Tiszatáj, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám
1973 / 1. szám - 150 éve született Petőfi Sándor - Sulyok Vince: Petőfiről - norvégiai könyve ürügyén
titokzatos körülményei és fiatalsága éppúgy, mint skandináv fülnek szokatlan ritmusú és hangvételű lírája. Verseinek fordításai ugyanis, ámbár szinte kizárólag a német nyelv közvetítésével, egyre-másra kezdtek készülni Dániában és Svédországban. Furcsa módon mégis teljes tizennyolc évnek kellett elmúlnia Petőfi halála után, mire végre megjelenhetett az első skandináviai Petőfi-kötet, a dán nyelvű Digte af Petőfi (Koppenhága, 1867). Alig tíz évvel később, 1878-ban, már újabb Petőfi-gyűjteménnyel jelentkeztek a dánok, ami az akkori élet tempóját figyelembe véve, mindenképpen élénk érdeklődésről látszik tanúskodni. Kevésbé lelkesítő viszont az a körülmény, hogy a harmadik (és mindmáig utolsó) dán nyelvű válogatás Petőfitől 1896-ban jelent meg — ámbár három versével (Az Alföld. ismét magyar lett a magyar és Európa csendes, újra csendes) Petőfi a leggazdagabban képviselt költő abban a kis lírai antológiában, amelyet Poul Sörensen fordításában Ungarns stemme címmel 1960-ban bocsátott közre a koppenhágai Gyldendal könyvkiadó. Az első svéd nyelvű Petőfi-válogatás 1879-ben került kiadásra, de Abo városában, azaz a mai finnországi Turkuban: 60 dikter af Alexander Petőfi. A következő svéd gyűjteményig mindössze kilenc évre volt szükség (1888), s ilyen gyakori megjelenés tudtommal mindaddig egyetlen külföldi költőnek sem jutott osztályrészéül svéd nyelvterületen. A két svéd nyelvű Petőfi-kötet megjelenése közti időből származik a későbbi kiváló svéd költőnek, az akkor még gimnazista Erik Axel Karlfeldtnek lelkes dolgozata is Petőfiről, melyet gimnáziuma önképzőkörében olvasott föl. Az első világháború után a stockholmi Ungerska Sällskapet, azaz Magyar Társaság, Petőfi svédre fordított verseinek válogatott kis gyűjteményével kívánta megünnepelni a költő születésének századik évfordulóját, a terv azonban — föltehetőleg szerkesztője, Leffler Béla szándékainak megfelelően — időközben módosult, s az 1922-ben Ungersklyrik címmel Stockholmban megjelent, de Kner Izidor gyomai nyomdájában előállított ízléses kötet Petőfi 32 verse mellett további 17 verset is tartalmazott, éspedig Csokonaitól, Kisfaludy Károlytól, Vörösmartytól, Tompától, Arany Jánostól, Kiss Józseftől, Ady Endrétől és Gyóni Gézától, azonkívül pedig néhány népköltészeti darabot. Ez a szerencsés kézzel egybegyűjtött, s zömében ma is élvezhető, sőt jó fordításban szereplő 32 Petőfi-vers a legmodernebb svéd nyelvű Petőfi-lelőhely! Ha nem tudunk többet és jobbat nyújtani, akkor legalább ezt kellene újból és sürgősen kiadatni, mert könyvtárakban is alig hozzáférhető. Az azóta eltelt fél évszázadban ugyanis látszólag semmi sem történt többé Svédországban Petőfi megismertetése érdekében, vagy ha történt valami, az folyóiratközlések formájában történhetett legföljebb, fölkutatásuk azonban nem állott ezúttal módomban. Elegendő azonban a szomszédos testvérországra, Norvégiára tekintenünk ahhoz, hogy ennél sokkalta siralmasabb látványban legyen részünk. Az általam összeállított Petőfi-válogatáson kívül ugyanis, mely ez év decemberének végén jelenik meg a költő 150. születési évfordulójára, semmi jelét nem találtam itt annak, hogy akár egy-egy versét is norvégra fordították és a sajtóban közzétették volna! Ezzel a ténnyel szemben persze még akkor is értetlenkedve kell álljunk, ha tudjuk, milyen kevés választja el egymástól a skandináv nyelveket; akit Norvégiában Petőfi érdekelt, az hozzájuthatott legalábbis azokhoz a műveihez, amelyeket dánra és svédre lefordítottak. A mostani norvég nyelvű Petőfi-kötet létrehozására elsősorban a közelgő jubileumi év sugallta az ötletet, párhuzamosan a fent említett szomorú ténnyel, hogy tudniilik Petőfit egyáltalán nem fordították le még mindeddig Ibsen, Hamsun és Nansen nyelvére, tehát egy kicsisége ellenére is jelentős rangú kultúrnyelvre. A tényleges igény és a lehetőségek fölmérésére fordított aránylag rövid idő ellenére is már a tavasz végére jutottunk, mire belekezdhettem az időközben kiválogatott Petőfi-versek norvég nyersfordításainak elkészítésébe. Magyar nyelvi ismeretekkel nem rendelkező jó norvég költők-műfordítók hiányában ugyanis ebben az esetben is ahhoz a módszerhez kellett fordulnunk, amelyiket a magyar költészet nyugati megismertetése érdekében Gara László alkalmazott elsőnek a Párizsban 1962-ben meg 59