Tiszatáj, 1986 (40. évfolyam, 1-6. szám
1986 / 3. szám - Kritika
A magyar kommunistáknak a nemzetiségi kérdésben vallott nézeteit, pártállásfoglalásait az 1918 novemberi pártalakítástól kezdve szinte napjainkig végig kísérő kiadvány — különösen a két világháború közti időszakra vonatkozóan — rendkívül gazdag tényanyagot, eddig jórészt ismeretlen forrásokat tartalmaz, és — minden hiányossága ellenére — nem csupán hézagpótló jelentőségű, hanem alapul szolgálhat egy ennél sokkal elemzőbb, monografikusabb mű megírásához. (Kossuth.) VIGH KÁROLY Zsuzsanna: „Nagy császár birodalmi között” A XVI. század végének és a XVII. század elejének eseményeit bemutató Magyar História-kötet méltán kapott a külpolitikai helyzetre utaló címet, a valóságos helyzet okán is, hiszen Magyarország erős nagyhatalmak közvetlen, egymást keresztező érdekkörébe került , s a kort bemutató könyv eszmei alapzatát is a külpolitikai meghatározottságok felismertetése és bemutatása alkotja. A török birodalom a Buda elfoglalását (1541) követő fél évszázad alatt alakította ki a maga, szinte feltartóztathatatlanul növekvő hódoltsági területét. Hódításainak ütemét, intenzitását, a függetlenedő erdélyi fejedelemség ügyeibe való beleszólását a magyar politika, a magyarországi katonaság csak részlegesen tudta befolyásolni, a döntések abban a Konstantinápolyban születtek, ahol a perzsa háborúk sikereit és kudarcait, a francia király szövetségkereső ajánlatait és nem utolsósorban a magas porta színe elé gazdag ajándékokkal járuló Habsburg-követek mondókáit egyaránt figyelembe vették. A másik birodalom, a Habsburgoké, ha nem is volt ennyire centralizált, de ugyancsak több világrészre figyelően alakította magyarországi politikáját. Amerika, Németalföld, Itália éppúgy a megtartandó területek közé tartozott, mint a keskeny sávra korlátozódó, elszegényedő, inkább csak virtuális magyar királyság. De annyi bizonyos, hogy e két nagyhatalom között tartós együttműködés nem jöhetett létre, hosszú időre szóló békekötésük is csak ideiglenes lehetett , s e két hatalom legfontosabb szárazföldi ütköző zónája Magyarországon át húzódott. Szörnyű pusztulás, számtalan tragédia volt ennek az ára Magyarország számára, de a balkanizálódástól vagy germanizálódástól ezen a szörnyű áron menekedett meg az ország. Újváry Zsuzsanna összefoglalásának fő érdeme a külpolitikai feltételrendszer, majd annak alakulásának elemzése. Nagyjából az 1590—1629 közötti évekre súlyozó előadása pedig éppen annak realitását emeli ki e végső soron felfelé ívelő korszak bemutatásával, hogy volt bizonyos lehetőség a „köztes” helyzet kihasználására, s voltak akik felismerték és ki is aknázták ezeket a lehetőségeket. A két birodalom közötti kiszolgáltatott helyzet másfél évszázadon keresztül határozta meg a magyar politikai törekvéseket, s a lehetőségek végzetes beszűkülését e másfél évszázad során az e korszakot éppen kettéosztó 78