Tiszatáj, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám
1966 / 10. szám - Kritika
JUBILÁL A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF TÁRSASÁG Horváth Döme már a múlt század hetvenes éveiben szorgalmazta egy elsősorban Katona József emlékét ápoló és a közműveltséget terjesztő társulat szervezését. Számtalan ülésezés, tervezgetés után 1891. március 8-án Dékány István tanár elnökletével csakugyan megtartoták az alakuló gyűlést. Kellően hivatalos és ünnepélyesen „emelkedett"* beszédben meghatározták a célt is, a leendő egyesület tevékenységének körét...............nagy hazánkfia emlékét terjesztené s egyszersmind szellemét is: a szép, jó, igaz és nemes szeretetét, anyagelvies társadalmi életünkben. „A kör megalakítását önmagunk s városunk tisztességes jó hírnevének fenntartása egyformán követelik.” Mi sem bizonyítja jobban Dékány szavainak igazát, mint az, hogy a mostani vezetőség színvonalas ünnepségsorozattal emlékezhet a Társaság háromnegyedszázados tevékenységére. Van mivel büszkélkedniük! Már 1901 ben elhatározták, hogy hetente egy előadást tartanak „az ismeretnek, a tudásnak, a közművelődés kincseinek a legszegényebbek kunyhóiba való bevitelére.” Igen értékes a Kör tagjainak helytörténeti munkássága. Körültekintően, s a drámaíróra vonatkozó ismereteket lényegesen gazdagítva ünnepelték Katona születésének századik évfordulóját. A harmincas években a kor legjobb írói tisztelték meg közreműködésükkel a Társulat rendezvényeit. Többször járt itt Móricz Zsigmond, hogy „olajat töltsön mécsesébe": Németh László, Illyés Gyula, Sárközi György, Móra Ferenc, Szabó Pál és sokan mások. A nagy múltú közművelődési, irodalmi egyesület vezetősége reméli, hogy átmeneti visszaesés, elerőtlenedés után rövidesen ismét a szép hagyományokhoz méltóan tevékenykedik. A tervek mindenesetre biztatóak. Néhány héten belül elköltözik a körzeti orvosi rendelő a nagy magyar drámaíró szülőházából, és berendezhetik a múzeumot. November 19-én, Katona József születésének 175. évfordulójára emlékeznek. Ekkor Kecskemétre hívják a bérmunkások szakszervezete által 1941-ben rendezett, antifasiszta megmozdulássá váló előadás néhány főszereplőjét is. E napon nyílik meg a színházban a Társaság történetét bemutató kiállítás. Rövidesen megjelenik az egyesület évkönyve is. A programban tanyai irodalmi estek, felolvasó délutánok, esztétikai viták rendezése, újvidéki, szegedi és pécsi írók szerepelése is szerepel. EGY ÚJ PETŐFI MÚZEUM 40 FEGYELMEZETT LÁTOMÁS H. N. Petőfi Sándor emlékmúzeumot avattak július 31-én a Segesvártól alig öt kilométerre levő Albesti községben, azon a helyen, ahol a szabadságharc lantosa — 117 évvel ezelőtt — hősi halált halt. A múzeumban — amelyet Petőfi Sándor mellszobra és olajportréja ékesít — ott találjuk a költő kéziratait, műveinek régi és új kiadásait, valamint azoknak román fordításait, olyan neves román poéták művészi átültetésében, mint például Stefan Octavian Iosif, Octavian Goga és Eugen Jebeleanu. Ott látható még a Segesvár körüli harcoknak, és a csatamezőn Petőfi által bejárt útnak térképe — az 1848—49-es forradalomban használt harcifegyverek —, egy ugyancsak akkori ágyú kicsinyített mása, továbbá azon magyar és román jobbágyok névsora, akik annak idején megtagadták a hűbéri kötelezettségek teljesítését. E dokumentumok harmonikusan érzékeltetik az 1843—49-es forradalom légkörét, valamint a magyar és román forradalmi erők testvéri összefogását — amelyért Petőfi oly fáradhatatlanul küzdött, és aminek oly ékes szószólója volt Nicolae Balcescu, Avran Iancu, Timotei Cipariu, Alexandra Papiu-Ilarian. Portréik itt láthatók. A Simion Barnutiu erdélyi forradalmi vezetőtől származó kéziratokat is kiállították, csakúgy, mint a korabeli „Expatriatul” (,,A kivándorolt”), „Foaie pentru minte, inima si literal’ (,Az ész, szív és irodalom lapja”) című újságokat, melyeknek hasábjain Petőfi kor- és eszmetársai: Vasile Alecsandri, Andrei Muresanu és Cézár Boliac költők szálltak síkra a forradalom és a magyar—román egység diadalra viteléért. Dér István: Róla van szó. Pontosan — a kiállításáról. Első önálló tárlatát két szempontból is jelentősnek tartom. Először: mert egy valóba^ e^d^i te^ot^^ét következetes önképzéssel fejlesztő, gazdagító fiatal művész igényes és szuggesztív megnyilatkozása. Másodszor: mert a művész mint Szeged képzőművész társadalmának tagja, egyik letéteményese a város képzőművészeti élete mostani lendületes bontakozásának. Az első kritikák a tárlatról már régebben megjelentek e folyóiratban is. Hiszen Szeged előtt ez az anyag már megméretett — Hódmezővásárhely és Gyula tárlatlátogató közönségének szemével. Csak most, a sikeres vásárhelyi és gyulai bemutatkozás után került sor erre a szegedire. A sorrend elgondolkodtató. De nem keseríti meg a kiállított 40 olajfestmény élményének örömét, a művészi tehetség és tudás láttán ébredt jóérzésünket. Emlékszem a műveivel való első találkozásra. A Szegedi Tanárképző Főiskola végzős rajz szakos növendékeinek kiállításán. Könnyed, már-már enervált eleganciájú, színeikben a francia impresszionisták (Renoir, Degas) piktúrájára emlékeztető képeket festett akkor, kezdetben. Utánérző, kevés egyéniséget, de máris imponáló mesterségbeli tudást, festői készséget mutató műveket. 879