság, az Ártatlanság, valamint az önzés, Gonoszság erkölcsi tulajdonságainak szimbólumai, ugyanakkor remekül megfigyelt, kitűnő lélektani érzékkel jellemzett hús-vér parasztok is. Az irreális világ — akárcsak a János vitézben — a valóságosnak a kitágulása, meghosszabbodása, szinonimája, s a fantasztikus elemek (itt: a megnyíló faj, a madárrá változó üldözött) nem öncélúak, hanem az emberi igazságszolgáltatás eszközei. Az ajándékba hozott madártojás motívuma, e jelenet csodálatos poézise a modern magyar irodalom legszebb lapjait igényli. Az író újabb alkotásaiban — az 1945 után írottak közül tán csak az Ördögölő Józsiás a kivétel — meg-megbomlik a reális és irreális, a konkrét és elvont elemeknek, a szociológiai és morális látásnak az egyensúlya; az erkölcsi koncepció mögül sokszor hiányzik az emberi-társadalmi támaszték, a jellemek elvont sémák hordozóivá szikkadnak, a fantasztikus mese funkciótlan üresjárattá szegényül, a meseszerű logikával motívumújrázó architektúra laza jelenetsorrá esik szét. Már a Tündöklő Jeromos-Ъапs — Schöpflin megfigyelése — csak a mellékalakok élnek, a főszereplők: az úri demagógiát képviselő Jeromos és a népi politikát valló Gábor — csak elvek, képletek, határozott egyéniség nélkül. 1946-ban a Hullámzó vőlegény-nek már a témája is — az iparrá vált művészet romboló súlya és a megváltó igazmondás tisztító ereje — anakronisztikus és elavult. A Hegyi pataknak Ciprián és Vikáros, az egyoldalú idealizmus és materializmus ellentétére épített konfliktusa minden társadalmi meghatározottságot nélkülöz; a hősökben szinte csak a mánia az emberi; a bonyolítás túl rafinált ahhoz, hogy az élet gazdagságára utaljon, s a végtanulság pedig inkább biológiai, mint humánus értékű. Gyengéi nem a teremtőerő hanyatlásából fakadnak — az ötletek sziporkázó tűzijátéka, az elmés fordulatok csillogása, az egyes jelenetek hamvasan üde költőisége újabb darabjaiban, is a nagy írói tehetség beszédes jelei —, hanem világnézeti indítékúak. Tamási absztrakt szocializmusában túl sok van a romantikus antikapitalizmus kultúra- és városellenességéből — a Csalóka szivárvány szkeptikus hangulata innen ered —, viszont túl kevés van a marxista osztályszemléletből, parasztalakjait műveiben könnyen helyettesítheti a kisgazda. Színezi gondolkozását az anarchista-megbocsátó tolsztoji szeretetvallás is: a Hullámzó vőlegény főhőse »a csillagokkal és nem az államokkal« köt szövetséget, »lelke mezejének csipkebokrában« pedig Istent leli meg. Ez az oka, hogy a Boldog nyárfalevél világa — ahelyett, hogy szocializmussá érlelődő társadalmunk előtt kaput nyitna — privát problémára szűkül. Igaztalanok lennénk, ha régebben írt műveivel a mai Tamási Áront jellemeznénk. Hisszük, hogy a benne élő etikai és a hazánkban épülő valóságos szocializmus sokkal inkább parallel, mint új könyvéből kitűnik. Ezért joggal reméljük és várjuk, hogy szerepet vállal az új — a szocialista realista — magyar dráma megteremtésében is; hogy új műveit több realizmus, gyakorlatibb társadalmi állásfoglalás,elevenebb s igazabb eszmeiség diktálja majd. (Szépirodalmi Könyvkiadó, (1962.) GREZSA FERENC REJTVÉNY PÁLYÁZAT (. Forduló) VÍZSZINTES: Kétbetűsek: N, NY, AT, AK, IR, TN, LK, MV. 1. Szeged kulturális intézménye. 12. Spanyolország — az ókorban. 13. Vidék. 14. Indonézia része. 15. Jó szellem. 18. Gyűlölet. 19. Német számnév. 20. Kígyó, de ruhadarab is. 22. Végtelen kozmetikai márka. 24. Több háziállat. 25. A hajnal istennője. 26. A vízsz. 1. is ez. 28. Kevert aga. 29. Volna neki. 30. Edény. 32. Ókori nyelv. 34. Közismert irodalmi alak. 36. Becézett női név. 37. Sereg. 39. Majdnem Antal. 41. Amerikai költő. 42. Ruhadísz. 43. Egységben van. 44. Fél ritmus. 46. Ilyen pont is van. 47. Állat is, betegség is. 49. Francia furkósbot. 51. Kora van ilyen. 53. Gyengül. 35. Kabaréíró, keresztnevének kezdőbetűjével. 57. Fordítottja angol női név. 59. összetétel — klasszikus kifejezéssel. 60. AOT. 61. Futrinka része. 63. Ilyen rendszabály is van 64. ... Ce-tung. 65. Tűzhányó feles ékezettel. 66. Piros betűs nap. 69. Merev — németül. 70. Üdül. 71. Megy. 72. Ezt a névnapot szeretik a gyerekek. 73. A vízsz. l.-ben megtalálhatók. FÜGGŐLEGES: Kétbetűsek: EA, ET, CJ, UB, BLA, JO, RS, MF, SI. 1. A vízsz. l.-ben közelmúltban rendezett kiállítás. 2. Tündérkirály a germán mitológiában. 3. Szörnyű. 4. Ruhafestékmárka volt. 5. FIO. 6. Vízinövény. 7. Idegen állatkert. 8. Fás terület. 9. Az Olasz Kommunista Párt lapja. 10. Francia helység Párizs közelében. 11. A vízsz. l.-ben van elhelyezve. 16. Nyomni. 17. Ilyen az erdei fák oldala 20. Kelet-ázsiai állam. 21. Alma. . . 22. Angyalrag. 23. Bogár állapot. 26. Sok ilyet rendeznek a vízsz. l.-ben. 27. Lángeszű. 29 Péksütemény darabja. 31. Fát nemesít. 33. Állatfajta. 35. Lakoma. 37. Forró — angolul. 38. Orosz ház. 40. Rosszat tesz. 44. Ruhadarab. 45. Se keze, se lába. 47. Elv — latinul. 48. Hogy — oroszul. 50. Szende. 51. Jövedelem. 52. Felesége irodalmi alak. 54. Megkevert Don. 55. Tagadó szó. 56. Amerikai elnök volt. 58. Kávéfajta. 60. Láb része névelővel. 62. Nyérc — németül. 65 Életkép része. 67. Zoro Amerikában. 68. Betegség jele. 69. Egyenes. HÁZY LÁSZLÓ Beküldendő: A rejtvényben elrejtett költő neve. Beküldési határidő: Február 25. A részletes részvételi feltételeket a januári számban közöltük. Megfejtés: Beküldő neve: L. Lakhely, szelvény utca, házszám: 12 írtjának lapja. Felelős ' ' isy Lajos. Kiadja a M Megyei Lapkiadó Válalat. Kovács László. Sz------- ” ;la Központi Hírly Endre, Kiss L Lődi Ferenc, dr. István. Szerkesztőségi 1 13-ig, más napokon dr. az Tanácsköztársaság útja 2. Kiadóhivatal: Szeged. Klauzál •átadók 153. Kéziratot nem őrzünk a Posta Központi Úr nádor tér 1. Telefon: 180-350) Évi előfizetési díj: 24 Ft. Félévi 12 . közületek a 61 066 sz. csekkbel ( 8. sz. egyszámlára) küldhetők be.