Tiszatáj, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám
2004 / 10. szám - "HOGY EDDIG IS ÉLTEM KI-KI CSUDÁLJA" (450 ÉVE SZÜLETETT BALASSI BÁLINT) - Tőzsér Árpád: A drámaköltő Balassi Bálint 450. születésnapjára
1 1®tiszatáj Comoedia: „Vegye Kegyelmetek is jó néven (mármint a Comoediát, T. Á.)... mikor az Világbíró szerelemnek győzhetetlen nagy hatalmat érzitek magatokon...”. „Tudom, mit mondnak az szapora szűvek ellenem, tudni illik, hogy... ezekkel csak botránkozást csinálok...”. Pedig: „Az szerelem... az ifjú embernek gyakorta sok jóknak oka... erőseket, bátort, bolondokat, eszeset, resteket meggyorsít, részeget megjózanít...”. A minta: „Valósággal az a törvény, amellyel Ámor az ő birodalmát igazgatja mind örökké, nem kemény, nem is igazságtalan; és az ő gondviseléssel és szent titkokkal teljes munkáit igazságtalanul kárhoztatja valaki. Ó, mennyi mesterségekkel és isméretlen utakon viszi ő az embert a boldogságra...”. Igaz, Tasso verses szövegét Csokonai prózai fordításában idézzük itt, de a gondolatvezetést a próza nem változtatta meg, sőt, a két érvelés között még akkor is feltűnő a hasonlóság, ha tudjuk, hogy a kor mennyire azonos sémákban gondolkodott a szerelemről. De ha Balassi ismerte Tasso Amintáját, akkor máris feltehetjük magunknak a következő kérdést: mikor a költő elhatározta, hogy „... a Comedia-szerzést új forma gyanánt előveszi”, azaz a magyar irodalomban a szórakoztató dráma, a „szép magyar komédia” műfaját megteremti, miért nem az ismertebb Amintát vette mintának, s miért a kevésbé ismert, sőt alig elismert Amarillit? Azt hiszem, ezt a kérdést is Balassi segítségével a legcélravezetőbb megválaszolnunk. Úgy általában mindnyájan tudjuk hát, hogy a Prológus tulajdonképpen Balassi drámaírói ars poeticája kíván lenni, de nem tudok róla, hogy ezt az ars poeticát valaki részletesebben is megpróbálta volna kibontani a költő előszavából és drámaszövegéből. Én sem vállalkozom rá, mert a feladat valószínűleg meghaladná az erőmet, de néhány észrevételt azért megkockáztatok e kérdésben. Balassi a komédiát olyan műformának tartja, amely szórakoztat (,,az szomorúknak is örömet s víg kedvet hozna”), mégpedig úgy, hogy a „Világhíró szerelemről” szól („tisztességes” vagy „megtiltott” „szerelem vagyon benne”), arról a szerelemről, amely lehet „tekinetetnélküli”, azaz pusztító erejű (,.... tudok ollyanokat, kik... sem az Istent, sem az lelkeket, sem gyermekeket, sem életeket, sem tisztességeket, sem nemzeteket, sem hírt, sem Embert nem tekinthetnek az ő szerelmekben...”), de lehet olyan „indulat” is, amely „... az ifjú embernek gyakorta sok jóknak oka, mert ha részeges, elhagyja az részegséget, csak azért hogy az józansággal inkább kedvét lelhetné szerelmének s tiszteséges volta miatt gyűlölségben ne essék nála. Ha gondviseletlen s tunya, ottan tisztán jár, frissen, szépen s mindenre gondvisel, hogy meg ne jegyezze és gyűlölje az szeretője, ha undok s mocskosan viseli magát... Az féleként (félénket) pedig mi teszi bátorrá, midőn csak szembeniételért, vagy egy távol való beszélgetésért is olly veszedelemre szerencsére ereszti magát, ki életében tisztességében jár?” Mindezt röviden átfogalmazva azt is mondhatnánk: a Balassi-féle komédia a szerző szándéka szerint úgy szórakoztat, hogy a szerelemről, arról a „nagy vágyakozásról”, „indulatról” szól, amely az ember számára szinte a jelleme megváltozásával egyenlő. Tehát: szerelem, szórakozás, jellemváltozás - Balassi számára ezek a komédia karakterjegyei. Amintás, Tassának erdei meséje. In: Csokonai Vitéz Mihály minden munkája, II. köt., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973, 547.