Tiszatáj, 1986 (40. évfolyam, 1-6. szám
1986 / 3. szám - Művészet
Magyar Játékszín Vidám siratók SÜTŐ ANDRÁSSAL BESZÉLGET ABLONCZY LÁSZLÓ — Csillagos vitéz, Pompás Gedeon, Vidám sirató egy bolyongó porszemért; ezeket a játékaidat a magyarországi olvasó alig-alig ismeri. — Az nem baj, csak egészség legyen. — De tán jobb mégis, ha ismeri. Tehát a hatvanas évek közepén, a színpad irányába tóduló ambícióidnak változatait adjuk közre ... — Bocsánat! Ezek nem változatok. Részemről véglegesnek tekintett szövegeim jelennek meg, mindahány teljes átdolgozásban ahhoz képest, ahogyan az hajdan deszkát és nyomdafestéket látott. — Akkor lehetne bővebb is ez a gyűjtemény. — Talán. — Amikor leültünk megbeszélni e könyv anyagát, egyetértően hallgattunk arról, hogy például hátrább is tekinthetnénk az időben. Az 1962-ben íródott Tékozló szerelem című játékodat is e kötet gondolatköréhez illeszthetnénk. Csöndes tartózkodásunkban egyetértettünk. — Egyet. Nem jutott még időm arra, hogy a Tékozló szerelem szövegével szembe üljek, s végiggondoljam, mit mondtam akkor vele, mit jeleztem csupán, mi módosult a színpadon a cenzor beleszólásai következtében. Hogy mit mondtam, arról régi-régi kis kötetben magyarul s románul megjelent szöveg tanúskodik. Hogy mit jeleztem csupán — vagy a kor szellemiségének szorításában mit jelezhettem —, jó szemmel az is észrevehető. Bizonyos, hogy a világ menetével kapcsolatos alapvető észrevételeimből egy s más helyet kapott a darabban. Ismétlem, ha — mi a kidolgozottságot illeti — csak érintőlegesen is. — Mire gondolsz? — Arra a szellemiségre, melynek hordozói bottal kergetnék az embert a Paradicsomba. Vagy pedig... A hatalomnak afféle taktikájára, miszerint: „Semmit sem tiltunk meg, de mindent meg fogunk akadályozni.” Ezt például Golovics nevezetű figurám szájából hallottam a darabomban, emlékezetem szerint pedig az észrevétel már Shaw-t is foglalkoztatta. A bőrünkön tapasztaltak tömör megfogalmazását, úgy emlékszem, tőle kölcsönöztem. Ám a darab, egészében, nem ezt a hatalomkritikát erősíti föl. Az is gyöngéje, hogy — bár valóságos társadalmi tapasztalataim lenyomata — jó néhány mozzanatában nem a valóságot, hanem a valóságról alkotott akkori véleményemet Az interjú a Sütő András játékait egybegyűjtő kötetbe készült. 81