Tiszatáj, 2006 (60. évfolyam, 1-12. szám
2006 / 3. szám - Pintér Lajos: Törött tükör (elbeszélő kispróza)
Ili*---------------------------------------------------------tiszatáj Jegyzés Veszély Pintér Lajos Törött tükör Nagyapám bolgárkertész volt Csongrád határában, a Nagyréten. Mesei táj volt ez, persze, a gyereknek mesei táj, de az a felnőttnek is. A Tisza szabályozása után kialakult Holt-Tisza partján állott a tanya, ahol a nagyszüleim éltek. A Holt-Tiszából öntözték is zöldséges ágyásaikat, a korai és minőségi termelésnek ez elengedhetetlen feltétele volt. Meg a „melegágy”, amelyben a palántákat előnevelték. Jó volt ott gyereknek lenni, lesni a vízparti rókalyukat. Figyelni, ahogy megjönnek a halászok, fölszedték varsáikat. Jó volt elnézni, a vízparti sekély vízben hogyan mozognak a nagyhasú naphalak. A víz mély Napja volt egy-egy naphal: kerek volt, s millió színnel tündökölt, miként az égi Nap. Már a gyerek elgondolkodhatott fent és lent relatív voltán, ha azt kellett látnia, hogy az égen, mint egy ficánkoló halacska, az ég vizében úszik a Nap, s a vízben, mint egy víz alatti égitest csillog a nappal. Egymás testvérei. Nem volt testvérem, de a tájban nekem is testvéreim voltak Ők: füvek, fák, madarak. Beszélni tanított a rigó, ha ritkán rikkantott. Mindenkinek megvolt a maga dolga. Nagyapa a lovak között tett-vett az istállóban, vagy a melegágyakat szellőztette épp, nagymama kötötte a zöldségek csokrait, hogy piacra készítse őket. A gyerek pedig leskelt, hogy mindent egy életre megtanuljon, hogy mindent egy életre megjegyezzen. Törekedtem arra, hogy írásomnak legyen története. Története? Története nem tudom, hogy lesz-e, hangulata bizonyára lesz. Kérlek, keresd egy hangulat titkát. Eladni készülök a tanyát, nagyapám tanyáját, ahol gyerekkorom legszebb időszakait éltem. Most a tanya rom. Fekszik a Holt-Tisza partján holtan. Új gazdája majd életet lehel belé, nekem pedig ki lesz téve a tiltó tábla: Idegeneknek tilos a bemenet! így leszek saját gyerekkoromban idegen.