Tiszatáj, 1979 (33. évfolyam, 1-12. szám
1979 / 12. szám - Pintér Lajos: Átvilágított földgolyónk (esszé)
Tudatomra anyai nagyszüleim tanyáján ébredtem, Csongrád város tanyavilágában. Nagyrétnek hívják arrafelé, a Tisza szabályozásakor lecsatolt holt-Tisza vizét guggolják körül, egymástól szemlátásnyi távolságban a tanyák. A gyereknek mesei világ. Valójában illúziótlanabb, hidegebb. Az ottlévő talpalatnyi földet maga nagyapám hódította meg; rokoni kaláka segítségével építkezett rá a házasságkötés idején. Utolsó lakója is ő volt, holtával összeroppantak az épületek is. Eljött nemrégen egy fiatal fényképész: lefényképezte a behorpadt mellkasú kemencét, a nekifeledkezve továbbnyíló, továbbtermő körtefákat. Tudom a címet máig, először Nagyrét 56, majd Csongrád, Tanya 1006. Az első osztályokat is ott jártam, a tanyai iskolában. Majd a szüleim házat vettek a városban, s akkor — 1960 táján — beköltöztünk. Nagyszüleim parasztemberek voltak, apám is. Nagyapám pontosabban szólva: bolgárkertész. Nem nemzetiségére nézve bolgár; azt jelenti a kifejezés, hogy melegágyi módszerrel palántákat nevelt, paprikát, karalábét, káposztát, ha a palánták megeredtek, földágyakba kiültette őket, s a holt Tisza vizéből öntözte, árasztotta az ágyasokat. A ténylegesen Bulgária felől érkező vándorkertészek közvetítették a módszereket, tőlük tanult a nagyapám is. A Szabó Pál által talpalatnyi földnek mondott földdarabon a semmiből alapozta életét. Beillenék valóságosan is Szabó Pál-i hősnek, talán azt is hihetném, hogy Góz Jóska küzdelmét az ő sorsát mintázva írta meg a biharugrai író. Anyám anyja pedig sütötte a kenyeret, piacolt a zöldséggel, csorgatta a túrót, köpülte a vajat, építgette a gomolya kicsi tornyait. S ami csoda volt a tanyavilág életében: a lányát 1940-ben, a világ omlásának közepette beíratta a kiskunfélegyházi tanítóképzőbe. Láttam az apácák által fönntartott intézet hálótermének a képét, elsárgult, korabeli levelezőlapot. Mint egy hosszú istálló, s benne kétsorosan vagy 25—25 ágy. Egyetlen kicsi kályha a bejáratnál. Gazdagság, rang szerinti sorban az ágyak. Aki legelőkelőbb, legközelebb a kályhához, aki a legelőről való, aki a legnincstelenebb, az a terem legvégében. Az utolsó előtti ágy fölött, kicsi tintaceruzás csillag: a terem végében, az utolsó előtti volt az anyám ágya. A mellette, a legutolsó ágyon fekvő kislány egy hideg téli éjszakán valósággal megfagyott. Reggelre agyhártyagyulladást kapott s röviddel azután meghalt. Anyám túlélte, de a templomba nem nagyon jár el, s a történtek után ezt nem is csodálom. Ki fog kapálni, ha te is itt vagy — mondogatták neki mellesleg állandóan, vésték bele a suszter maradj a kaptafánál törvényét. Mégis megbontotta a több évszázados családi rendet, dicsőség küzdelmének. József Attila A Dunánál című versében van egy gondolat, amelyet nem értünk még eléggé: „Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit százezer ős szemlélget velem. / Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, / öltek, öleltek, tették, ami kell. / S ők látják azt, az anyagba leszálltak, / mit én nem látok, ha vallani kell.” Ez az én értelmezésemben azt jelenti: a realizmus, a tükrözés ilyen vagy olyan elmélete nem kérheti tőlem, hogy csak a jelent s a szerelmét mindig ígérgető szeretőt, a jövőt nevezzem meg. A múlt kimondása is ránk bízatott. Emberi küzdések tartalmai, programjai maradnak a némaság okán kibeszéletlenek hosszú éveken keresztül. Vannak levelek, amelyeket elveszít a posta — egy évre vagy ötven évre —, de ha előkerülnek emberöltő múltán is elviszi a címzettnek. Emberi küzdések üzenete, erkölcse és esztétikája van a némaság borítékjába zárva sokszor, s ha szerencsénk van, most ránk is bízatott a kézbesítése. Ha a meggyűrődött, megszakadt levélnek csak egyetlen mondatát is továbbadjuk, már elősegítettük azt, hogy késszé legyen az idő egésze. Mért anakronizmus ez — amint mondja sokszor a kritika —, mert korszerűtlenség? Volt bennem vagy van még ilyesféle küldetéstudat? Nemzedéktársaimban volt és van? Remélem, igen, s remélem e tudatot hasadás nélkül keresztül is tudják vinni a korszerűtlenség, a romantikus látás, a másodlagosság, a Nagy Lászlót vagy mást utánzás hamis vádjainak csatamezején. A József Attila-i őssejtek nyomozásában a géneknél jár a tudomány. S tudunk a génbankokról is. A jól működő gazdagságban a valódi bank kötvényeit az örökösök évtizedek múltán is beválthatják. Én pedig hiszek a génbank érvényes betéteiben. Azzal együtt, hogy tudom, az a volt élet sokszor nem válik dicsőségünkre, dicsérete 16