Tiszatáj, 2006 (60. évfolyam, 1-12. szám

2006 / 5. szám - KRITIKA - Bárdos László: Az igazságismeret oltalmában (Jókai Anna két új könyvéről)

Kritika Az igazságismeret oltalmában Jókai Anna két új könyvéről „Voltak idők és vannak népek, ahol vallás, tudományfilo­zófia és költészet egy volt, és ma is egy. Még nem is olyan régen azt tartották, hogy ez az egység a primitív differen­ciálatlanság jele. Ma tudjuk, hogy nem. Milyen szabadság: a költő átléphet a pap területére, s a gondolkozó a költőére; milyen biztonság: a gondolat ugyanazt jelenti a filozófiá­ban, a tudományban és versben. A bölcsész költeményt ír, és a pap tudományt, mindegy.”­­ Az idézet azoknak a ne­hezen elfelejthető Hamvas Béla-i tanulmánykezdéseknek egyike, amelyek a megfellebbezhetetlen igazságismeret ere­jével tüstént a gondolkodásfolyamat végeredményéhez ka­lauzolják az olvasót. A Jókai Anna számára oly fontos ham­­vasi életmű Poetica metaphysica című darabja már címével is segít megragadnunk, körülkerítenünk azt a tartományt, amelyben az írónő két legújabban megjelent könyve oly fél­reérthetetlenül otthonos. Talán csak két apró igazításra volna szükség a tökéletes illesztéshez: a „metafizikai” foga­lom mellé, de még inkább elébe esetünkben a spirituális kívánkozik, valamint időközben átértékelődött múlt és je­len, „régen” és „most” viszonya, kivált a szópárok második tagjának jelentése. Jókai Anna nemhogy kitüntetné a „most” idejét, időszakát, sokkal inkább a „létfeledtség” érájának tudja­­ hogy egyúttal egy másik filozófust idézzünk. Mielőtt azonban a két kötet hívogató gondolati ajándékai felé nyúlnánk, föl kell tenni a kérdést: összehasonlítható-e egyáltalán a Jókai Anna Breviárium, illetőleg a rövidprózá­kat tartalmazó Majd című gyűjtemény? A kérdésre, úgy vélem, kétféle válasz adható. Az egyik az irodalom szempontját tükrözi: e szerint a két kötet lényegében tér el egymástól, minthogy a Majd megformált műveket (műegészeket) tartalmaz, hosszabbakat-rövideb­­beket egyaránt; a másik gyűjteményben viszont csak kiindulópont, csak­­ magas igényű­­ ürügy az egyes opusz­­a művek helyébe gondolatok lépnek, tömör és elszigetelt, ki­ragadható megfogalmazások, amelyek együttese, egymásutánja jóval esetlegesebb, ám az­által, hogy a könyv összhangzó, belső rendszerében lenyűgözően „önismétlő” rendszert, szervezetet, szerkezetet hoz létre, a figyelmes olvasó tudatában igazi hitvalláskönyvvé, igazságmondó tankönyvvé, bölcseleti memoriterré alakul. Az eredeti művekből eszme­hordozó aforizmák, szentenciák lépnek ki, már nem is egyik-másik regény, elbeszélés vagy elmélkedő írás, hanem egy következetes, páratlanul koherens, mégis kiegyensúlyozott.

Next