Tiszatáj, 1991 (45. évfolyam, 1-12. szám
1991 / 12. szám - Petri Csathó Ferenc versei
PETRI CSATHÓ FERENC Saját lidérc az angolok lidércei éjfél után suhognak, nyápic lordocskák talpig lepedőben, a mi lidércünk: ezredes, eredeti darab, terepszínű, tányérsapkát, zubbonyt visel, mellén ordók fityegnek, csörögnek is, ha jár; az ezredes valahogy ittmaradt a győztes háborúból, élő fosszilia, szeméttartókból gyűjtöget kenyeret, ételhulladékot, a városképhez tartozik, akár a főtéren a bronzlovas, s a hetvenhét balkáni gerle; az ezredes pontos, akár a szívbe lőtt golyó, hat óra nulla-nulla perc, parancskihirdetés: „miénk a győzelem!” dörgi a ház előtt sorakozó kukáknak; vállán Victoria mintájú térképtáska lóg, benne a harcászatilag legfontosabb objektumok (a kocsma és a kupleráj) védelmi terve; hat óra huszonöt, (a városház előtt) „zászlónak tiisztelegj!”, az ezredes vigyázzt vezényel, díszlépésre vált, a flaszteron klaffo, a két számmal nagyobb cúgoscipő, egy jövevény, semmit sem ért, kacag: ez az ország egyetlenegy nagy sárga ház, kedveli az egyenruhákat, a legjobb nőit puskának becézi; hét óra nulla-nulla perc, az ezredes megérkezik a város főterére, a madarak a hőst megint leszarták, képzeletben golyót röpít, hetvenhetet