Tiszatáj, 2006 (60. évfolyam, 1-12. szám
2006 / 5. szám - KRITIKA - Bárdos László: Az igazságismeret oltalmában (Jókai Anna két új könyvéről)
Kritika Az igazságismeret oltalmában Jókai Anna két új könyvéről „Voltak idők és vannak népek, ahol vallás, tudományfilozófia és költészet egy volt, és ma is egy. Még nem is olyan régen azt tartották, hogy ez az egység a primitív differenciálatlanság jele. Ma tudjuk, hogy nem. Milyen szabadság: a költő átléphet a pap területére, s a gondolkozó a költőére; milyen biztonság: a gondolat ugyanazt jelenti a filozófiában, a tudományban és versben. A bölcsész költeményt ír, és a pap tudományt, mindegy.” Az idézet azoknak a nehezen elfelejthető Hamvas Béla-i tanulmánykezdéseknek egyike, amelyek a megfellebbezhetetlen igazságismeret erejével tüstént a gondolkodásfolyamat végeredményéhez kalauzolják az olvasót. A Jókai Anna számára oly fontos hamvasi életmű Poetica metaphysica című darabja már címével is segít megragadnunk, körülkerítenünk azt a tartományt, amelyben az írónő két legújabban megjelent könyve oly félreérthetetlenül otthonos. Talán csak két apró igazításra volna szükség a tökéletes illesztéshez: a „metafizikai” fogalom mellé, de még inkább elébe esetünkben a spirituális kívánkozik, valamint időközben átértékelődött múlt és jelen, „régen” és „most” viszonya, kivált a szópárok második tagjának jelentése. Jókai Anna nemhogy kitüntetné a „most” idejét, időszakát, sokkal inkább a „létfeledtség” érájának tudja hogy egyúttal egy másik filozófust idézzünk. Mielőtt azonban a két kötet hívogató gondolati ajándékai felé nyúlnánk, föl kell tenni a kérdést: összehasonlítható-e egyáltalán a Jókai Anna Breviárium, illetőleg a rövidprózákat tartalmazó Majd című gyűjtemény? A kérdésre, úgy vélem, kétféle válasz adható. Az egyik az irodalom szempontját tükrözi: e szerint a két kötet lényegében tér el egymástól, minthogy a Majd megformált műveket (műegészeket) tartalmaz, hosszabbakat-rövidebbeket egyaránt; a másik gyűjteményben viszont csak kiindulópont, csak magas igényű ürügy az egyes opusza művek helyébe gondolatok lépnek, tömör és elszigetelt, kiragadható megfogalmazások, amelyek együttese, egymásutánja jóval esetlegesebb, ám azáltal, hogy a könyv összhangzó, belső rendszerében lenyűgözően „önismétlő” rendszert, szervezetet, szerkezetet hoz létre, a figyelmes olvasó tudatában igazi hitvalláskönyvvé, igazságmondó tankönyvvé, bölcseleti memoriterré alakul. Az eredeti művekből eszmehordozó aforizmák, szentenciák lépnek ki, már nem is egyik-másik regény, elbeszélés vagy elmélkedő írás, hanem egy következetes, páratlanul koherens, mégis kiegyensúlyozott.